Fogalmam sincs, mi abban olyan nehéz, hogy otthon írják meg a házijukat. Ha már nem tanulnak egy árva szót se, legalább a házit próbálják már meg kiagyalni vagy kikeresni a könyvből. Vagy azzal tanulnának akár egy mondatot is, és akkor már négyes virítana dolgozatukom, nem egy kerek kettes. De a kedvencem az, amikor valaki mellém ül dolgozatkor, aztán végigpuskázza a dolgozatot, mégis karót ír. Soha nem fogom megérteni ezeket az embereket.
Csakhogy, ameddig én a táskámban kutattam a franciafüzetem után, odaállított a csapatjuk negyedik tagja, Hannah is. Teljesen, megszólalásig hasonlított a három előttem álló lány, ezért inkább csak kitettem a padra, aki kérdte, majd elveszi.
- Van házi?- hüledezik Hannah, ahogy odalép. Én csak szótlanul bólintok.
- Van, töltsek?- szólal meg mellőlem Lucas.
Hannah válaszul elhúzza száját.
- Ezer éves poén- dörmögi az orra alatt.
- Még mindig jobb, mint a te vicceid- kacsint.
- Nah, majd meglátod. Péntek egy randevú?-dobja fel az ötletet- Azon bebizonyíthatod.
- Na jó, hagyjuk abba ezt.- neveti el magát kínosan, és beletúr a hajába.
Hannah tipikusan az a lány volt, aki már attól elpirul, ha egy fiú hozzászól, vagy esetleg ránéz.
- Komolyan gondoltam- mosolygott titokzatosan.
- Bocs, de- kezdte, és a térdemre tette a kezét. Az én térdemre- Carinával megyünk moziba.
Rá se mertem nézni. Egyikre se a négy közül.
- Azt hiszem, én most lépek másolni a házit- szólal nagyvonalúan Fanny.
- Meg a faszt, adjátok csak vissza Carinának, nincs itt semmi lopkodnivaló- vörösödik a feje Lucasmak, ahogy elönti a düh.
- Meg a faszt- vág vissza Rebecca- most kérték el. -nem igaz, hogy nem tudja kihagyni magát ebből.
- Te ribanc. -morogja.
- Nem hallottam, megismételnéd?- emeli a füléhez gúnyosan Rebecca a kezét.
- Oh semmit.- vonja meg a vállát Lucas. - csak azt hogy vagy visszaadjátok Carinának a füzetét, vagy én veszem el.
-Nyugi, nyugi, nyugi- állt közéjük végül Chris, egyik kezét Rebeccáék, a másikat Lucas felé tárva. - mindenki nyugodjon le a picsába. Lucas szépen leállítja magát, Carinának meg visszaadják a füzetét. Vége a balhénak!- utasítja.
Fanny erre levágja a füzetemet az adztalra, én meg odamormogok egy "kösz"-t, ahogy elveszem, Lucas meg rámmered.
- Így van, így kell ezt- veregeti meg a hátát a haverjának Chris.
Aztán int Lucasnak, hogy menjenek ki a folyosóra.
- Akkor se hagyom, hogy kihasználjanak.- hajol közel, és a fülembe súgja. Aztán pedig a nyakamra lehet el puszit.
Elindul, hogy kimenjen, de hirteken meggondolja magát, és visszalép. Megfogja a kezemet, és engem is magával húz.
- Most ezt miért kellett?- bokszol bele a falba Oliver, hogy levezesse feszültségét.
- Tudod hogy fel tudnak baszni azok- próbálja megértetni velük Lucas.
- De akkor se kell őket az egész osztály előtt megfenyegetni!
- Nem tehetek róla, elment az eszem.
- Az tényleg elment- grimaszol Peter.
- Ne mondjátok, hogy titeket nem idegel fel rendszeresen- emeli fel a mutatóujját Lucas.
Erre mindhárman csak hevesen bólogattak.
- De ez akkor sem mehet így!- szólok bele most már én is.
- Pont ezaz!- vágja rá Lucas
- De nem így kellett volna megoldani- veti közbe Chris.
- Nem tudom ki avatkozott bele ebbe is- motyogja az orra alatt Lucas.
De a csengő ezt a beszélgetést félbeszakította, és vissza kellett mennünk a termünkbe.
- Chris! -szólította meg a padjánál álló lány. Hannah volt.- Most ez mégis mi a fasz volt?
- Egy lánynak nem áll jól a csúnya beszéd- löki oda.
- Leszarom. De most mi van?
- Semmi. -emelte rá tekinteteit Chris, olyan kedvvel, mint akinek a fogát húzzák- Ne használjátok ki Carinát, ennyi. Vagy ha elkéritek tőle a házit, legalább normálisan csináljátok. Ennyit kért Lucas. Nehéz felfogni?
- Úgy is csináljuk- végi magát Hannah.
- Te tényleg jobb vicceket tudsz, mint gondolná az ember- húzza gúnyos moslyora a száját.
- Látod- húzza fel szemöldökeit- De ha szeretnéd, még mondhatok pár kis viccet- vonja meg a vállát. Jézus, most hányom el magamat.
- Bocs, szombaton bulizni megyünk a sracokkal négyesben.
- Akár lehetne ötösben is- teszi hozzá a lány, és háta mögé csapja egy kicsit túl megjátszott mozdulattal szőkés ombre hajtincseit.
- Négyen- mered rá Chris, megállapodva emellett.
- Hannah- szól rá a bandavezér, Rebecca- mit trécselsz ezekkel? -grimaszol felénk biccentve
- Bocs, csak nincs programom szombatra- vonja meg a vállát.
- És ezekkel te elmennél bárhova?- szalad a lámpákig a szemöldöke- olcsó sört vedelnek ezek csak, meg olcsó, szar drogokat szipuznak.- tárta fel az ő bulijaikat jellemző hangulatokat. Kár, hogy ez csak náluk jellemző, és azt hiszik, ez mindenhol így megy.
Erre otthagyja őket.
- Basszameg'- nyilvánul meg Chris. - Ez a csaj miért akarja ennyire megdugatni magát?
- Mert egy kurva- vágja rá Oliver.
Erre hárman nevetében dőlnek hátra a padokon, amiken ülnek, Chris és Olvicer pedig összeöklözik.
Lucas nem nevetett. Lucas rájuk sem nézett.
Egyenesen rám nézett. A szemembe. Álltam a tekintetét és még pislogni is elfelejtettem.
De Mrs. Jackson tanárnő gyorsan visszarámtott a valóságba, elvégre elkezdődött az óránk.
YOU ARE READING
Akiket mindig elítéltünk
Romancemert azokká váltunk lassan, akiket mindig elítéltünk. mi, akik félreismerték egymást akik megtalálták egymásban a művészetet aki titkolózott és aki gyanútlan volt akik mégis megérdemelték egymás szerelmét ✨