Akiket mindig elítéltünk

I s k o l a

- Sebastian Hensley?- kérdezi Evelyn, ahogy elmesélem a tegnap esti apró otthoni szituációt a termünk ajtaja mellé kitett asztalon trónolva.

Evelyn azzal az okkal hívott ki a teremből beszélgetni, hogy meséljek neki valamit. Kicsit furán néztem rá, amit szerintem észre is vehetett. Általában ő beszél, ő mondd egy témát, amit aztán kivesézünk közösen. Eddig szinte soha nem kért arra, hogy meséljek valamit én. Egyébként, duplám fura pillantást is kapott tőlem. Tetőtől talpig feketében volt, szőke haja pedig feje tetején volt összefogva, egy nagyon szoros lófarokba. Fehér Converse-ét is egy fekete, egyszerű, de mégis elegáns szövetcipőre cserélte. Szűk farmerének szárát nem hajtotta fel, fekete pólójának pedig nem tűrte be a derekát. Szemén, arcán smink sem kapott helyet.

- Sebastian Hensley.- válaszolok bólintva, rövid lábaimat magam alatt lóbálva.

- Milyen kis francia neve van.- jegyzi meg a barátnőm

- Az anyját Charlotte-nak hívják. Az is olyan franciás. -teszem hozzá

- Az igazából is az, nem? Nem tudod, hol laknak?

- Északon, a kanadai határnál, valahol. De lehet azóta felmentek Kanadába, vagy valami. - vonom meg a vállam- Fogalmam sincs igazából, csak ennyit tudok róluk, meg, hogy anya nagy barátnője Charlotte. De Sebastiannal még sose találkoztam.- magyarázom

Evelyn válaszként bólogat, miközben ujjai villámgyorsan pötyögik be a Facebook keresőbe a Sebastian Hensley nevet. A telefonja egy percre fehéren ragyog, szürke kört alkotó kis négyzetek kergetőzésével a képernyő közepén, majd rákattintott az első találatra, ahogy feldobta azt a rendszer. Az ismerősöm volt, így könnyen felismertük, hogy biztosan ő lehet.

- Mi a f...- kezdte Evelyn, ahogy rányomott a profilképre. Sebastian Hensley legutolsó profilkép megváltoztatása pénteken történt. Ez még nekem is új volt, de a reakciók azt suggalták, ez csak nekem lehetett új. Négyszáz reakció érkezett a képre összesen, és szinte minden hangulatot jelző emojiból kapott a srác. A képre, amin a fiú egy farmernadrágban és egy fekete bőrdzsekiben pózol. Póló nincs rajta, hogy vonzva a nyálcsorgató szingli tömeg lányok tekinteteit, na meg lájkjait, ahogy formálódó hasizmai domborodnak felsőtestén. (De csak formálódó. Messze van még Lucastól) Sötét, göndör haja mesterségesen kócos, fekete, kifejezéstelen, üres tekintetébe lógnak kusza tincsei, ahogy szemöldökét ráncolva néz oldalra. Mintha gondolkozna valamin, úgy tűnik a képen. De a tekintete épp oly hűvös, és megvető, mint ahogy egyéb érzelmektől mentes.

- Annyi értelem szorul ebbe a képbe, mint a háttérben lévő vasúti híd síneibe- állapítja meg Evelyn. Hát igen, a kép természetesen egy elhagyott vasúti híd telegraffitizett alatt készült.

- Teljesen egyetértek.

Evelyn elhúzza a képet, hátha a múlt héten beállított kép jobb lesz, de azon éppen egy lánnyal smárolt, akit, élete szerelmének nevez a leírásban, de valószínűleg életének több szerelme lehet, vagy több élete, mint egy macskának, mert szinte minden képe alá azt írja, amin egy lánnyal van. Nem tudom milyen vallást követ, ami ezt megengedi hívőinek.

- Szerintem ennyi elég lesz- nyúlok át szeme alatt a főgombot megnyomva a telefonját.- Lehet, hogy ott északon mások a szokások- próbálok viccelni, de nem igazán sikerül.

