A titokzatos fiú

24.

Bella szemszöge:

Miután megtudtam, hogy egy új fiúval kell egy házba lennem idegesen a szobámba mentem majd elkezdtem kipakolni. Ekkor kopogtak az ajtón. 

-Gyere!-kiáltottam.

Az ajtó kinyilt és Noah lépet be rajta a háta mögött jövő Olival.Tovább pakoltam nem törődve a két fiúval.

-Minden rendben?-kérdezte Oli.

Én erre a kérdésre megtorpantam majd a szekrényemtől el lépve leültem az ágyamra. Noah leült mellém majd szorosan magához ölelt, amire én még erősebben bújtam a karjaiba.A fejemet a mellkasába fúrtam, majd éreztem, hogy Oli is leül velem szembe.

-Miért zavar ennyire hogy pár napig itt lesz ez a srác?-kérdezte a bátyám.

Elhajoltam Noah mellkasától majd Olira emeltem fáradt tekintetemet. 

-Semmi sincs rendben....-mondtam egy kis szünetet tartva.

-Az a bajom vele, hogy a családomhoz jöttem haza, a kisbabámmal a hasamban és nyugodt életet akarok élni. Tudod teljesen felfordult az életem, mind a lelkemben, mind a környezetemben, egyszerűen én már nem birom ezt a nagy nyomást. Elraboltak azelőtt az emlékezetem veszett el. Végre nyugodt lehetnék, mert minden tökéletes erre itt ez a srác akinek még a szeme se áll jól.-mondtam majd erősen Noah karjaiba bújtam.

-Semmi baj sem lesz, igérem, hogy minden újra tökéletes lesz.-mondta Oli majd Noaht elengedve a bátyámat öleltem meg.

-Most pedig el kell mondanunk anyának a hasadban lévő csodát.-mondta Oli elengedve engem.

Bólintottam. Igaza volt ideje beszélni anyával.Mindent el kell mondani neki. Felálltunk az ágyról, Noah kezét összekulcsoltam a sajátommal ,majd az előttünk haladó Oli után indultunk. A konyhában anya és Logan a pultnál beszélgettek. Mikor beléptünk mind a ketten ránk szegezték a tekintetünket. A szemük az összekulcsolt ujjainkra szegeződtek. Anya arcáról sok mindent le lehetett olvasni, először is a döbbenetet,az örömet,az aggodalmat egyaránt. Viszont Logan arcáról az ég világon semmit se tudtam leolvasni.

-Ti együtt?-kérdezte anya.

-Azt hiszem beszélnünk kell.-mondtam, amire anya arca egy eléggé ideges és félelemmel teli arckifejezést vett fel.

-Baj van?-kérdezte.

-Először is szeretném bemutatni a barátomat Noaht..-mondtam, de anya közbevágott. 

-Annyira örülök hogy végre összejöttetek, főleg azok után boldog lehetsz.-mondta, amire mindenki felkapta a fejét.

-ANYA!-szóltam rá.

-Jó ne haragudj, mit szeretnél még mondani? Mi történt veled? Annyit kerestelek.-mondta anya a sirás határán állva.

-Semmi bajom, volt egy kis bonyodalom Camékkel de minden rendben sőt már Oliék is ismerik őket.-mondtam.

-Valóban?-fordult kérdőn Oli felé.

-Amm..izé..hát igen nagyon jó fejek.-mondta Oli majd felém nézet én pedig hálásan mosolyogtam felé.

Anya felém fordult további magyarázatot várva, de én teljesen be pánikoltam,hogy elértünk addig a pontig, hogy anya tudtára kell adni, hogy terhes vagyok. Vajon hogy fog reagálni? Vajon örül vagy megvet minket és kidobja Noaht? Anyát ismerve az utóbbi a valószinűbb.

-Anya leszek....-szólaltam meg anya válaszát várva.A fejjem lehajtottam, jobbnak láttam ha nem nézem a megvető arckifejezését.

-Hogy mi??-kérdezte döbbenten. 

Nagy nehezen felemeltem a fejem, de anya arca a döbbeneten kivül a boldogságot tükrözte és a szemében lévő csillogás furcsa érzést keltett bennem.

-Terhes vagyok.-mondtam ki egyszerűen.

-Nagymama leszek?-kapta a szája elé a kezét.

-Igen.-bólogattam.

-Várj ki az apa?

Noah felé fordultam aki mosolyogni kezdett majd anyára nézett.

-Én vagyok.-mondta büszkén mosolyogva.

-Hála égnek.-mondta anya, kezét a mellkasára téve.

-Haragszol?-kérdeztem félénken.

-Dehogy haragszom. Nagymama leszek ettől csak az lett volna jobb ha a fiam is észhez térne.-fordult Oli felé aki épp a hűtőben kotorászott. 

-Mi van velem?-kérdezte Oli.

-Semmi.-legyintett anya mire mindenki nevetni kezdett.

-Voltál már orvosnál?-kérdezte vissza fordulva hozzám.

-Nem-húztam el a számat.

-Akkor holnap elmegyünk.- jelentette ki.

-Rendben.

Leültünk az asztalhoz anya pedig a vacsorának állt neki. Idő közben észre vettem, hogy Logan nincs itt. Mikor léphetett le?

-Logan hol van?-kérdeztem.

-Biztos a szobájában.-szólalt meg Oli.

-Szólhatnál neki, hogy jöjjön le enni.-mondta anya.

-Jó megyek- mondtam.

Elindultam a szobába ami az enyém mellett bal oldalt van Olié meg a jobb oldalamon. Az ajtó elé lépve egy nagy levegőt vettem majd bekopogtam.Miután hallottam a gyere kiáltást kinyitottam az ajtót. A fiú félmesztelenül melegitő nadrágban feküdt az ágyon. 

-Szia.. amm..csak anya mondta, hogy gyere enni.-mondtam kissé dadogva.

A fiú végre letette a telefont majd felém nézett. 

-Rendben szépség.-mondta.

Az ajtó felé indultam amikor utánam szólt.

-Várj kérdezni szeretnék valamit.-mondta Logan majd elém lépett.

-Kérdezz.-mondtam majd magam előtt keresztbe tettem a karjaimat.

-Tényleg babát vársz?-kérdezte. 

-Igen.-mondtam érthetetlen arckifejezéssel.

-És az a Noah gyerek az apja?-kérdezte. 

Teljesen ledöbbentem. Miért kérdez ilyeneket?

-Igen.

-És szereted??-Kérdezte a még furcsább kérdést. 

-Igen nagyon szeretem. De mit érdekel téged?-kérdeztem idegesen.

-Csak biztosra megyek.-lépet közelebb hozzám.

A forró hő mely a csupasz testéből árad, egy kisebb borzongást váltott ki belőlem. Egymás szemeibe elmélyülve bámultuk egymást. Majd fogta magát és ellépett mellőlem és kinyitotta az ajtót.

-Gyere.-mondta majd udvariasan előre engedve indultunk a konyha felé.

Nem értettem az előbbi dolgot. A gondolatok nem hagyták el a fejemet. Csak a történteken járt az agyam.Mi volt ez?