Nicole és Mark története

5.évad 2.rész

-🔞-as tartalom-
- Köszönöm a vacsorát. -hálálkodott újra. - Nincs mit. -vettem el előle a tányért.
Az edényeket bepakoltam a mosogatógépbe, ezután a nappaliba mentem. Szavak nélkül figyeltük egymást. Mi van velünk?
- Ezek nem mi vagyunk. -sóhajtott Mark. - Felejtsük el az előbbieket. Sajnálom, hogy nem mondtam el a tetteimet. De ha visszacsinálhatnám az időt is ezt cselekedtem volna. Nem akartalak veszélybe sodorni. Nem akartam, hogy rossz embernek tűnjek a szemedben. De már mindegy. Az viszont biztos, hogy szeretlek téged. És szeretni is foglak. Ha megcsaltál volna is szeretnélek. Ez sosem volt kérdés.
- Nem lennélek képes megcsalni téged. Nem vagy rossz ember. Csak kissé bajos. -mosolyogtam rá és közelebb mentem hozzá.
- 10 hónap. -suttogtam és végigsimítottam a mellkasán. - Szeretlek.
- Én is, kedvesem.
Pár pillanatot várt, majd nekiesett az ajkaimnak. Egymás száján lógva próbáltunk felmenni az emeletre. Nagy nehezen feljutottunk. Lihegve léptünk be a hálóba. Közben kigomboltam az ingjét, így belátást nyertem az izmaira.
- Mit csináltál te a börtönben? -húztam ki az övét.
- Edzettem. -kapta le rólam a melltartót is.
- Édes Istenem. -nyögött egyet, majd az ágyra lökött. Ajkai azonnal a melleimre tapadtak.
- Mark...
Az alsóneműt is lehúzta rólam.
- Oké, bébi. Azonnal éreznelek kell, különben szétdurranok. Egy kicsit elhalasztjuk a gyengédséget -magáról is leszedte az alsónadrágot.
- Azt hiszed mindenhol te vagy a főnök? -vontam fel a szemöldököm.
- Ezt hogy érted? -hajolt felém.
- Így. -megfogtam a vállait és az ágyra húztam. A combjára ültem és a mosolyát figyeltem.
- Vadmacska.
- Csak legyél kényelmesen. -döntöttem a hátát a támlának. Lassan a férfiasságára ereszkedtem és az arcát figyeltem.
- Szeded még a gyógyszert? -kérdezte visszafojtva a nyögését.
- Nem.
- Akkor? -értetlenkedett.
- Nézzük meg hogyan teljesítesz, ha arról van szó, hogy teherbe akarok esni tőled.
Felmordult.
Végül elkezdtem a mozgást. Felemelkedtem, majd újra le.
- Azt a kurva. -morgott Mark.
-🔞-as tartalom
Talán a negyedik menet után voltunk. Őszintén, nem nagyon számoltam. Fejemet a mellkasára hajtottam és gyorsan vettem a levegőt.
- Eddig nem hittem a békülős szexben.
- Na és most? -mosolygott.
- Isteni.
Mark itt volt mellettem, nem volt több titok, vita. Kezdett helyrejönni minden. De itt volt a probléma. Olyan volt mint a vihar előtti csend. És az életünkben volt már jó pár ilyen.
- Lezuhanyzok, nem akarsz jönni velem? -ült fel.
- De. -megfogta a kezem és a fürdő felé kezdett húzni.
- Jól megvoltál Peteréknél? -nyitotta meg a zuhanyt.
- Amennyire lehetett igen.
- Miért? -vonszolt be maga mellé.
- Szerettem ott lenni, de úgy éreztem, hogy befurakodtam oda. Nekik volt már saját rutinuk és tényleg nem akartam zavarni.
- És a kisbaba?
- Még csak két hónapos, de már nagyon hasonlít Peterre.
- Kislány lett.
- Igen.
- Kislányt tudott összehozni. -somolygott.
- És te mit szeretnél? -kérdeztem.
Azonnal elcsendesült.
- Kislányt.
- Hogyhogy?
- Azt mondja a legenda, hogy a lányok az apjukra, a fiúk pedig az anyjukra hasonlítanak.
- Ezt meghazudtolnám. Peter és te is az apáitokra hasonlítotok.
- Ne vedd el a kedvem.
- És amúgyis... Nem szeretnéd, hogy olyan legyen mint én?
- Belőled és a makacsságodból elég egy. -rácsaptam a mellkasára. Nevetve megragadta a karom és magához húzott.
- Szeretlek.
- Én is. -mosolyogtam. Végre itt van.
Csókot adtam a nyakára, majd lefelé kezdtem haladni.
- Azt kell mondjam tetszik, hogy ennyire kivagy gyúrva.
- Tudtam, hogy tetszeni fog.
Nyelvem a kemény húsához ért, bevettem a számba és finoman megszívtam.
Feje a csempének borult és felnyögött.
- Mondtam már, hogy hiányoztál? -szólt rekedten.
...
Reggel 6 órakor már kidobott az ágy. Így lementem a konyhába reggelit készíteni Marknak.
Körülbelül fél óra múlva kopogtattak.
- Szia. -vigyorgott az ajtóban Simon és mellette egy lány állt.
- Helló.
- Beengedsz?
- Persze. -álltam arrébb az ajtóból. Simon bejött, a lány pedig továbbra is ott állt.
- Öhm.. Nem Simonnal jöttél?
- Nem. Én Polly Sanders vagyok. Még tegnap délután voltam a cégnél és az egyik ott dolgozó ideiranyított, de nem találtam senkit itt. Szóval... A gyakornoki állás miatt érdeklődnék.
- Mi lenne, ha holnap délelőtt bemennél a céghez? Ha kérdezik kit keresel mondd, hogy Nicole Lewist.
- Rendben, köszönöm. -egy utolsó pillantást még vetett Simonra, majd elment.
- Ki irányította ide?
- Szerinted? -vonta fel a szemöldökét Simon.
- Nem tudom...
- Tyler barátod.
- Kinyírom.
- Előbb adnál egy kávét?
- Persze.
- Nagyon jól áll Mark pólója rajtad.
Bemutattam neki és odaadtam a kávéját.
- Mark alszik?
- Igen.
- Biztos elfáradt a tegnap estében. -somolygott.
- Miért jöttél? -sóhajtottam.
- Korán van és még nem volt nyitva a kedvenc kávézóm, ezért idejöttem.
- Szuper. -a konyha felé fordultam és készítettem tovább a reggelit.
- Milyen gyakornoki állás van most?
- A szállítási iroda vezetőjenek kell egy asszisztens.
- És ezt te megadod neki?
- Kikönyörögte.
- Túl kedves vagy az alkalmazottjaiddal.
- Mark alkalmazottjai.
- Amúgy nem nézett ki rosszul a csaj.
- Simon, kérlek ne velem beszéld meg a nőügyeidet.
- Hát jó. Kösz a kávét. Mennem kell, szia. -felállt és már ki is viharzott.
Értetlenül álltam a konyha közepén. Ez meg mi volt?

