A titokzatos fiú

43.

Mikor reggel felkeltem, nevetve néztem a barátaimra. Ugyanis mindenki a padlón aludt egymás hátán. Cooper fején az üres popcornos tál diszelget. Mikor felült a tál nagyot puffanva ért földet ő pedig egy olyan magas hangon sikitott fel, hogy azon nyomban mindenkiből kitört a nevetés.A padlón fetrengve álltam fel, majd indultam el átöltözni. A többiek is készülődni mentek. Újra bepakoltam és itt álltam a szoba közepén a telepakolt bőröndömmel. A lányok újra szinte sirva borultak a nyakamba és igértették meg velem, hogy visszajövök. Kiléptem a szoba ajtón ahol a többiek álltak. Ugyan úgy ahogy ezelőtt. A szivem összeszorult. Sirhatnék jött rám, de nem akartam elérzékenyülni.Vajon mikor látom őket újra? Reed lépett mellém majd szoros ölelésbe vont.

-Húgi újra elhagy.-mondja és hallani lehet a szomorúságot a hangjában.

-Megigérem, hogy visszajövök.Most is visszajöttem.-nézek a szemeibe. Bólint majd újra ölelésbe von. 

-Vigyázz magadra.-ölel meg Jack majd a fülembe suttogja.-Köszönök neked mindent.-eltolom magamtól majd kérdőn nézem az arcát. Nagy mosolyra húzza a száját majd fejével Amy felé bök. Hát persze, jut eszembe az hogy két éjszakán keresztül együtt aludtak. Nagy mosoly terül el az arcomon. Jack pedig rám kacsint majd ellép tőlem.

-Minél hamarabb gyere vissza, szeretem látni ahogy megijedsz tőlem.-ölel meg nevetve Scott. Szem forgatva mosolygok rá.

-Jövök nyugi.

-Ivós társam, vigyázz magadra.-jön oda Will.Nevetve ölelem meg.

-Ivós társ nélkül nem iszom, szóval minden rendben lesz.-kacsintok rá, ő pedig felnevet.

Köszönés után kiléptünk az épületből majd a kocsiba beülve lassan elindultunk. Újra itt. Újra indulás haza. Félek a holnaptól, félek mindentől. Erősnek kellene lennem még sem megy. Próbálok jó dolgokra gondolni, de nem megy. Kezdem elvesziteni minden reményem Noah felé aki tökéletesen meg van a szép barátnőjével és tovább lépett. Én pedig..hát mit is mondhatnék mindenbe beletemetkezek csak, hogy pár percig ne ő járjon a fejemben, de végén újra visszakúszik a fejembe és nem tudok szabadulni tőle.Vajon neki, hogy sikerült tovább lépnie rajtam ilyen könnyen? Talán sosem voltam neki fontos? Nos, úgy érzem ezekkel a kérdésekkel is bővithetem amire sosem kapok választ listám. Arra figyelek fel, hogy valaki megböki az oldalam. Felnézek Lucasra aki aranyosan még is aggódva néz engem.

-Minden rendben?-kérdezi.

-Azt hiszem vagyis igen.-mosolyodok el.

-Szóval azt hiszed vagy tudod, hogy igen? Mert elárulom neked Királylány ez nem mindegy.-kezdi el simogatni az állát gondolkodóan. Felnevettek.

-Tudom, hogy igen és Királylány?-húzom el a számat.

-Most miért találó vagyok.-rántja meg a vállát. Tovább nevetek majd ő is csatlakozik.

Kinézek az ablakon. Az esőcseppek lassan elfedik az üveget. A fejem Lucas vállára hajtom és úgy nézem, ahogy a barátaim nevetve piszkálják egymást. Kylera nézek aki rám mosolyog. 

-Amúgy hol is lesz a házunk?-kérdezi Cooper. 

-Milyen ház?-kérdőn fordulok felé.

-Bill szerzett nekünk egy albérletet, mert addig nem tudunk hol lakni.-vonja meg a vállát.

-Most komolyan?-fordulok Kyle felé.

-Igen, mivel Aiden is velünk lesz hozzátok nem mehetünk.

-Pedig szivesen aludnék az ágyadban.-kacsint rám Cooper .

-Idióta.-lököm meg. Felnevet.-Jó világ hogy nélkülem buliztok majd.-fonom össze a karom.