A titokzatos fiú

13.

Sziasztok! Remélem tetszik a történetem eddig. Szeretnétek, hogy folytassam vagy nem? Ha igen kérlek jelezzétek! Jó olvasást!

  Noah szemszöge:  

Bellával szerencsére minden rendben volt azon kivül, hogy nem emlékszik semmire se. Hazamentünk, Bella félve lépett a házba. Úgy szerettem volna odamenni és megölelni,de az orvosok azt mondták óvatosan közeledjünk, mert nem ismer és nem fog minket annyira közel engedni. Remélem minél hamarabb emlékezni fog rám. Könnyebb dolgom van, de még is nehéz,mivel itt lakom hisz haza nem mehetek,nincs kedvem a szüleim folytonos veszekedését hallgatni és itt akarok lenni Bella mellett, ha csak távolról is. Rám mindig számithat. 

Bella szemszöge:

Hazaengedtek a kórházból,de jelen pillanatban nem tudom hol van a haza, össze vagyok zavarodva. Csak azt tudom ki vagyok.A sulira emlékszem, de az emberekre nem, nem tudom ki kicsoda és ez megrémiszt. 

Beléptem egy házba.Nem emlékeztem rá csak egy érzés fogott el ami nagyon jó volt. A szüleim és a bátyám is boldogan jöttek utánam. Az a fiú is aki a barátom azt hiszem Noah,ő is jött be velünk, de nem a legnagyobb örömmel. Ő vajon itt lakik vagy csak úgy jön hogy tudja,hogy jól vagyok e. Anyukám megmutatta a szobám. A tesom szobája mellettem volt igy könnyen áttudtam menni hozzá. Beléptem a szobámba és egy újabb ismerős érzés, leültem az ágyra majd körbenéztem. Sok kép a falon gondolom a barátaimmal. De egy képen különösen meg akadt a tekintettem. Én voltam rajta meg egy fiú. Gyönyörű zöld szeme és barna haja volt. Ahogy néztem a képet furán éreztem magam. Én ismerem ezt a fiút, de nem tudom honnan. Ekkor kopogtak.

-Gyere.-kiáltottam.

Noah lépett be az ajtón.

-Szia ba..Bella. Hogy vagy?-kérdezte és egy kamu mosolyra húzta a száját.

-Hát furcsán érzem magamat.-mondtam.-Kérdezhetnék valamit?-kérdeztem kinosan.

-Persze akármit.-mondta.

-Te itt laksz?

-Igen tudod nem rég költöztem ide.

-És miért vagy hogy ismerkedtünk meg?-kérdeztem

-Hát igazából te majdnem rám estél.-nevetett.

-Tényleg? elmeséled? 

-A szüleid üzleti útra mentek több évre és a tesód fel ajánlotta,hogy költözzek ide,hogy együtt vigyázzunk rád meg...hát..nekem eléggé nehéz otthon igy idejöttem. Mikor megjöttem senki nem volt itt, de miközben pakoltam hallottam hogy valaki felment a lépcsőn. Elmentem megnézni amikor a telefonom leesett,lehajoltam,hogy felvegyem mikor majdnem rám estél és én elkaptalak ennyi.-mondta és nevetett.

-Szép kis történetünk van.-mondtam.

-Hát igen. Na akkor megyek is pihenj.-mondta majd elment. 

Olyan érzés fogott el ami eddig még nem. Valami köt ehhez a fiúhoz, de nem tudom mi és most hogy kiment azt érzem,hogy bárcsak maradt volna még. Ez olyan furcsa.
A hétvége gyorsan eltelt.Hétfő van vagyis suli. Féltem visszamenni,de örültem is neki.

Oli kocsijában ülök. Oli is beült majd elindultunk végre a suliba.Mikor odaértünk kiszálltunk és befele kezdtünk el menni.Sok szem rám szegeződött. Majd egy lány jött oda és ugrott a nyakamba,hogy átöleljen. Én elhúzottam ő kérdőn nézett rám. Majd Oli lépett közbe.

