A titokzatos fiú

31.

Amikor 2 lány ugrott elém, amitől hátrébb léptem egy lépést. A lányok izgatottan méregettek, nem tudtam kik ők és, hogy mit keresnek a szobámba, de nem szólhatok csak úgy nekik, hogy héé ti még is kik vagytok? igy inkább hallgattam. Kinosan elmosolyodtam.

-Szóval te vagy a szobatársunk.-mondja az egyik lány.

-Amm azt hiszem.-szóval szobatársaim vannak ezt a fiúk valahogy nem emlitették.

-Ez annyiraaa jóóóó!-mondja izgatottan a másik lány majd a nyakamba ugorva megölel. Meglepet a hirtelen közvetlensége, de jól esett, hogy nem lekezelve bánik velem.

-Igen.-mosolyodtam el.

A lányok beljebb engedtek majd az ágyamra mutattak. 

-Nem baj ha az ablak mellett alszol?-kérdezi az a lány aki az előbb megölelt, hisz a nevüket még nem tudom.

-Nem baj, szeretek az ablak mellett aludni.

Ők csak mosolyogva bólintottak majd leültek az ágyukra. A saját szobarészemhez mentem majd a bőröndömet a szekrény elé rakva én is a frissen bevetett ágyra ültem. Körbenéztem a szobába. Nem volt annyira nagy, de kicsi sem.A szobából nyilt egy rész ahol a fürdő volt.A szobatársaimat is megfigyeltem, hisz erre még nem is volt időm. (Furán hangzik igaz, de értsétek jól.) Az a lány aki megölelt szőke hajú volt, barátságos tekintettel és boldog kisugárzással. A másik lány fekete hajú volt és eléggé metál lány. Nagyon emlékeztet Liahra, aki mellesleg borzasztóan hiányzik. Utoljára akkor láttam őket amikor este Noah kilépet az életemből. Nincs olyan perc, hogy ne járna a fejembe, hogy ne emlékeznék a csókjaira arra amikor kiszabadultam ő pedig a nappaliban állt és a karjaiba zárt. A mosolyára, a hangjára, arra amikor a nem létező gyerekének beszélt. És ez az a pillanat mikor azt kivánom inkább terhes lennék, mert ő mellettem lenne.

-Mi a neved?-zökkent ki a gondolataimból a szőke lány.

-Bella White,neked?-kérdezem.

-Amy Whilson. -mosolyog rám.

-Neked mi a neved?-fordulok a fekete hajú lány felé.

-Rose Evans.-mosolyog először mióta a szobámba értem.

-Te hogy kerültél ide?-kérdi izgatottan Amy. A fejemet lehajtom és újra előtörnek az emlékek.

-Ohh ne haragudj ha rossz pontra kérdeztem.-mondja én pedig felemelem a fejem és elmosolyodok. Talán még is jóba leszünk.

-Semmi baj, csak tudjátok sok minden összejött az életemben, és te hogy kerültél ide?

- Apukám jóba van a vezetőséggel és ezzel alapozom a jövőm.-mondja.

-De ez egy titkos szervezet még is miben segitene?-kérdezem hitetlenkedve.

-Tudod Bella ha itt átmész a kiképzésen és felvesznek, onnantól kezdve ügynők leszel, ami azt jelenti, hogy a jövőben is ez lesz a munkád és támogat a cég, mert különböző küldetésekre jársz majd.-szólal meg Rose.

-Rose, te, hogy kerültél ide?-kérdezem kiváncsian.

-Én már 9 éves korom óta itt vagyok, szüleim meghaltak, testvérem nincs, árva pedig ide kerül, persze ha méltó rá.-mondja teljesen rezzenéstelen arccal.

-Sajnálom.-hajtom le a fejem.

-Nem kell, a sajnálatnál nincs rosszabb.-mondja nevetve, amire én is elmosolyodom.-Viszont hallani szeretnénk a te sztorid is.

-Rendben.-sóhajtok és szemeimmel újra a padlót fürkészem.-Szóval van egy fiú akibe beleszerettem Noah, viszont kicsit se volt egyszerű kapcsolatunk, mert még mielőtt megismertem egy másik fiúval ismerkedtem meg, de nem tetszett nekem, viszont Noahval összevesztünk, mert látta ahogy az a fiú megcsókol. Csúnyán összekaptunk, de utána még is sikerült kibékitenie.-az emlékre elmosolyodtam.-Viszont baleset ért elfelejtettem mindent, mikor megismertem egy kisebb bandát akik a legjobb barátaim,rá nem sokára egy maffiózó elrabolt, de a barátaim kiszabaditottak, de utána azt hittem terhes vagyok, mert azt mutatta a teszt, de kiderült, hogy nem igaz,aztán újra összekaptunk és engem megkeresett John, most pedig itt vagyok.

