Nicole és Mark története

4.évad 4.rész

Kifáradva és lihegve dőltem neki a falnak.
- Nem hiszem el. Kapd be Mark. Minden hülyeségre ráveszel. -felhúztam magamra az alsóneműt és a tükör felé fordultam.
A hajam összevissza állt, ezért gyorsan kifésültem.
- Valamit csinálj magaddal. -néztem a szájára, ami még mindig csillogott a nedvemtől. Gyorsan megnyalta az ajkait. Szememet forgatva fordultam vissza, igazítottam még magamon és kitártam az ajtót.
- Még van fél óra az útból. -közölte velem. A helyünkre mentünk. Hála az égnek nem figyelték, hogy mindketten eltűntünk, majd visszatérünk. Mark még mindig vigyorgott és egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét.
- Elég. Zavarba hozol. -fejemet a vállára hajtottam és lecsuktam a szemeimet.
Lepörögtek előttem az elmúlt percek és már a gondolattól is elpirultam.
- Nagyon jó ízed volt. -súgta Mark.
A mellkasára csaptam és a szemeibe néztem.
- Szeretlek. -suttogta. - Emlékszel, amikor először mondtam?
- Ühüm. Hála Emmának.
- Miért neki?
- Ha nem buktat fel, nem viszel a dokihoz és nem is vallottad volna be.
- Egyszer biztos bevallottam volna. És amúgy is, sok aljasságot tett Emma.
- A barátnőm, Mark. Úgy beszélj róla.
- Megváltozott, de azért még mindig odavan a farkakért.
- Majd ő is megállapodik egynél.
Végigsimított a karomon, amire automatikusan libabőrös lettem. Akármikor rámnéz vagy hozzámér forrni kezd a vérem.
- Szerintem még mindig odavagy értem. -suttogta.
- Jól érzed. -a szoknyámat babráltam és kinéztem a felhők közé.
....
- Végre. -sóhajtottam, amikor kiléptünk az ajtón, otthagyva a hatalmas tömeget. - Hova megyünk?
- A szállodába. -húzta maga után a bőröndöt.
- Ennyi?
- Délután háromkor kezdődik a megbeszélésem.
- Fél kettő van, Mark.
- Tudom. Ezért kéne haladni. -magyarázta.
[...]
- Megmondtam neked, hogy ne egy luxusszobát foglalj le.
- Paula foglalta le.
Nekitámaszkodtam az asztalnak.
- És kinek a kérésére?
- Az enyémre. De muszáj ezen a témán lovagolnunk?
- Nem. Menj, amiért jöttél.
- Gyorsan lezavarom. -csókolt meg. - Két óra.
- Az tényleg gyors lesz.
- Szeretlek. -kiabálta és elment.
- Én is, nagyon. -motyogtam.
Most meg mi a fenét csináljak két órán keresztül?
A lakosztályhoz konyharészleg is tartozott, ezért főzésre invitáltam magam.
Egy random spotify albumot indítottam el és ebédet kezdtem csinálni.
[...]
- Te meg mit csinálsz? -dobta le a cipőjét Mark.
- Főzök. Illetve főztem. -ültem fel a pultra.
Vigyorral az arcán lépett hozzám, majd csókot adott az arcom minden részére.
- Holnap is be kell menned?
- Csak egy rövid értekezlet lesz még. De tényleg rövid lesz.
- Oké és mi a terv még mára?
- Előszöris megeszem a barátnőm csodás főztjét. Azután elviszlek a városba.
...
- Nagyon finom volt. Köszönöm.
- Szívesen. -tettem az edényeket a mosogatógépbe.
- Öltözz és indulhatunk.
Felkaptam magamra egy átlagos öltözetet és már siettem is vissza.
- Mi volt a tárgyaláson? -érdeklődtem, amikor beültünk a taxiba.
- Mindent tudtunk tisztázni. Kabriókat is fogunk gyártani és ehhez a projekthez egy jó kis anyagi alapot kaptam. Amit saját zsebből is simán kitudtam volna fizetni, de így már fürödhetek is a lóvéban.
- Eddig is megtehetted volna.
Mark meglátott egy parkot, ezért szólt a sofőrnek, hogy álljunk meg. Kifizette a taxit és megragadta a kezem.
- Mire készülsz?
- Hát remélem egy olyan cselekedetre, aminek örülni fogsz.
- Cselekedet? -értetlenkedtem, miközben egy hangulatos teraszhoz vezetett, ami egy kicsi tóra nézett. - Nem szerettem volna ezt otthon megtenni, mert nem akartam, hogy bárki megzavarjon, de mégis emlékezetessé szeretném tenni ezt. -nézett végig a szemeimbe.
- Nem értek semmit, Mark.
Idegesen dörzsölte össze a kezeit. Egy kis dobozkát vett ki a zsebéből és letérdelt elém.
