30.

380 8 1
                                    

Miután minden cuccot összepakoltam, persze csak a legfontosabbakat, a kis bőröndöt a falhoz húztam és készülődni kezdtem, ugyan is este 10-kor jön értem a férfi akivel találkoztam, a nevét még nem tudtam megjegyezni. Lentről hallottam az ajtó csapódását, szóval Noah nem alszik itt.

Mikor 10 óra lett a bőröndömmel mentem ki a házból. Ahogy az ügynök is mondta nagyon csöndben hagytam el a házat. A fekete kocsi a ház előtt parkolt. Kiszállt belőle a férfi, elvette a bőröndöm, én időközben beültem a kocsiba, majd a férfi is beszállt a volán mögé. Miután elindultunk csend telepedett közénk amit én törtem meg.

-Öhm...mr....-igen a neve, na ez most ciki lesz.

-John és hagyd a mr.-t-nevetett fel, amire én is kinosan felnevettem.

-Rendben, szóval a családommal mi lesz? Már egyszer elraboltak, most is keresni fognak.-mondtam hisz erre még nem kaptam választ.

-Azt elintéztük, úgy tudják egy régi barátnál vagy ki kapcsolódás kép.

-De hát suli van!-értetlenkedtem.

-Igen, de mindenki elfogatta azt, hogy amiken most keresztül mentél az sok volt.-mondta olyan nyugodtsággal amilyen én rég nem voltam. 

Vajon be van drogozva? Vagy szedd valamit? Ohh vagy lehet valami... érdekes gondolataimból John hozott vissza. Gondolom neki is leesett, hogy valamin gondolkodom, mert egy ideje már bámultam őt.

-Nem drogozom.-mondja nevetve. Én csak nagy szemekkel meredtem rá.

-Ezt meg még is..hogy?-bukott ki belőlem a kérdés.

-Tudod Bella nem te vagy az első akit szállitok magammal és tudok egy két dolgot amit majd te is meg fogsz tudni.-néz rám majd újra az útra forditja tekintetét.

Az út csöndesen telt, főleg azért mert én elaludtam. 2 órát utaztunk mikor a kocsi megállt.Egy nagy épület előtt álltunk meg. Körbe kapu volt amin mi áthajtottunk. Mindenhol őrök voltak. Miután a motor leállt, John felém fordult.

-Itt vagyunk.

-Hol?

-Ez az ügynökség.-mondja majd kiszáll a kocsiból. 

Én is kiszállok az autóból és John után indulok az épületbe. Bentről még nagyobb az egész mint kintről. Az épület tele van fiatalabbnál fiatalabb gyerekekkel. Mind terepmintás nadrágot és bakancsot visel. Annyi volt a különbség, hogy valaki piros pólót visel, mig mások szürkét, kéket és néhányan pedig feketét. Felnőttek is vonnak bent akik mind fekete felsőt hordanak.John után haladtam. Egy irodába mentünk. A háta mögött mentem és körbe körbe néztem, amikor John elállt előlem és megpillantottam egy számomra jól ismert férfit.

-Bill?-kérdeztem olyannyira ledöbbenten, hogy az állam biztos a padlót súrolta.

-Szia Bella.-üdvözölt egy kedves mosollyal.-Ülj le kérlek. 

Most mindenkiben felmerül a kérdés: Ki is az a Bill? Na igen, Bill apa legjobb barátja. Együtt nőttek fel és mindig együtt lógtak. Bill nekem olyan mint egy második apuka. Sokat voltam náluk nyaranta. Néha Olival is, de ahogy nőttünk már csak én mentem hozzájuk. Főleg azért mert ott volt a legjobb barátom. Kyle, 2 évvel idősebb tőlem, csak pár hónappal van lemaradva Olitól. Kyleal nőttem fel és Oli is. Kicsi korom óta nagyon ragaszkodtam Kylehoz. Legjobb barátom volt, sőt még most is az. Régen mindig megkérdezték a szüleink, hogy nem akarunk e elszakadni egy kicsit egymástól, amire mi sértetten mondtuk, hogy nem. Oli hamarabb lelépett, igy Kyle maradt mellettem.Viszont 2 éve elköltöztek Billel, mert édesanya meghalt és az apja egy ,,farmot" nyitott, ami szemmel láthatóan nem az.Nos, erős kötelék fűzz hozzájuk. 

A titokzatos fiúWhere stories live. Discover now