A titokzatos fiú

38.

Hétfő. Az a nap amit minden diák utál. Az amikor legszivesebben sikitanál, tőrnél amikor megszólal az ébresztő. A suli, a hét kezdete, egy kellemes hétvége vége. Na ez a hétfő. Gyűlölöm ugyan úgy mint mindenki. Viszont a mai hétfő más. Mivel annyi idő után az első nap, hogy suliba megyek. Év eleje óta, pontosan szeptember óta nem voltam ott, sőt még a közelében sem. Semmit se tudok azóta, hogy mi történt, sőt még a tanulásba is bele kellesz húznom, de nem bánom. A hónapok alatt annyira megszerettem ezt az egész ügynök dolgot. Azt, hogy milyen dolgokat tudok kihozni magamból. A tükörbe nézve már nem egy csúnya lányt látok, egy olyat aki eszik, eszik és hizik,hanem egy erős, bátor lányt akinek piros a haja és kockahasa van és ez mind azért, mert azon az estén elmentem.

Az ágyból boldogan keltem fel és rángattam le a takarót Kyleról, aki nagyon nem akart felkelni. Úgy látszik tetszik neki a délig alszok dolog. A sötétitőt kihúzva rángattam a takarót Kyleról aki nagyon is erősen ellenállt attól,hogy megfosszam a meleg takarótól.

-Kyle suli van gyereee mááár!! -kiabálok rá. A fiú még erősebben szorítja a takarót, álmosan nyöszörög.

-De ne már!!! - mondja Kyle.

-Ez nem igaz. - dühöngök. - Mindig korán kellett felkelned most miért nem tudsz végre ki kelni abból a szar ágyból? - mérgesen rántom le a takarót. Kyle felém fordul, kitágult szemekkel mered rám míg én csipőre tett kézzel állok az ágyam mellett.

-Először is, mikor lettél te ilyen erős? Másodszor pedig, megizleltem a sokáig alvás édes izét és most már nem igazán szakadnék el tőle. - teszi a szivére a kezét és álmodozva felsóhajt. Belőlem pedig kitör a röhögés.

-Te mikor lettél ilyen költő hajlamú?-kérdezem nevetve.-És tudod én keményen edzettem.

-Aki tud az tud.-kacsint majd feláll az ágyból, mellém lép és egy puszit nyom az arcomra majd kimegy a szobából. 

Fejemet rázva lépek a szekrényemhez és választom ki a mai ruhám majd a fürdőbe megyek és elvégzem a reggeli rutinomat. Miután késznek nyilvánitottam magamat lementem a konyhába, hogy reggelizek valamit és szóljak Kylenak, hogy ha nem siet akkor elkésünk. Ám amikor beléptem a konyhába Kyle teljesen felöltözve iszogatta a kávéját.

-Te még is mikor lettél kész?-kérdezem döbbenten és közben helyet foglalok a pultnál.

-Mondtam, hogy aki tud az tud.-kacsint és elém rak egy pohár kávét.

-Most egész nap ezzel fogsz idegesiteni?-kérdezem keresztbe tett karral.Kyle felnevet. 

Szem forgatva állok neki a reggelimnek. Oli is megjelenik a konyhába és leül mellém majd a reggelijének kezd.

-Jó reggelt.-mosolygok rá.

-Reggelt.-dünnyögi.

-Mi a baj?-kérdezem, ekkor már Kyle is mellénk lép.

-Csak...-zavart szünetet tart majd újra folytatja.-Olyan nehéz tartani azt, hogy te még is miért nem voltál itthon. Nekem is nehéz felfogni.

-Könnyebb lesz haver.-teszi a vállára a kezét Kyle.-Láttad volna a húgod arcát legelőször.-nevet. Oli is felnevet igy kissé megnyugszom.

-Héé!- szólok rá. Kyle legyint majd Oli felé fordul.

-Tudod, hogy sok titkunk van amit sose senkinek nem mondunk el igaz?-kérdezi Kyle. Oli bólint.-Na ez is egy olyan titok, csak kicsit több a veszélye mint az, hogy kikapunk.

-Rendben. Húgi nyugi nem mondom senkinek, csak szokatlan.-fordul felém Oli. Kyle a táskájáért megy majd a bőrdzsekiét aggatja magára.

-Miért?-kérdezem Olitól.