Akiket mindig elítéltünk

H i d e g

Miután átvettem a fürdőruhámat, egy pillanatig hezitáltam az öltözőkabinban állva. Nem tudom miért éreztem ezt, de mégis. Fura volt az érzés, hogy fürdőruhában kiálljak az a srác elé, akinél tökéletesebbet el sem tudtam képzelni. Mit fog szólni, ha meglát így? És ő? Ő hogyan fog majd kinézni? Egy filmbeillő jelenet lesz, ahogyan felém igyekszik, és közben úgy mozog, hogy gépiesen le van lassítva az?

De végül eleresztettem minden kétségemet magamból. Szeretem ezt a srácot és ő is szeret engem. Nagy levegőt vettem, és lenyomtam a kilincset.

Pontosan az ajtó előtt várt rám Lucas. Azonnal elvörösödtem. Tisztán éreztem, ahogy az arcom egyre erősebb árnyalatú rákszínt ölt magára. Végignéztem a barátomon, aki szintén fürdőruhában állt előttem. Elképesztő. Nem tudtam mit mondani. A hasán a kockák, a karján, a vállán az imok, ahogyan kidomborodtak. Szinte üvöltött róluk, hogy Lucas sok munkát fektetett abba, hogy ott legyenek, ahol, és úgy, ahogy. Közben ő is végignézett rajtam, persze. A fehér bikinimen, amit zöld pálmafa levelek mintái díszítettek, a fehér bőrömön járatta tekintetét egy pillanatig csak és a vörös hajamon, ahogy a fejem tetejére kontyba fogtam azt lazám. Végül karon fogott, és csillogó pillantásával a szemembe nézett. Egy tökéletes sráccal vagyok, egy tökéletes helyen, egy tökéletes hétvégén. Mi mást kívánhatnék még?

A strandon szétnézve egyébként, nem sokan voltak. Május volt. Május vége. Kezdeti hőségek idején jöttek ki az emberek tömegestül, most inkább csak lézengtek. Itt-ott egy fiatal haverkör, apró társaság, néhány gyakorló szörfös, vagy maszek könnyűbúvárkodáshoz készülő egyén. Mondanom sem kell, a víz elég hidegneg tűnt. Úgyhogy inkább kérdőre is vontam Lucast.

- Lucas, nem lesz egy kicsit hideg a víz?- húztam el a számat

- Nem, nem hiszem. A part közelében meleg szokott lenni. -vonja meg a vállát

- Jó, csak, mert én nem szeretném Jack és Rose érzéseit átélni, amikor elsüllyedt a Titanic és a jeges vízben voltak és köbö' egy órán belül annyi is volt a társaiknak. -nevetem el magam. Morbid humor. Az én műfajom. Haha.

- Nagyon vicces vagy- csípkelődik Lucas.- de az más vol. Ez part, itt sekélyebb a víz. Kevesebb, így gyorsabban felmelegszik. Bent, persze, ez is olyan jéghideg. -magyarázza. -Szóval gyere- húz magával a rövid fizika-földrajz óra után.

A kavicsos partvonalat felváltja a homokos temgerpart, napernyőkkel és napozóágyakkal. Máris sokkal tengerpartosabb a hangulat. Itt sokkal több ember lézeng, és gyerek fut neki a hullámoknak, amit az óceán épít várfalnak határára. Mi is a hullámokhoz közeledünk, ahogy Lucas kézenfogva vezet. Párhuzamosan lépkedünk a hullámok mosta parttal, aztán megállunk, és szembefordulunk. Most ugrik a Carina és a Lucas a vízbe, hogy megnézze, milyen hideg az május végén!

Lucas könnyedén belelép a vízbe, és a fél lábszáráig belemászik abba. Én pedig ahogy a nagylábujjamat felemártom a vízbe, rögtön áthülök. Teljesen. Libabőrös leszek, és azt kivánom, bár sosem tettem volna meg. De Lucassal a kezünk továbbra is össze van kulcsolva, úgyhogy megteszem. Továbblépek. Csak a barátom kedvéért teszem meg, ha ő nem lenne itt, eszem ágában sem lenne, hogy erre az elhatározásra jussak.

