A titokzatos fiú

20.

Noah szemszöge: 

A nappaliban állunk Olival és arra várunk, hogy Bella megérkezzen. Ideges vagyok, hisz nem tudom, hogy örül e nekem, mivel nem emlékszik rám és eltűnése előtt is összekaptunk. Egyszer csak hallottuk, ahogy Liah üvölti,hogy tudtam, hogy megcsinálod és a fiúk is kiszaladtak. Egyszerre könnyebbültem meg és kezdtem el félni. Mi van ha nem akar látni? Ha engem nem szeret és inkább Camet választja. Ekkor belépet ő. Gyönyörű mosolyával, ami mindig képes elbűvölni. Gyönyörű arca most eléggé meggyötört és fáradt volt. Ahogy belépet, a nappali küszöbén megtorpant. Csak néztük egymást. Egy kis idő után Olira nézett, majd futni kezdett és egyenesen a nyakunkba ugrott. Szorosan öleltük. Végre újra ölelem őt, újra itt van. Boldognak érzem magam, de még is rettegek. Mindentől félek mint egy megtört kislány. Szeretem és mindig szeretni fogom. Miután elváltunk Bella könnyes szemekkel nézett majd megszólalt.

-Mindenre emlékszem!-mondta. Ledöbbent arccal meredtem rá, ahogy Oli is.

-Komolyan??-kérdezte megdöbbenve Oli.

-Igen, mindenre, a baleset előttről, a kiskoromról, minden eszembe jutott.Nem tudom hogyan, de pár nappal ezelőtt mikor eltűntem, akkor a felébredésem után a fejem nagyon fájt ami után szépen lassan minden visszajött.-mondta és mosolygott,végre mosolygott.

-Ezt nem hiszem el!-mondta Oli majd szorosan megölelte húgát.

Bella elém lépett. Nem tudtam mit tegyek, nagyon örültem, hogy újra emlékszik vagyis újra szeret. Magamhoz húztam és megcsókoltam nem tudtam ellenállni a kisértésnek. Bella először megdöbbent, de utána visszacsókolt.

-Rád is emlékszem ám.-mondta Bella nevetve, amire nekem is nevetnem kellett. 

-Reméltem is.-mondtam majd homlokomat az övének döntöttem.

Bella szemszöge:

Végre újra vele. Életem szerelmével. Együtt vagyunk azt hiszem.Annyira boldog vagyok.Cammel is megbeszéltük a dolgokat. Én is szeretem és ő is engem, de megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb lesz ha nem vagyunk együtt. Igaz nagyon szeretjük egymást, de úgy mintha a bátyám lenne, neki pedig húga.Megértette és látja is mennyire szeretem Noaht.

-Na sokáig gerlepár, de még van egy kis problémánk.-szólalt meg Cam.

-Igy van.-mondta Nash.

Noah Cam elé lépett.

-Figyi haver ne haragudj..-kezdte Noah, de Cam félbeszakitotta.

-Semmi baj, mi ezt már megbeszéltük és mi úgy tekintünk egymásra mintha tesók lennénk.Ahogy a mögöttem lévő többi fiú is a húgukként vigyázott Bellára.-fejezte be Cam.

-Örülök neki.-mondta Noah.

-Na jól van minden oké,de mi lesz most?-kérdezte Oli.

-Bella itt marad, elbújtatjuk még ki nem találunk valamit.-mondta Nash.

-Mindenkinek megmutatjuk a szobáját.-szólalt meg Matt.

Én és Noah a folyosó legvégén lévő szobát kaptuk,hogy biztosan biztonságba legyek. Mellettünk Oli,Matt és Cam. A harmadik szobába Hanry és Liah volt hisz ők úgy is tesók. Elég sokáig fent voltunk gondolkodtunk mi legyen. Fél egy van már mindenki lepihent. Én Noah csupasz mellkasán fekszem, de aludni nem tudok. ideges vagyok mi lesz ezután. Noah érezte hogy nem alszom.

-Miért nem alszol?-kérdezte.

-Nem tudok..te miért nem?-kérdeztem majd feljebb ültem és az arcára néztem.

-Mert mellettem vagy és nem akarom, hogy ez a pillanat vagy ez az este véget érjen, majd újra menekülj és eltűnj mellőlem.-mondta, nekem pedig egy könnycsepp gördült le az arcomról amit ő le is törölt.

-Tudod most mit szeretnék?-kérdeztem. Noah egy értelmetlen pillantást vetett rám.

-Mit?-kérdezte.

-Hogy ez az este felejthetetlen legyen. Hogy ma csak mi legyünk és senki és semmi más.-mondtam. 

Noah értette a célzást, felém mászott majd vadul csókolni kezdte az ajkamat. Vissazcsókoltam majd a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam és közelebb húztam magamhoz. Noah egy jóleső mormogást hallatott. A pólóm alá nyúlt majd simogatni kezdte a hátamat és egy hirtelen mozdulattal a póló már a földön volt. Apró puszikkal kezdte el behinteni a testem. Egyre lejjebb és lejjebb haladt majd a nadrág is eltűnt rólam. Az ő nadrágja következett ami könnyű szerrel el is tűnt. Egyre hevesebbek lettek a csókjaink. Minden más volt. Egy csókunkban is akár érezni lehetett a megbánást az örökké lobogó szerelem tűzét, a vágyat, a szomorúságot és azt, hogy soha nem akarom el engedni. Ez a fiú az életem és örökkön örökké az is marad. Már első perctől kezdve amikor a lépcső alján neki mentem, már akkor, abban a pillanatban fel lobbant valami ami most is közöttünk van.

                      ***********
Reggel Noah karjai között keltem fel. Lassan kinyitottam a szemeim és ahogy ránéztem Noahra minden eszembe jutott ami este történt. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

-Jó reggelt hercegnő!-mondta Noah reggeli rekedt hangon.

-Neked is.-mondtam.

-Éhes vagy?-kérdezte.

-Egy kicsit.-feleltem.

Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és felöltöztünk. Majd elindultunk a konyha felé.Mikor leértünk már mindenki lent volt és nagy mosollyal néztek minket ahogy összekulcsolt kézzel jövünk le az emeletről.

-Legközelebb halkabban.-szólalt meg Hanry.

Mindenki elkezdett nevetni én meg csak álltam ott kinosan és kb paradicsom szinű arccal. Elkezdtünk reggelit csinálni. Miután megcsináltuk a reggelit és  mindenki megette, összepakoltunk és leültünk filmet nézni. Egész nap nem sok mindent csináltunk hisz nem akartunk lebukni. A fiúk elmentek vásárolni enni hisz én nem mehetek ki nehogy lebukjunk. Liah kikérdezett hogy mi történt én pedig mindent elmeséltem neki. Ő teljesen felpörögve ugrált. Igy teltek a napok. Idegesen, viccesen és boldogan.