Akiket mindig elítéltünk

R é m á l o m

- És te erről végig tudtál, mi?- meredek Evelynre

- Így volt az egyszerűbb. Ha elmondom, talán...

- Talán ismerem az igazságot én is, és tudok hozzá alkalmazkodni. -vágom rá. - Te meg azt mondtad, Lucas és Rebecca egy hétig ha együtt voltak.

- Mi? Te komolyan azt mondtad?- kérdez vissza Lucas.

- Nem tudtam mást mondani- vonja meg a válllát Evelyn, lesütött szemekkel.

- Egy fél évig rajtam csüngött az a ribanc!- kapja fel Lucas a vizet.

- Nem érdekel. -szakítom félbe őket. -Nem érdekel, tőlem akár ötéves kapcsolata is lehetett nekik. Legyen. Mit érdekelne az engem? De az, hogy... hogy a legjobb barátnőm és a barátom együtt vágjon át egy olyan hülye fogadás miatt, aminek rohadtul de nincs semmi értelme?!

- Volt értelme. Lett volna, ha...

- Végig titkoltál valamit, nem bíztál meg bennem. Nem bízott bennem egyikőtök sem! Azt hittétek, eljátszadozhattol velem és mosolyoghattok, milyen édes a tudatlanságom bája! Basszátok meg mindketten- azzal felállok az ágyról és elhagyom a szobát, becsapva magam mögött az ajtót.

A nappaliba kiérve csak most érzem, mennyire meleg van odabent. A pia keserű és erős szaga a belekevert szirupok édes aromájával keveredett bűze tölti be a lakást, fények vakítják ki a szememet, fekete foltokat égetve a látásomba. Tudtam, hogy a nappaliból nyílik egy erkély. Meg is van. Csak a szomszéd szobából, ami talán egy konyha. Belépek, és rögtön észreveszem, hogy a nap már lement. A nagy ablakhoz lépek, aminek oldalán egy üvegajtó van, ami az erkélyre vezet. A kilincsét lenyomva kitárom az ajtaját és kilépek. Az éjszaka hidege körbefutkossa a testemet, szinte végigtapogat, elfújva a forróságot, ami rámtelepedett. A korlátnak dőlök, és azt veszem észre, hogy valami hiányzik. Alkohol. Valami erős.

Visszafordulok, és gyors léptekkel a konyhaasztalhoz lépek, majd elemelek egy üveg whisky-t, ha jól látom, bár úgy se az a lényeg, csak száműzni akarom valamivel a cikázó gondolataimat. Talán senki nem látta, de nem is érdekel. Visszamegyek a szabad levegőre majd rájövök, hogy ehhez valami fura fogó kéne, hogy felbonthassam. De már nem megyek vissza érte. Azzal sem tudnám kinyitni, nem mindegy? Hirtelen ötlettől vezérelve hozzávágom az üveg nyakát a korláthoz. Szilánkok repülnek szét az erkélyre terített szőnyegre, a cipőm elé, talán egy pár a lábamba is beleállt, de a ruha szoknyájától nem látom. Mintha éreznék egy kis fájdalmat, de az se érdekel. A számhoz emelem az üveget és az sem érdekel, hogy végigvágta a számat a törött üveg éle, vagy hogy a torkomat szétmarja az ital, csak meghúzom az üveget, amennyire csak tudom. Az alkohol keserűsége a vérem fémes ízével keveredik a számban. Egész kellemes, meg kell mondanom. Köpök egyet az utcára, ahogy a szám megtelik vérrel, és már nincs gyomrom mégegy adaggal lenyelni belőle.

- Be akarsz baszni?- hallom Evelyn hangját, ahogy kezemhez ér keze.

- Aha. Mindennél jobban. -nézek rá, majd még egy nagy korttyal iszok.

- Látom, a problémamegoldó-képességed még mindig nem fejlődött. Hoztam volna sörnyitót. De amúgy, asszem erről elég lecsavarni a csonagolást, és már ihatod is.

- Most már mindegy- vonom meg a vállamat.

- Carina, te vérzel- kutat a kisasztalkán zsebkendő után

- Csak elvágtam, hagyjad- legyintek- De mi a szar, Lucas...