Derékig sétálok a vízbe és Lucas elengedve a kezem beleugrik a vízbe, és két vízalatti kartempó után emelkedik csak fel. A haja elázott, vicces, ahogy a fejére lapul. Mosolygok.

Meg is kapom érte a magamét. Lucas beletúr a hajába, megigazítva ázott, lapult tincseit, amitől szinte mégjobban feláll a szőr a hátamon. Hajfétis, asszem' így hívják, ami nekem van. Vagyis, sráchajfétis. Fröcskölni kezd, majd felémúszik. Megfogja a kezemet. Azt hittem, fel akar állni, és kimenni, vagy valami cukiságot csinálni. Francokat, Carina, hogy jut eszedbe ilyen? Százwattos mosolyt varázsol arcára és  megragadva a karomat, leránt a vízbe. Ahogy a derekamtól a vállamig az egész felsőtestem belemerül a jéghidegneg tetsző vízbe, legszívesebben felsíkítanék. De valaki átölel a víz alatt. A barátom. A szerelemem. Megcsókol, és már nem is tűnik olyan hidegnek a víz.

A csókunk íze sós. Borzasztóan sós, mint ahogy a tengervíznél az szokásos. Ahogy végetér, rögtön rámjön a köhögési inger, de nem engedek neki. Ez a pillanat túl jó ahhoz, hogy ez elrontsa.

Most rajtam a sor, hogy megcsókoljam. Ő pedig kihasználja már megint valamire az alkalmat, és mosolyra húzza száját a csókunk közben. Hátradől. Szorosan magához húz, ahogy a hátamon összefonja a karjait és a fejem is teljesen elmerül a vízben. Szóval teljesen eláztam. Köszi, Lucasocska, szeretlek. A mellkasára emelem a kezemet és felkapom a fejemet, hogy levegőt kapjak. Már az én hajam is csurom víz.

Egy percig csak ülök a vízben, ami már tényleg nem olyan hideg, csak olyan, frissítően hűvös, miután az egész lényem, még a lelekem is elázott Lucas által. Akkor is imádom, na.

- Most elmegyünk ebédelni, aztán egy kicsit kocsikázunk, majd... majd meglepetés. Igen, az lesz- csókol meg ismét, megtörve a pillanatnyi nyugalmat.

- Imádom a meglepetéseidet, Lucas. És téged is.- suttogom a csókunkba.

- Én is imádlak. Mindennél jobban. -válaszolja szintén folytott hangon.

Miután véget ért ez a csók is, kievickéltünk az óceán sós vizéből és a szárazföldi levegőn megfagyva törülközőt csavartunk magunk köré. Valaki azt magyarázza el nekem, legyen szíves, hogy ha kijövünk a hideg vízből, a melegebb levegő miért tűnik hidegebbenek? Életem kérdése ez, komolyan. Alaposan letörültem magamról minden kis vízcseppet, majd elszaladtam átöltözni. Mire visszatértem, a barátom összepakolta a cuccokat, és ő is követte példámat.

- És akkor most mi a terv?- érdeklődök, ahogy a homokot a lábunk alatt ismét felváltja a kavicshad.

- Hazamegyünk, vagyis, a szállásra vissza, ott én kiteszem a vizes ruháinkat száradni-kezdi

- Addig átnézem a cuccaimat, amiket Evie betett nekem

-Pontosan- bólint, és folytatja- aztán elmegyünk egy pizzériába, ahol nagyon finom a kaja, aztán pedig kocsikázunk egy kicsit és elmegyünk... valahova- kacsint rám.

- A Lucas-Meglepetés-sorozat sokadik tagja, igaz?- mosolygok rá

- Igen-igen- bólogat

- Legalább azt elmondod, hová megyünk? Messzire?

-Szinte a szomszédba- vonja meg a vállát- San Fransiscóba. A kikötőbe.