A titokzatos fiú

26.

Noah karjaiba zárt,de éreztem a szaggatott lélegzetvételét, azt hogy egyáltalán nem nyugodt.Bár ilyen helyzetben ki lenne nyugodt. Noah mellkasába hajtottam a fejem, ő pedig az orvos felé forditotta. 

-Doktor úr hogy érti hogy nem terhes? -kérdezte Noah.

-A kisasszony soha sem volt terhes.-mondta.

-De hát a teszt azt mutatta.-mondtam a könnyeimmel küzdve.

-Tudja az olyan tesztek amik régiek sokszor mutatnak rossz eredményt.

Szóval nem is vagyok és nem is voltam terhes. Nem is tudom mit érezzek, könnyedséget, hisz sose hittem, hogy készen állok az anyaságra. Viszont már teljesen beleéltem magamat, hisz amin keresztül mentem eddig ez lett volna a legjobb, egy igazi család. 

Nem tudtam mit csinálni, de egyet biztosra tudtam, hogy nem akarok itt maradni. Sirva futni kezdtem a kijárat felé. Hallottam Noah és anya kiáltásait, de nem érdekelt, el akartam menni és elfelejteni mindent. Ha kicsit is jóra fordul minden alig pár nap és újra rossz. Miután kifutottam a kórház ajtaján a telefonomat vettem elő és csak tárcsázni kezdtem. Nem érdekelt kit csak hivtam. Miután valaki felvette a fülemhez emeltem a készüléket és a sirást elfojtva próbáltam egy értelmes szót mondani, de az illető ügyesebb és gyorsabb volt mint én.

-Hello, Bella baj van?-hallottam meg Logan hangját.

Nem tudtam, hogy most jót cselekszem e vagy, hogy miért pont Logant hivtam. De jelen esetben nem érdekelt. 

-Lo..Logan..-kezdtem el sirni.

-Héé nyugi mi a baj? Ennyire nagy a baj?-kérdezte és idegesség eléggé kihallatszott a hangjából.

-Igen...semmi se jó, nincs semmi rendben.-egyre jobban sirtam.

-Mindjárt ott vagyok.-mondta majd bontotta a hivást.

A kórház mögött várakoztam. A telefonom megállás nélkül csörög.Hol anya hiv, hol Noah, hol pedig a barátaim vagy a bátyám.Senkinek se akartam felvenni, nincs kedvem beszélgetni. Miután a telefonom le némitottam, egy kis várakozás után Logan kocsija állt meg mellettem. A fiú kipattant a kocsiból és egyből odarohant hozzám majd karjaiba zárt. A közelségét érezve kicsit nyugodtabb lettem. Nem tudom, hogy miért, de abban biztos vagyok hogy Noah az akivel le akarom élni az életem vagy még sem? Már nem is csodálkozom hisz az életem egy kész káosz lett kezdve azzal a nappal amikor megismertem Noaht. 

-MI történt?-kérdezte egy kicsit elhúzódva, hogy a szemembe nézhessen. 

Nem tudtam válaszolni, újra sirni kezdtem.

-Nem kell elmondanod. Gyere elviszlek valahova.-mondta majd letörölte a könnyeimet.

Megragadta a kezemet majd a kocsihoz vezetett. Miután beültem ő is beült a másik oldalra majd beinditotta az autót. Az ablakon néztem ki, nem sok idő telhetett el amikor megálltunk. Mikor kiszálltam egy eléggé romos épületet láttam ami viszonylag fel volt épitve, de nem lett befejezve. Logan mellém lépett majd megfogta a kezem és a kapu felé kezdett húzni.

-Héé Logan hova mész?

-Ne aggódj csak gyere.-mondta egy aranyos mosoly kiséretében.

A kapuhoz lépett majd kinyitni kezdte, de eléggé be volt ragadva igy a fiú nehezen tudta felnyitni. Nevetve néztem végig ahogyan próbálkozik.

-Ne nevess!-szólt rám, de ő is elnevette magát.

-Kis szerencsétlen.-nevettem tovább.

-Mit mondtál?-kérdezte majd végre sikerült kinyitnia.

-Semmit.-mentegetőztem és futni kezdtem, de a fiú elkapott. 

Az ölébe vett majd az épület előtt rakott csak le bármennyire kapálóztam is.Az épület  úgy nézett ki, mint egy panel ház ami nem lett befejezve. Az ajtó és az ablakok helye is meg volt és a lépcső is de teljesen beépitve nem volt. Logan újra a kezemet megfogva vonszolt fel a lépcsőn egyenesen a tetejéig. Mikor felértünk a tető úgy látszott mint egy nagy beton téglalap a világ tetején. A széléhez álltam és a távolba meredtem.

-Gyönyörű!-bámultam a távolba és éreztem ahogy a fiú mellém lép majd leül az tető oldalára.

-Az.-mondta majd mosolyogva rám nézett.-Ülj le.

Leültem mellé. Úgy éreztem, hogy jól érzem magam,hogy megnyugodtam. Logan mellettem volt és segitett még úgy is hogy azt se tudta mi a bajom. Itt az ideje hogy vele is megosszam.

-Az történt..-kezdtem bele.-Hogy nem vagyok terhes és sose voltam, csak egy rossz teszt volt. Igazából jó is hogy nem lesz gyerekem hisz én még nem állok kész erre.De azért már nagyon beleéltem magamat.-húztam el a számat.

-Figyelj semmi baj. A gyerek nem halt meg vagy ilyesmi. Egy ilyen lánynak nem szabad azt siratni ami sosem létezett. Hidd el még sok jót tartogat az élet.-mondta.

Én ledöbbenten néztem rá. Az a beképzelt tuskó akinek megismertem eltűnt a szemeben. Egy igazán aranyos fiú és jól érzem magam vele.

-Logan honnan tudtad ezt a helyett? Egyáltalán ide be lehet jönni? - kérdezőskődtem.

-Nyugi igen belehet, mert senki nem fogja ezt már tovább épiteni. Amugy meg egyszer erre sétáltam amikor nem voltam jó hangulatba és bejöttem és ez a hely segített azóta ide járok. - mondta.

-igen nekem is segitett és te is, köszönöm. - mondtam majd megöleltem.

-Ezt ne köszönt. - puszilta meg az arcom ami kicsit meglepet, de örültem neki.

Miután beesteledett, a nap is lement ami gyönyörű volt, elindultunk haza. Egész úton énekeltünk nevettünk és újra mosolyoghattam úgy, hogy semmi se rontotta el a kedvem. Hittem ezt én...