Fent kéne maradni
Hajnalig, hajnalig
Nézni a csillagokat
Nappalig, nappaligPárás fűben, hanyatt
Mellettem, mellettem.
A kék szemeidben
Elvesztem, elvesztem.De most itt vagyok
Nélküled, nélküled.
Ez így tovább
nem lehet, nem lehet.Fenn fogok maradni
Hajnalig, hajnalig
Átsírom az éjszakát
Nappalig, napppalig.
YOU ARE READING
Akiket mindig elítéltünk
Romancemert azokká váltunk lassan, akiket mindig elítéltünk. mi, akik félreismerték egymást akik megtalálták egymásban a művészetet aki titkolózott és aki gyanútlan volt akik mégis megérdemelték egymás szerelmét ✨