A titokzatos fiú

32.

Az első úszás óra. Teljesen egyedül. Kylet kértem meg, de mielőtt igent mondhatott volna elhivták edzésre és a kiképzésére a kővetkező akcióhoz. A többiek szintén akcióra készülnek.A lányoknak szintén ez a feladatuk, de ők találtak segitőt. Én viszont a barátaimon kivűl senkit sem ismerek. A szobámba készülődöm. A lányok már elmentek. Miután átvettem a fürdőruhám, úgy döntöttem ideje indulnom. Kicsit félénken léptem ki a folyósora. A medencék felé vettem az irányt. Miután kimentem az épületből, át egy sportcsarnokhoz, az egyik két szárnyú ajtón megláttam egy feliratott: Uszoda. Beléptem és egy nagy medence tárult elém. Sávokra voltak osztva. A viz mélységét jelző táblákra néztem. Először a kevésbé mély részéhez mentem. 

Épp hogy bemásztam a vizbe, megpillantottam két fiút a mély részen, az uszoda másik oldalán. Gyorsan kimásztam a medencéből, majd a két fiú felé vettem az irányt. Félénken megálltam előttük, majd egy nagy lélegzet vétel után megszólaltam.

-Sziasztok..öhm valamelyikőtök tudd nekem segiteni?-kérdeztem kissé kinosan.

 -Miben kellene segitség?-kérdezte a magasabb srác, barna haja vizesen terült el a feje tetején, vibráló kék szeme pont a vizhez illet.

-Új vagyok és le kell úsznom a negyven métert.

-Akkor ugorj bele és ússz.-vágta hozzám a szavakat a kicsit kisebb, de ugyan olyan izmos fiú.

-De..én...

-Kislány.-forgatta meg a szemét a barna hajú fiú.

Eléggé bunkóknak tűnnek, talán kár volt idejönnöm.

-Én csak segitséget szerettem volna.-mondom még mindig félénken, bár fogalmam sincs miért nem birom kinyitni a szám ilyen helyzetbe.

-Akkor segitsünk.-néztek egymásra egy eléggé ijesztő arccal.

Hátrálni kezdtem. De mire bármit is mondhattam volna, a két fiú megfogott és egyenesen a vizbe dobtak. Egy éles sikitás hagyta el a számat és pár perc múlva már a hideg és mély vizben landoltam. A tüdőm megtelt vizzel és csak csapkodtam. Nem tudtam mit csinálni. Úgy éreztem itt fogok megfulladni. Hallottam ahogy a két fiú nevetve távoznak. Feladtam a remény. Bárhogy próbáltam a medence oldalához úszni nem ment. Egyszer csak egy erős kéz tartott meg. Ahogy a levegő megtöltötte a tüdőm, már is jobban éreztem magam. Két erősen tartó kéz fogta a derekam. A klóros viz és valami isteni parfüm illata csapott meg. A szememből kidörzsöltem a vizet, majd pár pislogás után kinyitottam. Az előttem levő fiúra néztem. Látványa egyszerre döbbentett le és biztonságot is sugárzott. Lucas letörölte az arcomon levő vizcseppeket, közben mélyen a szemembe nézett. Lassan a szeme a szám és a szemem közt kezdett el cikázni. Csak pár centi volt közöttünk. Lucas hirtelen elrántotta a tekintetét. Én is igy tettem, oldalra fordultam, hogy még véletlenül se lássa a vörös fejemet.

-Jól vagy?-kérdezte újra engem nézve. Tekintetét annyira éreztem,hogy még jobban elpirultam.

-Igen.-feleltem szűkszavúan.

-Ne menj a Tomson fivérek közelébe.-mondta a fiú.Szóval testvérek.

-De én nem tudtam kik, csak segitséget akartam, ha már más nem segit.-mondtam flegmán elfordulva. Lucas állam alá nyúlt és maga felé forditotta arcom.

-Jó, de ne menj többet a közelébe.

-Eddig utáltál most miért vagy itt?-nem birtam megállni, hogy megkérdezzem.

-Már az is baj ha segitek, ne legyél ilyen haragtartó.-nevetett fel.

-A kérdésre válaszolj.-mondtam.