A titokzatos fiú

53.

                                                                        NOAH

Beléptem a szobába.Három ágy tűnt fel, sok ruha, képek és a lányos parfüm tömkelege.A lányok és Aiden beléptek mögöttem. A két lány arcán nagy vigyor éktelenkedett. Először fel se fogtam miért kellett berángatniuk ebbe a szobába.Aztán kiszúrtam valamit. Egy képet az ablak melletti ágynál az éjjeliszekrényen.Én voltam rajta és Bella? Döbbenten néztem a kis keretes képre még is ott viritott a nagy vigyor az arcomon. Akkor készült amikor náluk aludtam és ő hozzám bújva nevetett valamin.Boldog volt és mosolygott. Ez volt ő és tudom, hogy még mindig ott van az a lány valahol a sötét rengetegben. Több fotó volt kirakva a falra. Eléjük lépve kezdtem el nézegetni őket. Oli és Bella gyerekkori képe, egy családi fotó, barátokkal és rólunk készült kép. Majd az utolsóhoz léptem.Mindenki akikkel most találkoztam rajta volt. Egyenruhába, egy udvaron és nagy mosollyal pózoltak. Bella arca ragyogót és gyönyörű volt mint mindig.Hátrafordultam a két lányhoz. 

-Ez Bella szobája?-nagy mosollyal léptek mellém.

-Igen vagyis inkább a mi szobánk. Tudod nagyon megszerettük és nem szeretjük ha megbántják vagyis tudod ez nem fenyegetés....-fecseg Amy.

-De ez konkrétan fenyegetés. Én annak szánom.-szól bele Rose.

-Értettem.-bólintok és Aiden felé nézek.Karba tett kézzel a falnak dőlve néz minket.-Aiden, miért tettetek úgy mintha utálnátok egymást ha még is jóba vagytok?- a fiú ellép a faltól és dacosan mellénk sétál.

-Parancs volt, nekünk feladatunk van!Ja és csak tudd nem birlak.-vágja a fejemhez majd elővesz egy száll cigit, de Amy azonnal kiüti a kezéből. A fiú felmordul majd újra mérgesen méreget.-Gondolom nyilvánvaló hogy Bella fontos nekem, mintha a húgom lenne és mivel érted éjszakákat sirt át igy ha még egy könnycseppje lesz miattad a fejedet úgy a falba verem, hogy többet nem kelsz fel.Remélem világos voltam!-szögezi le majd kisétál a szobából. Döbbenten nézem az ajtót. Amy oldalról megbök.

-Kicsit hirtelen haragú ne vedd magadra.Tudod nagyon szereti Bellát.-teszi Amy a kezét a vállamra.

-Sok fiú szereti.-húzom el a számat.

-De mind csak barátként.-biztatóan fordul felém Rose.-Szerintem menjünk.-bök az ajtó felé.

A szobát elhagyva a többieket kezdjük el keresni.Épp egy ajtó mögül léptek ki és intettek hogy menjünk mi is.

Bella szemszöge:

Éktelenül erős fejfájásra ébredtem. A szemeimet percekig nem tudtam kinyitni, kezeimet a fájó ponthoz nyomva próbáltam enyhiteni a lüktetést. Ekkor vettem észre hogy kezeim egy kötéllel össze van kötve, szemeim kipattantak, de hiába, sokat nem láttam a sötétségben.Csupán pár apró fénysugár szűrődött be pár lyukon a furgon oldalán. A fénysugarak nagyon halványak voltak.Már sötétedett és nekem fogalmam sincs hol vagyok. Gondolkozni kezdtem és arra következtettem, hogy valószinű azóta kiűtve lehetek mióta az irodában beszéltem azzal a férfival.Lábaim is össze vannak kötve és egy furgonban vagyok.Nagy csomagtér, mintha rabot szállitanának. Elölről hangokat hallottam, de hogy miről van szó azt nem.Újra ebben a helyzetben vagyok csupán most komolyabb a dolog.A kocsi lassulni kezdett majd a motor bugása csendesült végül megálltunk. A térdeimet felhúztam, összekuporodva vártam, hogy mi fog történni.Hangokat hallottam, de most mellé léptek is hallatszottak.A furgon ajtaja kinyitódott.Hirtelen bejövő fény bántotta a szememet igy hunyoritva próbáltam kivenni az előttem álló alakokat.

-Jó reggelt Csipkerózsika!- hátborzongató hang ütötte meg a fülemet.Lassan kitisztúlt a látásom. Két nagy darab férfi állt előttem, de az előbbi hang gazdája még sem ők voltak. A két férfi ellépett majd megláttam az elrablómat.Azt a férfit akivel az irodában találkoztam, akié a chip is.

-Hol vagyok?-dacosan néztem rá.

-Na, na,na csak ne siessünk!-tiltakozik a kezeivel, de a vigyor nem olvadt a képéről.

