Eltakarom a szemem, hogy ne lássak,
Befogom a fülem, hogy ne halljak.
Eldobom a kulcsot, hogy lezárjam,
Szívemet rákötöm, hogy elszálljak.
Nem töltök itt többé esős napokat,
Nem írok neked tovább könnyes sorokat.
Szívem többet érted nem dobban,
Szemem miattad többet fel nem csillan.
Emlékem sincs, mi most fájjon,
Fülemben se, amit most halljon.
Felgyújtanám azt a pár sort, amit adtál
De nem tudom mivel, nem kaptam már.
Nem kaptam, csak egy pár szótlan szót,
Pár ritka jelet, amit a véletlen elszórt,
S bár hiába, nem volt benne szándék,
Nem volt más, csak egy béna játék.
YOU ARE READING
Akiket mindig elítéltünk
Romancemert azokká váltunk lassan, akiket mindig elítéltünk. mi, akik félreismerték egymást akik megtalálták egymásban a művészetet aki titkolózott és aki gyanútlan volt akik mégis megérdemelték egymás szerelmét ✨