- És mi lesz most?- kérdezi Evelyn, ahogy  szemkontatktust próbálja felvenni velem.

- Hogyhogy most?- kétdezek vissza

- Hát összejöttetek Lucasszal. És most anyád azt akarja, hogy ezzel a sráccal járjatok. -magyarázza a barátnőm. - Nem kéne esetleg elmondani a szüleidnek, hogy már van barátod? Az lehet segítene.

- Eltiltanának tőle. -vágom rá keserűen- Biztos vagyok benne.

- Naa, nem vagy már tízéves, hogy megmondják, kivel barátkozz. -rázza meg a fejét Evelyn

- Anyámék mindig is megmondták, mit kell csinálnom. - válaszolom- Egy marionettbaba voltam egész életemben, amit kedvükre rángathattak. Úgy táncoltam 16 évig, ahogy ők fütyültek.- a szavak szinte áradnak belőlem.- és a 17-be is úgy fogok átlépni, ahogy ők fogják megmondani előre- fűzöm hozzá

Evelyn végigsimítja a hátam és megölel.

- Nekem is nehéz most- szól halkan. Meghúzva copfját elhúzódik tőlem. Fekete pulcsijának ujját felhajtja. Nyilván melege lett, rajtam is csak egy bordó ruha volt, tornacipővel. Azonban gyorsan vissza is húzza pulcsijának ujját, és a készfejéig felhúzza a gumiszalaggal bélelt részét.

- Evie?- nézek a szemébe

- Igen?

- Megígéred, hogy semmit nem mondasz Sebastianről Lucasnak? Kiborulna, az biztos.

- Hát persze. - bólint. - És ne ijedj meg, ha a suliban kicsit tartózkodni fog tőled. -teszi hozzá- tudod, nem szereti, ha nagyon nyálasak az emberek, főleg a többiek előtt. A magánéletét sosem szerette kiplakátolni, tudod- magyarázza.

- Persze, nem fogok ráakaszkodni és megfolytani a nyálammal, Isten ments!- vágom rá. Tudom, hogy mindketten utáljuk az ilyen kapcsolatokat, amik csak smárolásról és töménytelen szexről szólnak, mindezt nyilvánosan végezve.

- Okés. És csak egy gondolat- teszi még hozzá Evelyn, rápillantva az órájára, hány perc van még becsengetésig- Csak hogy tudd, Lucas néha túlságosan meg akar felelni mindenkinek. Mindenkinek, aki fontos  számára.

- Ezt meg hogy érted? -ráncolom a szemöldökeim.

Evelyn éppen nyitná válaszra a száját, amikor a nyelvtantanárunk laptoppal a kezében megjelenik az a folyosón. Ez egyértelműen jelentette, hogy be kell mennünk a terembe, vagy beírja az igazolatlant, mert nem lát minket a helyünkön.

Ahogy leugrottunk a padról és bent elfoglaltuk a helyünket, McStone tanárnő már beüzemelte az interaktív táblát. A halványan felvillanó diasor első képe azt hirdette: Témazáró dolgozat

McStone lapokat kezdett osztani. Mindenkinek egy fehér A4-es méretű fénymásolópapír került az asztalára.

- Tanárnő, ez dolgozat?- kérdezi a velem szembe ülő Chris, bekiabálva, kezét sem felemelve

- Igen, Christopher, témazáró- McStone hangján szinte hallatszik, mekkora örömmel tölti fel a számonkérés. Egyik kezén felemeli a mutató és a középső ujját ilyenkor, vagy mindkettőn, és peace-t mutatva próbál minket rávenni, hogy felkeltse a figyelmünket és nézzünk a táblára

- Christian vagyok- mormogja Chris

- Eskü' veszek egy aranyhalat és elnevezem Stonienak. Két múlva pedig majd megírom neked Messen, hogy ,,Stoniet le kellett húzni a vécén, sad, hüpphüpp" -folytja gyűlöletét egyetlen kis suttogásba mellettem Evelyn.