A hajamat a fülem mögé tűrtem, ahogyan a főgombot megnyomtam a telefomon.
De a gondolataimat nem tudtam ezzel bezárni.
Szerelmes volna Lucas? Belém?
De belém nem lehet egy olyan srác, mint Lucas, szerelmes. Belém soha nem volt szerelmes senki. Csak páran, oké, de azok csak olyan kis ovis semmik voltak, amik inkább voltak legjobb barátságok, mint életerős kapcsolatok.
A képernyőm sötét lett. Mint amikor felhők érkeznek a Nap alá, és szürkeségbe vonja a világot. A kezemben megrezzent a készülék. A képernyőm felvillant ismét, mintha kisütött volna a Nap. A kezdőképernyő hátterem egy napraforgómező volt. A sárga, barna körközepes virágok a Nap felé tartották arcukat. Mindig. És követték. Mindig a Nap sárga szemeibe szerettek volna nézni. És mindig elszomorodtan konyultak le, ha nem láthatták szerelmüket, a Napot.
Olyankor a Nap is sírt felhőszárnyaival az égen. Szélként sóhajtott és esőként hullott könnye alább. De a napraforgó nem tudott volna eső nélkül élni. Kiszáradt volna, ha mindig csak a Nap látja. Megölte volna maga, a szerelem.
Mintha Lucas egy napraforgó lenne, én pedig a Nap. Ő próbálna minduntalan' a szemembe nézni, velem lenni, beszélgetni. De én, mint sárga, távoli gázóriás csillag Földre vetített képe, én tartózkodok ettől. Ez a napraforgó egyszer velem nagyon pimasz volt. Ez a napraforgó nagyon naiv volt. Azt hitte, neki mindent lehet.
A napraforgók tengere felett lebegtek az appjaim. Csak néhány alap, Facebook, Insta, Snap, Mess alkalmazás volt letöltve. A Messengeren pedig egy piros kör villogott. Benne egy fehér 1 szám.
Lucas üzenete. Még a szerdai, vagy talán keddi. Nem nyitottam meg.
A napraforgók pedig felfelé fordították világosbarna arcukat, amit a Nap sütött már ilyen szép, trópusi nyaralásira. Felfelé tekintettek. Az értesítésre, ami kikukucskált az idő lécének rejtekéből.
Lucas Carter a becenevedet a következőre állította be: Vörös.
Újabb rezgés. Új értesítés:
Lucas Carter a becenevedet a következőre állította be: Vörös❤️.
Nem nyitottam meg. Nem töröltem ki. Az előzőt sem néztem meg, ezt sem fogom. Tudja, hogy nem szeretem, ha így hív.
Persze, tudja, hogy imádom, ha valaki számára különösen fontos vagyok. Ezzel pedig azt szeretné jelezni nekem.
Lucas becenevét a következőre állítottad be: Napraforgó.
Mert ő az volt.
YOU ARE READING
Akiket mindig elítéltünk
Romancemert azokká váltunk lassan, akiket mindig elítéltünk. mi, akik félreismerték egymást akik megtalálták egymásban a művészetet aki titkolózott és aki gyanútlan volt akik mégis megérdemelték egymás szerelmét ✨