Sokszor elgondolkozok azon, mi lett volna, ha...
Mi lett volna, ha Evelyn ma jön iskolába?
Akkor mellettem ült volna, az biztos.
Akkor Lucas mit tett volna?
Akkor is el kellett volna magyaráznom Lucasnak az egyenletet?
Akkor is beszélgetésbe elegyedett volna ez az egész?
Akkor is kihívta volna Pennington őt a táblához?
Akkor is az egész osztály látta volna, hogy Lucas és az én kezem össze van fonódva?
Akkor is azt hitte volna az osztály, hogy Lucas meg akar csókolni?
Akkor is azt hinném most, hogy Lucas ezt valami céllal teszi mindet?
Akkor is akarnék ezen változtatni?
Akkor is itt ülnék most az asztalon.
Akkor is a matekkönyv lenne előttem kinyitva.
De
Akkor nem Lucas jutna eszembe minden példáról.
Akkor azon sem agyalnék még mindig,
Akarok én ezen változtatni?
YOU ARE READING
Akiket mindig elítéltünk
Romancemert azokká váltunk lassan, akiket mindig elítéltünk. mi, akik félreismerték egymást akik megtalálták egymásban a művészetet aki titkolózott és aki gyanútlan volt akik mégis megérdemelték egymás szerelmét ✨