-Bella ő Elena, legjobb barátnők vagytok.-mondta Oli. A lány még inkább értetlenkedve nézett ránk.

-Nem emlékszik senkire. - mondta Oli. Én csak lehajtottam a fejem.

-Hogy mi?? - kérdezte idegesen a lány.

Felemeltem a fejem és szólásra nyitottam a szám, de Noah beleszólt.

-Megsérült egy olyan rész az agyában ami miatt nem emlékszik semmire. Minket is most ismert meg.-mondta majd rám mosolygott és Olival elmentek. Akaratom ellenére is elpirultam,de nem tudom miért.

-Huhh..akkor kezdjük..-mondta a lány.-Elena vagyok a legjobb barátnőd,eddig mindig együtt voltunk és ezután is segitek.- mondta majd megölelt. 

-Köszönöm.-mondtam.

Beindultunk a suliba, sokan köszöntek és mosolyogtak.Tényleg ennyi barátom van. Tűnődtem el.Elena megmutatta a szekrényem. Egyszer csak valaki mellém lépett. Magas volt. Felnéztem az arcára és megláttam azt a zöld szempárt. Ez a fiú volt a képen. 

-Szia cica! Hogy vagy?-kérdezte és kinosan mosolygott. 

-Szia!-köszöntem, de Elena közbe szólt.

-Húz innen Nathan, senki se kiváncsi rád.-mondta.

-Én Bellához jöttem nem hozzád.-vágta oda a fiú.

-Öhm én nem tudom kivagy..-mondtam majd lehajtottam a fejem.

-Hogy hogy nem tudod?-kérdezte idegesen.

-Nem emlékszem senkire.Nem jut eszembe kivagy.Ne haragudj.-mondtam szomorúan.

-Semmi baj ne kérj bocsánatot. Én a barátod vagyok. Itt vagyok bármi baj van gyere nyugodtan.-mondta majd adott egy puszit a számra. Én ledöbbenten csak álltam ott és néztem ahogyan elmegy. Ekkor beugrott valami. 

Beültünk az autóba és elindultunk. Kb fél órát utaztunk amikor egy erdőhöz értünk ami egy hegyen volt. Kiszálltunk és sétálni kezdtünk. Egy patak folyt le az erdőn keresztül és pont naplemente volt. Megálltunk a hegy tetején a patak mellett ahonnan szinte az egész várost be lehetett látni.

-Ez egyszerűen gyönyörű!!- ámuldoztam

-Örülök hogy tetszik.-mondta majd magához forditott és kezét a csipőmre tette majd szorosan magához ölelt. Az ajkain egyre jobban összeértek,már csak pár centi volt köztünk amikor hirtelen a szánk összeért és csak csókolóztunk.Mikor elfogyott a levegőnk elváltunk és a homlokunkat érintettük össze. Majd leültünk a fűbe és csak néztünk egymás szemébe. Egyszerűen gyönyörű zöld szemei voltak.

Én emlékszem erre a fiúra.Gondolkodtam majd a terembe indultunk, mindenki köszönt és örültek,hogy visszajöttem. Órán végig ezen gondolkoztam,hogy ő,hogy jutott eszembe,de nála nem a jót éreztem még ha valami jó is jutott eszembe. Vele valahogy más. Azt érzem, hogy kerülnöm kellene.

Vége voltak az óráknak és indultam ki a suliból ahol elköszöntem Elenától aki egész nap segitett nekem majd Oliékhoz mentem akik elvisznek a kórházba ahol ma lesz az első terápiám,hogy újra emlékezni tudjak. Beültünk az autóba. Oli és Noah kérdezgetett milyen napom volt. Mikor megjöttünk elköszöntem és indultam be a kórházba. Mikor beértem az orvos már jött is oda és bevitt egy szobába ahol körbe székek voltak. Leültem az egyikre. Az orvos azt mondta maradjak ott ő is jön nem sokára. Leültem az egyik székre. Mikor nyilt az ajtó egy magas izmos barna hajú fiú lépett be, fekete bőrdzsekibe és fekete napszemüvegbe. Leült mellém.Majd.......