A titokzatos fiú

48.

Utolsó órám után a szekrényembe pakoltam be, majd sóhajtva köszöntem el a többiektől. Ők már mehettek haza én meg a semmiért ülhetek büntetésben.A terem felé vettem az irányt, de mielőtt beérhettem volna neki mentem valakinek.

-Ne haragudj.-kezdek el mentegetőzni, de amikor felpillantok és meglátom azt a kék szempárt amiért odavagyok teljesen lefagyok.

-Semmi baj.-apró mosoly jelenik meg a száján.-Hova ilyen sietősen?

-Bünti.-hajtom le a fejemet.

-Nélkülem teljesen rosszlány lettél.-felnevettek.

-Valóban.-Noah is nevetni kezd. 

-Azt hiszem mennem kell, nálatok valószinű találkozunk.-mosolyog rám. Találkozunk? Most miért ennyire kedves?

-Remélem.-miután felfogtam mit mondtam az arcom teljes pirossá változott.A fiú felnevet majd elmegy. 

Elindulok a terem felé, a mosolyt le sem lehet vakarni az arcomról.Viszont amint belépek és meglátom a hátsó padban ülő Brocet kinosan kezdem érezni magam. Azóta nem beszéltünk mióta megcsináltuk a be adandót.Amikor meglátott egyből feléjük hivot.Mellette ült Aiden is aminek nem örültem, mert igy is nehéz az, hogy bunkó legyek vele, de most meg teljesen.Sóhajtva mentem oda hozzájuk. Broce felpattant majd megölelt. Esetlenül,de visszaöleltem. 

-Szia te mióta vagy a rosszak csoportjában?-kérdezi Broce miközben visszaül a helyére. Leülök mellé.

-Nem csináltam semmit sem.-vonom meg a vállam. Broce felnevet.

-Akkor meg minek rontod itt a levegőt?-néz rám Aiden.

-Neked semmi közöd sincs hozzá.-vágom rá.Broce közötünk kapkodja a tekintetét.

-Nyugi van.-szól közbe.-Bella ha nem csináltál semmit akkor, hogy, hogy büntibe jöttél?-kedvesebben kérdezi Broce.

-A tanártól kérdezd, elkéstem óráról de vagy 5 percet és berágót.-a fiúk felnevetnek.

-Megérdemelted.-vágja hozzám Aiden.

-Oh fogd be!-szólok vissza.

A büntetés igazából unalmasan telt.Tanultam és beszélgettünk. Nyugodt sóhajjal álltam fel, hogy haza indulhassak.Hárman léptünk ki a suli ajtaján. Végre újra tudtam normálisan beszélgetni Broceal.

-Hétvégén Bella jössz hozzánk oké?-fordul felém Broce.

-Miért is?-kérdőn nézem őt.

-Mert Aiden is jön.-vonja meg a vállát majd felnevet, elköszön és elmegy. Aiden felé fordulok.

-Akkor most megyünk hozzánk, mert már nem tudok bunkó lenni veled.-indulok haza felé.

-Benne vagyok. -ér be engem majd csöndben lépkedünk egymás mellett.

A házhoz érve nevetve léptünk be.Aiden épp a gyerekorábban történt vicces dologról beszélt igy nem birtam megállni, hogy ne nevessek. Sose fogom megérteni hogyan lettünk mi ennyire jóban, legjobb barátoknak mondhattuk magunkat. Valószinű azért is, mert egy hónapig egymásra voltunk utalva, koszosan, fáradtan és nyűgösen.Mielőtt beléphettünk volna a házba Aiden felé fordultam. 

-Mi az?-kérdőn felhúzott szemöldökkel fürkészett.

 -Csak nem értek valamit.-gondolkodó arccal nézek rá.

-Mit?-mosolyodik el.

-Még is hogyan maradtál te a barátom miután majd nem eltörtem az orrodat?-a fiú felnevet.