- A srácok miatt csinálta

- Azt értem. Csinálja is, mit bánom én, miben fogadnak! Csak legalább elmondhatta volna. Akkor én is úgy alakítok mindent, hogy mindkettőnknek jó legyen.

- Talán tudta, hogy meg fogsz rá haragudni...

- Hát csoda hogy megharagszom rá?! A hátom haverja fontosabb neki, mint a barátnője? Egy hülye fogadás! -emelném a kezem, hogy húzzak egy újat a whiskymből, de Evelyn utánanyúl, és kikapja a kezemből.

- Add azt ide, nem iszol többet!- teszi le a földre, majd letelepedik mellé, hátát az erkélyajtónak döntve. Leülök mellé én is.

- Csak azért vitt el Kaliforniába, hogy szexelhessünk- karolom át felhúzott lábaimat.- Semmi mást nem akart. Utána már rám sem hederített. Leszart, és csak egyszer jött át, de akkor is én hívtam. És akkor is csak egy valamit akart tőlem.

- Kilátszik mindened- néz rám

- Ott az erkély, eltakarja.

- Az erkény rácsos. Nem takar el semmit, Carina. Át kéne öltöznöd- simítja végig a combomat, ahogy leeresztem a lábaimat.

- Hazudott- sóhajtom- végig titkolózott. Semmi komolyat nem akart tőlem, soha nem is szeretett. Csak azt akarta, hogy legyen neki is barátnője, amivel jól felvághat. Ha igazán szeretett volna, elmondja az igazságot és hagyja, hogy én döntsek. Hogy én döntsem el, mi lesz így velünk.

- Lefeküdtetek Kaliforniában?- kérdezi Evelyn, mintha csak most jutott volna el hozzá az információ- Egyébként meg, össze-vissza beszélsz össze se függnek a mondataid.

- Aha- bólintok.- Miután elmesélte a fél gyerekkorát, hogy mennyire szar élete volt, meg kiselőadást tartott a ribancokról, akikkel valaha együtt volt.

- Talán elmondta volna- és Evelyn is iszik az üvegből. Egy jó nagy kortyot, majd mégegyet. - mármint ezt az egész titkolózós dolgot.

- Akkor elmondta volna.

- Mindenkinek vannak titkai. -néz Evlyn mélyen a szemembe.

- De ha valakit szeretsz, vagy szerelmes vagy, akkor nincsenek. Nekem sincsenek előtted.

- Hát azt látom. -jegyzi meg.

- Mi?

- Szinte állandóan csak Lucasról beszélsz és észre sem veszel semmit. Nem is csodálkozom, hogy még egy apró gyanút sem fogtál, semmiből. Még abból sem, hogy a pasid rejt valamit -Evelyn hangja nyugodt, fájdalmasan nyugodt. Csak maga elé néz. Kezében a whiskyt szorongatva. Szinte remeg a kezében.

- Abból sem?- visszhangzom szavait- Evelyn...

- Meghalt az apám, Carina. - a hangja éles, szinte vágja a levegőt- Ha egy kicsit is nyitott szemmel jártál volna, akkor észreveszed. Nem azért jártam fekete ruhákban, kötöttem fel a hajamat és kerültem az embereket, mert az tetszett. Nem tetszett. -a hangját elkoptatják a könnyei- Csak gyászoltam. Azért nem voltam azon a három napon. Azért néztem ki olyan szörnyen, és arra sem volt erőm, hogy összeszedjem magam. Rákos volt. Évek óta. Nem mondtam el senkinek, nem mertem. Napról napra rosszabbodott az állapota. Az utolsó három napját vele töltöttem. Mellette voltam. Péntek délután azt mondták, mintha javulást látnának. Elmentem veletek moziba. A film közben hívtak. A kórház volt az. Apa meghalt. Nincs tovább.

- Evelyn...- próbálnék valamit mondani, de egy szó sem jut eszembe, amit kimondhatnék.

- Kérlek, Carina, hagyj most egy kicsit egyedül- suttogja- És egy szót se szólj. Soha, de soha többé. Azt sem tudom, minek mondtam ezt el. Úgysem érdekel téged más, csak a saját kurvára felnagyított problémáid.

Valaki ébresszen fel ebből a rémálomból.