A titokzatos fiú

18.

Sziasztok remélem tetszik a történet eddig! Annyit kérnék hogy ha tetszik akkor jelezzétek, mert akkor tudni fogom, hogy érdemes folytatni! 

Bella szemszöge:

Kinyitottam a szemeim és egy sötét és szűk szobába ébredtem. A fejem nagyon fájt és nem tudom hol vagyok. Viszont emlékszem mindenre. Nem tudom hogyan, de emlékszem az eddig történtekre. Noaht elhagytam Cam-ért akit szintén szeretek. Lehet két fiút egyszerre szeretni. Hiányzik a családom, Oli és Noah, a barátaim és azt se tudom hogy hol vagyok és hogy kijutok e innen. Egy könnycsepp csúszott le a kerek arcomon, amikor az ajtó kicsapódott és a villany felkapcsolódott.Egy férfi állt ott. Majd közeledett felém, én egyre hátrább csúsztam, mig a hátam a falat érte. Nincs menekvés. Félek, sőt rettegek, mit akar tőlem? miért pont én?

-Végre felébredtünk!-mondta nyájasan a magas férfi.

-Ki..Ki..ki maga?-dadogtam a félelemtől. 

-Azt majd idővel megtudod. Viszont most állj fel.-mondta én pedig tettem amit mondott. 

-Mit akar csinálni velem?-kérdeztem valamennyivel nyugodtabb hangnemben.

-Üss meg!-jelentette ki érzelem mentes arccal. 

-Tessék!?-kérdeztem zavartan.

-Jól hallottad ne keljen elismételnem.-mondta.

Én egy nagyot csaptam az arcára, ő csak gúnyosan nézett felém.

-Csak ennyi megy?

-Mit vár?-kérdeztem flegmán, mire ő felpofozott én pedig a földre rogytam és sirni kezdtem.

-Na igy kell ezt!-mondta büszkélkedve. 

Majd megfordult és ki ment. Én még mindig a földön feküdtem és simogattam a sajgó arcomat. Hallottam kint kiabáló embereket, de erőm nem volt felállni. Majd az ajtó felé közeledő hangot hallottam és felhúztam a térdem majd összekulcsoltam. Az ajtó ki nyilt és Cam és a többiek álltak ott kisirt szemekkel. Felém kezdtek futni majd leguggoltak hozzám és megöleltek. Belőlem kitört a sirás ennyi nem birom tovább.

-Ne haragudj!-mondta Cam.

-Mi..mi ez az egész?-mondtam sirva.

-Tudod...ez egy szervezet...-mondta Nash.

-Igen?-kérdeztem idegesen.

-És gyerekeket szednek össze majd aki átmegy a teszten azt kiképzik és küldetésre  küldik viszont aki nem megy át az meghal.-fejezte be.

-Hogy mi??-akadtam ki.

-Ebben segitünk neked, hogy átmenj és hazamehess.-mondta Hanry.

-De ti, hogy kerültettek ide?-kérdeztem

-Tudod nekem az apám a vezető. Sose volt jó kapcsolatom vele csak anyukámmal akit már 2 éve nem láttam...-mondta Cam majd lehajtotta a fejét.

-És a többiek?

-Mi pedig úgy hogy Cam szomszédai lettünk és nagyon jó barátságot kötöttünk vele. Amikor az apja veszekedett az anyjával mi akkor mentünk át Camhez. És mikor megláttak minket valakik leütöttek és ugyan ide kerültünk.-mondta Matt.

Én csak Camre néztem aki lehajtott fejjel nézte a padlot. Majd Liah ugrott a nyakamba.

-Ne haragudj!-mondta Liah én csak visszaöleltem és nem tudtam mit szólni.

-De Liah lány akkor hogy jött hozzátok?-kérdeztem egy kis idő után.

-Liah a húgom...-mondta Hanry.

-MI?? Ezt miért nem mondtátok eddig?-kérdeztem megdöbbenve.

-Tudod valamit el kell mondanunk. -mondta Cam majd a srácokkal összenéztek.

-Nekünk az a feladatunk hogy jóba legyünk az áldozatokkal aztán ide hozva leadjuk őket, ha pedig nem teljesitjük akkor mi halunk meg.-mondta Matt.Ledöbbentem és nem tudtam mit szólni.

-De te más vagy.. eddig nem foglalkoztunk senkivel csak egymással és tettük a dolgunk..aztán jöttél te..-mondta Cam a végén elcsuklott hanggal.

-Miben vagyok más?..ha??-akadtam ki.

-Szeretlek Bella! Beléd szerettem,szerelmes vagyok. Életemben először.-mondta Cam majd egy könnycsepp gördült le arcán. Lefagytam, szerelmes belém, de miért belém?

-És mi pedig nagyon megkedveltünk. Olyan lettél mint a húgunk akit minden áron védeni kell.-mondta Nash.

-Nekem pedig....a legjobb barátnőm lettél. Igazából nekem nagyon régóta nem volt igaz barátnőm, egy volt aki már nem emlékszik rám. Csak a fiúk voltak. Majd jöttél te...-zárta a sort Liah és sirta el magát. 

Nem tudtam megszólalni. Csak sirtam.Majd megöleltem őket. Miután elváltunk az ajtó kinyilt és egy 40 év körüli férfi lépett be rajta. Majd a srácokat ellökve elém lépett. 

-Indulhatunk a vizsgára?-kérdezte majd kezét felém nyújtotta.

 Én csak aprót bólintottam majd kezét kikerülve felálltam és a többiek nyakába ugrottam és megöleltem őket.

-Megcsinálom és lelépünk!-súgtam a fülükbe.

Ők csak erősebben megöleltek majd elengedve a magas pasi után mentem.

Noah szemszöge:

Idegesen ülünk Olival a kanapén. Bella nem veszi fel a telefont és már rég haza kellett volna hogy jöjjön. Hiányzik és félek, hogy elveszitem teljesen. Egy lányt se szerettem ennyire. Már most tudom, hogy vele akarom leélni az életem, csak vele senki mással. 

Hétfő van és suli. Matek órán ülünk Olival. Senkihez nem szólunk. Ez az utolsó óra de igy nincs értelme itt lenni ha Bella nincs. Egy idő után kicsengettek. Olival egymás mellett sétálunk haza. Miközben megyünk egy fekete kocsi állt meg mellettünk és engedődött le az ablaka. Cam ült benne. Nagyon idegesen és kisirt szemei voltak. Tudtam hogy ez csak rosszat jelenthet. Intett mi pedig idegesen de beültünk az autóba. Cam gyorsan hajtott majd egy nagy ház elé értünk. Kiszálltunk és egy elég elhagyatott helyen voltunk. Bementünk a nagyon nagy házba, tele sportkocsikkal és luxus cikkel. Miután beléptünk egy pár állt ott és Bella egyik barátja akit a suli előtt is láttam. Leültünk az asztalhoz. Mindenki leült majd idegesen megszólaltak.

-El kell mondanunk valamit...és segitenetek kell...-mondta Cam.

Idegesen ültem, vajon mi történhetett?