A titokzatos fiú

Part 54.

Lágy szellő frissen csapja meg az arcomat.Bőröm rögtön reagál egy kisebb megborzongással, hajamból pár tincs az égbe emelkedik. A tenger hullámai a part oldalát csapják meg, érzem a meleg, lágy homokot a talpam alatt. Kezeimre nézek, egy cérnát tartok ami végén egy gyönyörű szivárvány szinbe öltöztetett papir sárkány száll fel. Futok ahogy csak jól esik, a sárkány követ engem a levegőben. A vizbe szaladok, a lábam érzi a hideg még is csábitó viz édes érzését. A tenger hullámai közt megállok. A távolban egy régi nyaraló ház látható, gyönyörű és hivogató, kiváncsiságom úrrá lesz rajtam és felé kezdek szaladni.Elé érve még magasabb mint gondoltam, a terasz ajtó felé veszem az irányt. Lépcsőkön felérve egy pillanatra megállok a korlátnál és nézem a tengert, csöndes és nyugodt,béke öleli körbe a helyet. A ház régi, látszik ahogyan futó növények kezdenek uralkodni rajtuk. A megkopott, öreg lépcsőre nézek és valami felvillan a szemem előtt.

,,Egy kisfiú és egy kislány van ott, karácsonyi ruhában állnak és egymást ölelik ahogy sétálnak le a lépcsőn. A karácsony fához érnek, egy nő megy hozzájuk, nem is valamilyen nő hanem Anya? megjelenik Apa is.

-Oli enged hogy a húgod kibontsa az ajándékát!-szól a kisfiúra Apa.

-De én isz ki szeretném.-karba font kezekkel veszi fel a durcás arcát. A kislány egy ajándékot kap fel és a kisfiúhoz szalad majd odanyújtja neki a diszes dobozt.

-Bonts ki te isz velem. A Jézuska szeretetből hozz ajándékot és én isz szeretlek téged igy velem bontsd ki.-a kisfiú arcán mosoly jelenik meg majd megöleli testvérét.

-Mindig melletted lesek húgi, szeretlek.-majd a csomag kinyitásának kezd. "

Ez az én karácsonyom volt még mikor 6 éves voltam. Borzongás fut át rajtam és egy könnycsepp gurul le az arcomon. Még is, hogy lehet, hogy látom ezt? Megfordulok, egy régi konyha tűnik fel előttem majd újra egy kép. A konyhapultban ülök és előttem Noah ül épp az ételünket kezdjük el enni.

,,-Hallom ha nem vagyok normális páros lábbal repülők?-kérdezte nevetve.

-Hát...tudod...az még akkor volt mielőtt nem mentem neked.-nevetek kinosan.

-Persze tudom.-mondja mosolyogva.

-Na és hogy izlik a spagetti?-kérdezem kiváncsian előre hajolva.

-Nem néztem ki belőled, hogy ilyen jól főzöl.-biccent elismerően.

-Most nem tudom, hogy ezt dicséretnek vegyem vagy haragudjak meg.-nevetem el magam.

-Ne hogy meg haragudj, dicséretnek szántam már mint..tudod..-mentegetőzött ami miatt muszáj volt nevetnem."

Noah látványa újra erős dobogásba hozta a szivemet. Vele teljes voltam aztán valami megváltozott.Az első találkozásunk emléke mindig is egy kimondhatatlan érzést vált ki belőlem. Elfordultam újra, a füves kis kertre néztem, újabb kép furakodott szemeim elé. A nagy csapat, az a nap amikor megkaptuk a szürke pólót, mert megcsináltuk a próbatételt.Mosolyogva próbálunk egy normális képet csinálni, ami nem nagyon jött össze.

,,-Már fél órája itt állunk, Cooper állitsd már fel azt a hülye kamerát.-puffog Lucas.

-Próbálkozok de ez az ócska szar nem működik.-Cooper újra felállitja a kamerát de megint eldől.

-Vigyáz megcsinálom.-löki arrébb Amy Coopert.

-Köszi baby.-dob egy levegő puszit a fiú. Amy szem forgatva áll neki a kamerát felállitani. Miután megállt a kamera beálltunk. 

-Boruuuulok!- üvölti el magát Reed.Majd mindenkit magával rántva a földre esik.

-Megborultunk!-ordit fel Cooper.