- Nagyon sok fájdalmat okoztam már neked és borzasztó sok probléma van velem, mert egy sérült személy vagyok. Nem ígérem, hogy nem foglak többé megbántani, mert tudom, hogy nagyon sok vita lesz még kettőnk között. De én neked szentelem az egész életemet. Mindennél jobban szeretlek és képes lennék meghalni érted. Úgy hiszem hamarabb is feltehetten volna ezt a kérdést, de nekem is készen kellett állnom erre a fontos pillanatra. Kedvesem, hozzám jössz feleségül? -villantotta meg előttem a gyűrűt.
A lélegzetem elállt, az arcomon pedig könnyek százai hulltak. Erre készült? Komolyan megkérte a kezem?
Feszülten és kissé csalódottan térdelt még mindig, mert nem tudtam megszólalni.
- Te nem vagy normális, Mark. Igen. Persze, hogy hozzád megyek. -törölgettem a könnyeim.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Lassan felállt, majd a nyakamba borult. A szám az ajkait keresték. Szenvedélyes csókot váltottam vele. Úgy mint a vőlegényem.
- Azt hittem nemet mondasz. -suttogta.
- Miért mondtam volna nemet? Szeretlek és már erre vártam évek óta. Azt hittem már soha nem fogsz elvenni feleségül. -nevettem.
- Csak... Annyit vártál, míg kimondtad. Biztos vagy benne?
- Teljesen.
[...]
- Mi a terv? -kérdezte Mark törölközővel a derekán.
- Nem tudom. Elég fáradt vagyok, kimerített ez az egész. Utazás, lánykérés. -nézegettem a gyűrűmet. Bennem volt a kérdés, hogy mennyibe került az ékszer. De mivel úgy sem válaszolt volna, nem is kérdeztem.
- Tetszik a gyűrű?
- Igen. -figyeltem tovább a gyémántot rajta.
- Mi a baj? -telepedett le mellém.
- Gyors ez az egész. Először egy palotát veszel, azután lánykérés. Mi következik? Gyerek?
Mosolyogva csókolt homlokon.
- Nem kell félned.
- Mark. -sóhajtottam. - Honnan van ennyi pénzed?
- Mintha nem tudnád.
- Lakás, gyűrű, részvények, jótékonyság, utazás. Egy hét alatt. Ugye nem keveredtél valami rosszba?
- Nem vagyok maffiózó, nyugalom. Igen, kurva sok pénzem van, mert megdolgoztam érte. Három éve nem állok le. Mindig a gyár ügyeit intézem. Ennyi az egész. Az autógyártás kibaszottul jó, mert kocsi nélkül nem léteznek az emberek. Mindig van rá szükség. -megcirógatta az arcom és megcsókolt.
▪3 nap múlva▪
- Mutasd. -rohant oda hozzám Nina és megragadta a kezem. - A picsába. Ez gyönyörű. -csodálkozott a gyűrű láttán. - Ha egyszer ráveszed magad, hogy megkérd a kezem, ilyet kérek. -tekintett Peterre.
- Persze. -legyintett, miközben zöldségeket vágott.
- Te tudtál róla. -ültem a bátyám mellé.
- Persze, hogy tudtam. Tőlem kért engedélyt.
- Mark? Tőled? Engedélyt? Szerintem mi másról beszélünk.
- Én is meglepődtem, de csak én vagyok a bátyád.
- És mikor lesz, hol? Milyen ruhád lesz, milyen színek lesznek? -kérdezősködött a lány.
- Nina. Nyugi. Csak most jegyezett el.
- Nem ismerlek. -dobta hátra a haját és felment, hogy levegye az orvosi ruháját.
Megszólalt a csengő.
- Kinyitnád? -kért meg a testvérem.
Kitártam az ajtót.
- Szia Nicole néni. -integetett boldogan Charlie, aki mögött egy férfi állt.
- Jó napot. Mi még nem találkoztunk. Én szoktam hazahozni az edzésről a fiúkat.
A háttérben feltűnt Mark.
- Köszönjük, hogy elhozta. -próbáltam úgy a hajamba túrni, hogy látszódjon a gyűrűm, mert elég nyomolúsnak tűnt.
- Szia kedvesem. -lépett a férfi mellé Mark.
- Szia Mark bácsi. -intett Charlie neki is.
- Szia prücsök.
- Én már megyek is. Viszlát. -vakarta meg az állát és elment.
- Miért kell mindig nyomulni? -motyogta, mikor belépett az ajtón.
Helyet foglaltunk a kanapén, amikor megszólalt Mark telefonja.
- Mark Scott. -vette fel a telefont.
- Éppen Peterék nappalijában ülsz Nicole-lal. Az előbb egy férfi vitte haza Charlie-t. -hallottam a telefonból egy mély hangot.