A titokzatos fiú

35.

3 hét telt el. Az idő olyan gyorsasággal repül el, hogy azt veszem észre ez az utolsó napunk a kiképzésből, mert holnap indulunk az utolsó elő kiképzésre vagy valami ilyesmit emlitett James. Aidennel nagyon készülünk rá. Igazából vele is jó lett a kapcsolatunk. Azt hittem egy tipikus bunkó, én vagyok a legjobb tipusu srác, de kiderült, hogy nagyon is megértő és volt olyan is ha nagyon ki voltam borulva, hogy nekem ez nem megy akkor is ott volt és biztatott. Mondhatni lett egy olyan fajta ölelésünk amit csak akkor alkalmazunk ha nagyon rosszul van a másik. Amyvel és Rosesal nem tudok beszélgetni, mert mindig messze vagyunk egymástól és James kijelentette, hogy a párok csak együtt dolgozhatnak, semmilyen taktikát nem beszélhetünk meg más párossal. Szóval Aiden lett szinte a legjobb barátom. Mindent tudd rólam és azt is mondta, hogy bárki egy rossz szót szóljon nekem kiveri belőle a szuszt is. Milyen testőreim lettek csupán 1 hónap alatt. 

A helikopteren ülve, az ablakon bámultam ki. A pálya felett elmenve az akadálypályát vettem szemügyre. Olyan volt mint egy labirintus, de kisebb nagyobb akadályok voltak közötte. Miután leszálltunk Aidennel egyeztettünk, hogy akkor mit is csináljunk. Mind a ketten kaptunk egy lapot amin az utasitásaink álltak. Mivel ő kinait én pedig oroszt tanultam igy mind a két lap ilyen nyelven volt. Nagy nehezen megfejtettük majd elindultunk.

***********************************************

A vége felé közeledve eléggé ki voltam mind testileg, mind lelkileg. Aiden is fáradt volt és ezt elő szeretettel adta a tudtomra. Ő olyan fiú aki nem nyilik ki hamar, de ha szoros kapcsolatba kerül vele valaki akkor az érzelmeit és mindent a tudtodra add. Na ez az ember én vagyok. Nagyon szeretem, de néha olyan mint egy nagy gyerek.Szóval fáradtan és koszosan másztunk a vége felé. Sáros voltam, éhes, szomjas és fáradt. Ügyesen meg is oldottam, mert kb úgy a felénél rosszul léptem és beleestem egy nagy sár pócsójába és most meg száradt sárral a testemen sétálok. Kész kinzás. Miután az összes akadályt leküzdtük pár méter után beértük a vége vonalat is. James állt ott és gratulált majd a kezünkbe nyomta a szürke pólót. Teljes tag lettem, ügynök vagyok!! Ez hihetetlen. Aiden nyakába ugrottam és szorosan megöleltem. Miután elváltunk Aiden a fejem tetejére nyomott egy puszit és átvette a koszos kék pólóját szürkére. Én is igy tettem, majd elindultunk a helikopter felé és vissza az ügynökségbe.

Az utat végig aludtam Aiden vállán. Miután megjöttünk kiszálltunk a helikopterből és a szobánk felé indultunk. Viszont amikor beléptünk a barátaim már ott vártak és izgatottan néztek minket ahogy feléjük közeledünk. A lányok még nem értek vissza igy csak a fiúk voltak itt. Név szerint Lucas, Kyle, Brendon, Cooper, Reed, Scott, Jack és nagy meglepetésemre Will is. Futni kezdtem feléjük, amikor elkanyarodtam a szobám ajtaja felé.

-Mi a...?-hallom meg Reed hangját.

-Fürdő, fürdő, fürdő...-mondogattam.

A fiúk nagy nevetésben törtek ki én meg a szobámba lépve egyből a fürdőbe kanyarodtam. Vagy negyed órán keresztül áztattam magam majd kiszálltam és átöltöztem egy fekete cicanaciba és a szürke pólómba. Majd a fürdőből kilépve csodálkozva néztem körbe, mert mindenki a szobámba ült. Aiden is az ágyamon heverészett lezuhanyozva és nyugodt arccal. Végre mosolyog. Szegény sok mindenen ment át, a szülei meghaltak a barátai nem foglalkoztak vele, ezért mondta hogy nem akar barátokat, de végül még is mosolyog.

-Na végre.-sóhajtott fel Reed, majd elém lépve felkapott és jó szorosan megölelt.-Hiányoztál.-dörmögte a nyakamba.

-Te is nekem.-mondtam miközben letett a talajra.

-De még igy is nagyobb rangon vagyok.

-Elmehetsz a tudod hova, de én igy is merészebb vagyok.-mondom kinyújtva a nyelvemet.