-Azért választ még szeretnék kapni!-nem mutatom, hogy félek pedig reszketek, remegek, de ezt nem tudhatják.

-Akaratos vagy.-elismerően bólint.-Adok választ, de egyenlőre elég annyi, hogy autópályán vagyunk és elmegyünk az országból és innentől befogod.

-Elmegyünk????-döbbenek le.

-Azt mondtam befogod vagy lelőlek.-a két embere rám emelik a pisztolyukat, de én akkor se hagyom annyiban.

-Úgy se mer lelőni, fontos vagyok magának.-nézek farkasszemet vele.Nem szólal meg csak szemembe bámul.

-Dacos vagy ez tetszik.-int a kezével, hogy tegyék le a fegyvert.-És most fogd be azt a szép kis szádat, mert úgy sem válaszolok egyik kérdésedre se és ezt te is jól tudod.-bólintottam, hisz tudtam hogy most igaza van. Nem akartam, hogy ez legyen, de be kell valljam úgy se válaszol semelyik kérdésemre se. Ki kellett szabadulnom.

-WC-re kell mennem.-szólalok meg. 

-Bird ki.-vágja rá.

-Nem tudom, már nem birom.

- Pedig tartanod kell.-vonja meg a vállát.

-Ha bepisilek az autóba maga fogja takaritani és elviselni a bűzt.-a férfi felmordul majd int egyet.

-Ajj te lány..pár percet kapsz és egy őr veled megy.-bólintva beleegyezzek majd leszedik a lábamról a kötelet és kisegitenek a furgonból.

Az őrrel az oldalamon megyek a wc felé. Az autópályán elsuhanó autók hangja rezegteti meg az egész parkolót.A lánymosdó elé érve megállok. A férfi kérdőn ránt rajtam egyet,de én makacsan nem mozdulok sehova.

-Mi van már menj tovább!-ingerülten ránt rajtam még egyet, de akkor sem mozdulok.

-Te férfi vagy nem jöhetsz be a lány mosdóba és amúgy is hova tudnék elmenni egy ilyen szűk területen?

-Jól van menj be egyedül, de semmi hülyeség.

-Rendben, de mielőtt bemegyek tudni akarom a neved, ha innentől már úgy is veletek leszek.-kiváncsian hajolok közel hozzá.Minnél többet tudok róluk annál jobb.

-Te nem birod befogni igaz?-szem forgatva néz rám.Megrázom a fejem ő pedig sóhajt egyet.-Paul vagyok és most már menj befelé értve kislány?-hangja fenyegetővé válik.

-Rendben.-indulok meg a mosdó felé.

 Körültekintek a kis helységben. Nem sok hasznos dolog van itt ami segithetne a kijutásban.-Egy kis ablak van oldalt ami magason van igy nem érek el oda, de ha felmászok a csapra még talán ki tudok mászni.-gondolkodtam a terven. Csöndben felmásztam a csap szélére és onnan az alakot probáltam kinyitni kisebb nagyobb sikerrel.Bárhogyan próbáltam kinyitni az nem mozdult vagyis beragadt. Már jó ideje bent lehettem, mert hallottam Paul dörömbölését. Sóhajtva lemásztam és vissza sétáltam az ajtóhoz.Dühös voltam magamra, hogy nem sikerült a tervem.

-Na végre már!-mordul rám a férfi mikor kilépek a mosdó ajtóján. Visszaindulunk a kocsihoz.

-Mi tartott eddig?-kérdezi a ,,főnök" furcsán méregetve.

-Lány vagyok ha nem tudnátok.-szólok rájuk idegesen.Bólintanak majd újra összekötik a lábaim és már is úton vagyunk.

Vajon milyen messze vagyok az otthontól? Érdeklem még a többieket? Eltűnők és idővel mindenki elfelejt? Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe ahogy az autó egyre messzebb sodródott a pályán. Búgott a motor, könnycseppek szántották föl az arcomat, de megszólalni nem ment.Éhes voltam és gyenge.Egy nagy duda hangra figyeltem fel majd csattanás és sodródtunk, mig végül a furgon felborult. Gáz szaga ütötte meg az orromat. Éreztem hogy nyel el, nem kapok levegőt, a fejem lüktet. Elhomályosodott a látásom. Küzdődtem, de már a szervezetem nem birta, gyengültem és feladtam a harcot. Mázsás súly lehúzta a szemeim, nem birtam tovább. Tényleg ennyi lett volna a történetem? Már nem látok mást csak sötétet.

Sziasztok!!!Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam részt, de év vége és vizsgáim voltak, de már túl vagyok rajta, szerencsére. Innentől próbálok több részt hozni újra.

Mit gondoltok Noah mit gondolt amikor megtudta, hogy Bella ügynök és, hogy ennyien várták?