-Azta.-hüledezik Amy.

-szóval kemény csaj vagy.-nevet fel Rose.

-Hát nem mondanám, nagyon hiányoznak.

-Mi itt vagyunk.-mondja Amy majd leül mellém és megölel.

-Itt bizony.-jön oda Rose és ő is megölel.

-Egy jó barátság kezdete.-mondom amire mind a hárman nevetni kezdünk.

Ekkor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és Kyle mosolyogott rám.

-Mehetünk?-kérdezi.

-Aha.

Elköszönök a lányoktól majd a fiúkkal elindulunk a folyóson. Cooper áll mellém és átöleli a vállam.

-Tetszik itt?-kérdezi mosolyogva.

-Eddig igen.

-Cooper szállj le róla.-szól közbe Kyle.

-Most miért? Ilyen csinos lányt..-mondja, de Lucas közbeszól.

-Mehetünk tovább?-kérdezi flegmán rám nézve.

-Ja.-mondja Cooper majd tovább indulunk.

Ahogy látszik, olyan nagy is az egész épület. Sok terem van ahol tanóra folyik. Kiképző részleg, akadálypálya, fegyver raktár és nagy ebédlő. Mindenhol egyenruhás diákok, kigyúrt és igen erős testalkattal szaladgál. Az udvaron lévő akadálypályát néztük meg most pedig a fűben ülünk, mert Kyle azt mondta, most kérdezzek, mert utána egyenruhába kell öltöznöm majd úszni megyünk. Elő irás, hogy minden gyereknek legalább 40 métert le kell úszni, hogy kiképzésre mehessen. Lucas elég mogorva velem, lehet nem kedvel, de azért ne bánjon már velem igy.

-És mi is a neve ennek az egésznek?

-Fiatal ügynökök szervezete.-mondja Brendon.

-De a pólókon az mi?-kérdezem.

-A jelünk amiről csak mi tudjuk mit jelent.-folytatja Brendon.

-És a szinek?

-A piros azoké akik vagy fiatalok a kiképzéshez vagy sérülés miatt halasztanak, kék azoké akik kiképzésre mennek, neked is ilyen lesz, szürke azoké akik már megcsinálták a küldetést és fekete pedig a tanároknak és fő képzett ügynököké akik kiérdemelték.-mondja Kyle.

-Értem.

Miután vissza mentem a szobámba és én is meg a lányok is átvettük az egyenruhát, terepmintás nadrág, kék póló és bakancs. A lányokkal nagyon jó kapcsolatom lett, mindent megbeszéltünk. A fiúkkal is szoros a kapcsolatom, de Lucas még mindig bunkó és nem tudom miért. 3 nap és kezdjük a kiképzést addig pedig még le kell úsznom a 40 métert. Az ebédlőben ülünk épp vacsora van. A lányok is jóba lettek a fiúkkal. 

-És tudod ki segit leúszni a 40 métert?-kérdezi Brendon.

-Fogalmam sincs.-húzom el a számat.

-Majd Lucas segit, közülünk ő úszik a legjobban.-mondja Cooper nevetve. 

Lucasra nézek aki semleges arccal néz.

-Megtennéd?-kérdezem félénken, amire ő csak megrántja a vállát. Na most lett elegem.

-Miért vagy velem ilyen bunkó?-a hangom eléggé megrovó. 

Ő csak megforgatja a szemeit.

-Nem tudom mit csináltam neked, nem is értem miért kell igy viselkedned mikor nem is ismersz. Ilyen vagy mióta megjöttem, de tudod mit megoldom egyedül.-álltam fel majd visszamentem a szobámba.

Nem tudom mi volt ez a kitörésem, egyáltalán miért érdekel Lucas, de valami még is teljesen kikészit ha a közelébe vagyok. A szobámba futva az ágyra ültem és az ablakon néztem ki, akaratom ellenére is folytak le a könnyeim. Jól is esett, egyben annyira gyerekesnek éreztem magam, de nem tudom irányitani egyszerűen nem megy.