A titokzatos fiú

11.

Noah szemszöge:

Egész nap alig láttam Bellát. Ha meg még is rá mosolyogtam de ő elfordulva a másik irányba ment.Mintha szomorú lenne. Sőt Nathannel is alig láttam. Vajon beszélt vele? Ezek a kérdések jártak az agyamban miközben a suli előtt Olival és a haverokkal vártuk Bellát. 

-Hé haver! Mi a baj?-zökkentett ki Oli.

-Ja semmi...minden ok.-mondtam a lazát tettetve.

-Ja látom, a hugom? 

-Talán..-mondtam kinosan.

-Csaj ezek ilyenek-válaszolta nevetve amire én is elmosolyodtam.

Ekkor megpillantottam azt a gyönyörű lányt,Elenával jöttek ki. Felénk néztek majd Adamékhez mentek inkább. Esküszöm nem értem mivan vele.Megfogtam Oli vállát majd miután kapcsolt jött utánam Bellához. Odaérve mosolyogtam neki amire ő elpirult. Nagyon aranyos olyankor. Egyszer csak valaki elkapta a vállam majd megfordulva megütött. Nathan volt az aki idegesen kiabált. Leesett, szakitottak. Mikor Bella beleavatkozott Nathan megölelte amit nem szép szemmel néztem, de meg értettem egy részben. Ekkor a kis Szabrina szólt közbe mint szokása. Mindenki lesokkoltan hallgatta amit mondott. Láttam Bellán,hogy teljesen szétesett. Megakartam ölelni, de elszaladt rohantunk Nathannel utána mikor láttuk, hogy az útra szalad semmire se figyelve,amikor egy kamion jött és Bellát elütötte. Abban a percben éreztem,hogy nekem is végem van ha történik vele valami. Éreztem ahogyan az egyik könnycseppem legördül az arcomon. Rohantam a földön fekvő lányhoz. Feje vérzett. Oli is odarohant és a sofőr is. Gyorsan hivtuk a mentőket akik kis idő múlva meg is jöttek. Gyorsan kezelésbe vették Bellát. Mindenki szétesett. Egymásban tartottuk a lelket, ahogy láttuk, hogy Bellát beteszik a mentőbe. Oli beült a mentőbe és elmentek. Elena Nathan és én pedig a kocsihoz mentünk és indultunk a kórházba.

Olivér szemszöge: 

A mentőben ülök. Bella kezét fogom és próbálom visszatartani a sirást. Minden rossz eszembe jutott. Mi lesz ha nagyobb baj van? Ha nem ébred fel? Ha elveszitem? Azt nem élem túl. Szeretem hisz az én egyetlen hugom akivel a kapcsolatom is nagyon szórós. Megverem a fiúkat ha valami baja lesz. Ahogy ezeken gondolkodtam megérkeztünk. Gyorsan szaladtunk a kórházba. Bellát bevitték a vizsgálóba ahova én nem mehettem be. Idegesen ültem a folyóson és minden rossz járt a fejembe. Arcom a tenyerembe temettem.

Noah szemszöge:

Kocsiba ülünk. Taposom a gázt. Nem igaz ez miattunk van. Nathannel szomorúan néztünk egymásra. Nem akartuk,hogy ez legyen.

-Figyi haver nekem fontos Bella, de nem úgy ahogy ő azt gondolja...-szólalt meg Nathan.

-Hát látom..-mondtam gúnyosan.

-Nem akartam,hogy ez legyen és látom ahogy rád néz tényleg szeret és nem akarok vitát,nekem kb 1 északára lett volna jó.-mondta eléggé megbánós arccal.

-Hát Szabrina miatt ez leesett, de ne most beszéljünk ilyenről.-mondtam-

Majd megérkeztünk. Beszaladtunk az ajtón majd megkérdeztük merre kell menni. Majd felmentünk az emeletre és ott az egyik folyósora. Oli lehajtott fejjel az egyik széken ült. Odarohantunk. Teljesen össze volt zuhanva ahogyan én is. Leültünk mellé. Senki nem szólt semmit. Egy kis idő után egy orvos lépett ki az ajtón. Mind a négyen felálltunk és az orvoshoz léptünk.

-Önök Bella White hozzátartózói?-kérdezte az orvos.

-Igen a bátya vagyok.-mondta Olivér.-Mivan a húgommal?

-Tudják nem jó hirt közlök. A kamion ami el ütötte olyan gyorsan jött, hogy amikor a hölgy kiszaladt elé, a fején egy olyan pontot ütött be ami miatt komába került. Nem tudjuk mikor fog fel kelni és sajnálom, de azt sem garantálhatjuk,hogy felébred, reméljük a legjobbakat.-mondta az orvos.

Ahogy ezeket a szavakat kimondta éreztem,hogy nem birom tovább potyogni kezdtek a könnyeim. Mi lesz ha többet nem ébred fel és nem nézhetek többet abba a gyönyörű barna szemeibe vagy ölelhetem és többet nem látom majd miattam elpirulni.Kétségbe estem és láttam, hogy ezzel nem vagyok egyedül. 

-Bemehetünk hozzá?-kérdeztem eléggé kikészülve.

-Persze.-mondta az orvos.

Beléptünk az ajtón. Láttam ahogyan életem szerelme gépekhez kötve fekszik.Leültünk csak néztük őt. Potyogtak a könnyeim hiányzik,nem akarom, hogy baja essen. 

Olivér szemszöge:  

Egyszerűen borzasztó volt látni azt,hogy Bella nincs ébren sőt nem sok az esély arra hogy valamikor nyitva lesz a szeme. Már Nathan és Elena is haza ment. Noah és én maradtunk itt. 

-Szia anya! Baj van!-mondtam sirva a telefonba.

-Úristen kicsim mi a baj?-kérdezte idegesen anya.

-Bella...Bella kórházba van..-mondtam majd a hangom elcsuklott.

-MI??MIÉRT??-kérdezte kétségbe esve.

-El ütötte egy kamion.

-Oli 2 nap és indulunk haza, sietünk ahogy tudunk.Vigyázz magadra szia!-majd hallottam ahogy sirva leteszi a telefont.

Visszamentem a szobába ahol Noah Bella kezét szorongatva nézte őt könnyes szemekkel. Igazán szereti őt és ő sem akarja elveszteni. Noah mondta hogy ő bent marad Bella mellett, mert amúgy se tudtam volna elrángatni onnan. Hazamentem és egyből az ágyba dőltem majd elnyomott az álom.