A titokzatos fiú

10.

Hallottuk, hogy a bátyám idegesen veszi az irányt az ajtóm felé. Kicsit idegesek voltunk, de sem Noah sem pedig én nem tudtuk visszatartani a nevetést. Miközben az ágyon fetrengve nevettünk, az idegesen álló Oli megszólalt.

-Mire volt ez jó?-kérdezte feszült hangnemben. 

-Csak fel akartunk kelteni, mert szép szóra úgy se kelsz fel ezt te is tudod.-kiabáltam vissza az ajtó mögötti fiúnak.-Ha lenyugszol és elviszel minket suliba, kimegyünk és kapsz reggelit.

-Jó rendben van, de még egy ilyen és véged van hugi!-mondta fenyegetően.

Ő Oli rossz fiúnak teszi magát,pedig a legjobb tesó akit kivánhatnék. Miután kimentünk, megöleltem Olit aki miután elengedett elment felöltözni. Noah és én lementünk és enni kezdtünk majd Oli is lejött és evett velünk. Miután megettük elpakoltam addig a fiúk összeszedték magukat, én is elvettem a táskám majd beültem hozzájuk az autóba. Nagyon jól indult ez a pénteki nap. Vagy is azt hittem.

Miután megjöttünk, kiszálltunk az autóból és elindultunk befelé. Elena futott hozzánk és ugrott a nyakamba, hogy megöleljen.

-Szia csajszi! Végre itt vagy, mindent el kell mesélned!-mondta izgatottan.

-Szia! Jó jó nyugi mindjárt mesélek.-mondtam.

Elköszöntem a fiúktól majd elindultunk befelé.Ekkor Nathan lépett elém. 

-Szia cica! -mondta majd megcsókolt.Ajkaink egymáshoz tapadtak, de nem volt jó, nem éreztem azt amit eddig sőt nem éreztem azt amit Noahnál.

Elhúzottam tőle majd lehajtottam a fejem. Ő értettlenül meredt rám nagy zöld szemeivel. Láttam az arcán a meglepődötséget, az idegességet és, hogy teljesen össze van zavarodva.

-Mi a baj cica?-kérdezte idegesen,majd jobb kezével felemelte az állam,hogy a szemébe nézhessek.

-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondtam kinosan majd újra lehajtottam a fejem.

Ő ijedt,de egyben kiváncsi tekintettel húzott oldalra, hogy senki se zavarhasson minket.

-Na mit szeretnél mondani?-állt meg előttem a szekrénynek dőlve.

-Öhmm...szóval tudod nem valószinű, hogy menni fog ez köztünk ne haragudj.-mondtam majd lehajtottam a fejem.

Ő rám nézett és láttam a döbbenetet az arcán. Nem szólt semmit csak  nézett rám. Nem akartam megbántani de nem szeretnék vele játszadozni.

-Ki az aki miatt dobsz? És mi az, hogy te dobsz engem?-kérdezte idegesen.

-Senki miatt, de nem érzem, hogy több lennél egy barátnál. Várj mi az, hogy hogy én doblak?-kérdeztem összezavarodottan.

-Noah az igaz??-kérdezte egyre idegesebben.

Nem válaszoltam,csak lehajtottam a fejem.

-Tudtam!-szólt idegesen majd belevert a szekrénybe ami miatt én összerezzentem. 

Rám nézett majd elment a terembe. Én is a terembe mentem majd leültem Elena mellé.

-Na mi az? Mi a baj?-kérdezte Elena aggódó hangon.

-Szakitottam Nathannel.-mondtam szomorúan.

-Hogy mi? De miért?-kérdezte

Elmeséltem neki nagyjából a dolgokat. Elena csak bólintott majd megölelt. Becsengettek magyar órára. A tanár mindig pontosan érkezik, most se volt másképp. Az órán csak magam elé bámulva gondolkodtam a történteken,egyáltalán nem tudtam koncentrálni a tanár kicsit se érdekes mondandójára.

Utolsó óráról is kicsengettek. Egész nap nem láttam Nathant. Remélem semmi baja sincs. Noaht csak egyszer láttam Oliékkal a udvaron, de jobbnak láttam nem oda menni.
                                                       Elenával sétálunk kifelé a suliból. Mikor kiértem megpillantottam az éppen a falnál álldogáló Noaht és Olit. Nem mentem oda inkább Elenával Adamékhez mentünk. Egyszer csak látom,hogy Noah Olival felénk tartanak. Mikor odajöttek köszöntek Noah pedig azzal a helyes mosolyával rám nézett ami miatt automatikusan elpirultam. Ekkor pillantottam meg az épp idegesen kifelé tartó Nathant. Aki pont felénk fordult és meglátott minket. Gyors lépésekben felénk kezdett jönni ami miatt a Noah miatti mosolyom el is tűnt az arcomról. Nathan megállt Noah mögött majd megfogta vállát megforditotta és egy ütést mért az arcára. Lefagytam, olyan rossz volt látni. Én nem ezt akartam. Könnyeim eleredtek és csak néztem ahogy Noah feláll és Nathanre néz aki ökölbe szoritott kézzel, mérges arccal néz a fiúra.Ekkor láttam, hogy Nathan újra emeli a kezét, hogy megüthesse a fiút,de nem engedtem, elé álltam.

-Nathan ne csináld!-szóltam rá sirva.-Nagyon fontos vagy nekem ahogy ő is kérlek ne haragudj.-mondtam és sirva a kezembe temettem az arcom.

Nathan csak nézett engem majd megölelt. Ekkor egy nyávogós hangot hallottam a hátunk mögül.A suli csitrije Szabrina állt ott. Tipikus mini szoknya, rengeteg festék és gúnyos arc. 

-Megcsalsz Nathan?-kérdezte tátott szájjal.

-Hogy mi? Ti együtt vagytok??-kérdeztem meglepetten.

-Mivan kis Bellácska nem tudtad, hogy már két hete járunk.-mondta flegmán egy önelégült mosollyal.

Csak ránéztem Nathanre amúgy is kisirt szemeimen még több könny kezdett el felgyűlni.Nathan fejét lehajtotta.

-És még engem hibáztatsz mikor amúgy se voltam fontos neked??-néztem rá, nem tudtam mit csináljak csak haza akartam menni és sírni. 

Futni kezdtem nem is nézve magam elé. Nem mintha láttam is volna valamit a könnyeimtől. Csak futottam mikor egy erős ütést éreztem és mint aki repül csak épp nem felfelé hanem oldalra. Majd minden elfeketedett, már csak zajokat hallottam amik a nevemet kiabálták. Végül teljes csönd és sötétséget.