40.

284 12 1
                                    

Végre péntek van. Az egész hét unalmasan telt. A barátaim nem szóltak hozzám. Látták, hogy napról napra szomorúbb vagyok még sem tettek semmit. Noaht kerültem, ha bármikor is felém jött én a másik irányba mentem. Nincs szükségem rá.Reggel mikor felkeltem Kyle még aludt. Az órára néztem hajnali 5:00. Korán van, de én visszaaludni már nem tudok. Felöltöztem, majd a konyhába mentem. Az agyam akaratom ellenére is csak Noah járt. Talán tényleg sosem voltam neki fontos? Hisz akkor nem hagyta volna annyiban a kapcsolatunkat. Értem, hogy időre volt szüksége, de miután elmentem még is tovább lépett. Egy olyan lány van mellette aki gyönyörű, mosolygós és nem olyan aki küldetésekre jár és olyan izmos mint egy fiú. 

Beléptem a konyhába majd csináltam magamnak kávét és a pulthoz ültem. Vajon mi lesz most? Hova sodor majd mindez? Gondolkodásomba merültem. Kérdések ezrei kavarogtak bennem és erre talán sosem kapok választ. Mindent elmagyaráztak az ügynökök, a szüleim mindent megtanitottak, a tesóm és barátaim a kérdéseimre válaszoltak, kiegészitettek, még is senki se képes válaszolni ezekre a kérdéseimre. Mintha egyedül maradnék valahol legbelül. Felszinen mindig is lesz mellettem valaki, de belül még is van egy űr, amit sehogy sem tudok kitölteni. Megválaszolatlan kérdések tömkelege forog a fejembe és a kávémat bámulom még sem iszom bele.Az eszem azt suttogja menekülj, menj és hagyj mindent. A szivem még is sugároz valamit ami nem enged. Meg kell tennem, de még magam sem tudom mit. A vállamon valami meleget érzek, ami miatt kizökkenek a gondolataimból. Felpillantok Olira aki aggódva engem néz és nyugtatóan megérinti a vállam.

-Minden rendben?-arcomat fürkészi. Hirtelen mintha a szempilláim lefagytak volna. Nem tudom bezárni a szemeim. Olira meredek majd kicsit se magabiztos hangon megszólalok.

-Persze.-erőltetek magamra egy kicsit se biztató mosolyt. Beleiszok a kávémba. Teljesen kihűlt.

-Nem úgy nézel ki.-aggódó tekintette végig az arcomon van.

-Hanem mint egy szellem igaz?-kérdezem felnevetve, ő pedig halványan elmosolyodik.

-Inkább mintha szellemet láttál volna.-nevet.

-Hogy hogy ilyen korán fent vagy?-kérdezem és teljesen kiiszom a bögrém tartalmát.

-Edzésem van. Viszont mi van veled mostanság?És a múltkori balhé?-kérdezi. Nem akartam válaszolni még is tudnia kell. A testvérem és a támaszom.

-Noah nem mesélte?-csúszott ki a számon.

-Annyit mondott, hogy nem érti miért vagy a furcsa fiúval és, hogy nem tudom e milyen barátnőről beszéltél.-bennem valami eltörik és olyan dühös leszek, hogy legszivesebben minden elém kerülőt felképelnék.

-Milyen érdekes, teszi a jót.-fintorgok és felugrok a bárszékről.

-Most mi a baj?-kérdezi.

-Semmi, ne mondj neki semmit élje az életét.-vonom meg a vállam.Bólint.

-Múltkor kicsi kellett volna, hogy lebukjatok.-szólal meg pár perc után.

-Tudom, de nem tudtam, hogy itt van.

-Nem mondtam neki semmit, bár nehéz volt lerázni.-mosolyog rám Oli.

-Birnod kell.-ölelem meg. 

Felindultam a szobámba. Kyle még mindig nyugisan aludt és nem volt szivem felkelteni. 6:00 van még csak, én pedig már most nem tudok mit csinálni. Valamivel próbálom elterelni a gondolataimat. Most először mondom azt, hogy nem akarok gondolkodni, el akarok felejteni mindent. Úgy döntöttem a telefonom kicsit lefoglal, igy azt felkapva feküdtem be Kyle mellé. Nem kellett volna feloldanom. Nem kellett volna bekapcsolnom. Tudtam, éreztem még is megtettem. Ahogy beléptem instagramra feldobott egy képet. A szivem összeszorult, sirhatnék jött rám. A képen Noah és a szőke lány voltak. Szelfi volt, mindketten mosolyogtak és boldogak voltak. Noah fél keze a lány vállán volt, a lány arcán pedig nagy mosoly terült el ami a fogait is látni engedte. Alá irva pedig ennyi állt: We are the best ! Megjelent az első könnycseppem.Végig folyt az arcomon majd landolt a ruhámon. Gyorsan letöröltem az arcomat, majd a fürdőbe mentem és felvittem egy kis sminket. Tovább kell lépnem, úgy ahogyan ő is tette. Nem érdeklem és nekem sem kell vele foglalkoznom. Nem kell, hogy többször összetörje a szivem. Elég volt. Nem küzdők tovább. Levettem a szoknyámat és felvettem egy fekete nadrágot azt amit az ügynökség adott. Feszült rajtam. A fekete póló kiemelte az alakom. Fekete cipőt vettem fel hozzá és fekete karkötőket.Talán sötét, de nem érdekel. Ez vagyok én. Vörös hajam kiengedve omlott a vállamra. Kyle is felkelt majd miután mindennel megvoltunk indultunk is a suliba. 

A titokzatos fiúWhere stories live. Discover now