Nagyjából egy óra múlva tálcával a kezemben mentem fel az emeletre.
- Jó reggelt. -húztam el a függönyt.
- Mennyi az idő? -morogta.
- 8 óra.
- És te felkeltettél?
- Fel, bizony. Itt a reggelid is.
Átfordult a hátára, majd felült.
- Neked is jó reggelt.
Az ölébe nyomtam a tálcát és mellé huppantam.
- Mindenfélét csináltam. Rántotta, tükörtojás, pirítós, szendvics, gabonapehely, virsli, gyümölcs és zöldség. Valamint kávé, tej és víz.
- A narancslé hol marad?
- Tudtam, hogy valamit elfelejtettem. -ugrottam fel.
- Csak hülyéskedem, nem kérek. -húzott vissza. - És köszönöm.
- Szívesen.
- Ettél már?
- Még nem.
- Akkor gyere.
- De ezt neked csináltam.
- Szerinted megtudom mindet enni? Gyere, úgyis csak annyit eszel, mint egy madár.
Elkezdtünk reggelizni. Az ágyban. Boldogan. Ez nem volt hozzánk méltó.
- Van egy ötletem, hogy miért ver minket a sors.
- Na miért?
- Túl könnyen jöttünk össze. Mármint nem akadályozta meg senki, túl jó volt a kezdet.
- Csak az eleje. De azóta mennyi mindent történt. A maffia, apukád halála, az én apám feltűnése, szakítás, skizofrénia, Patrick és Austin, anyukád halála, újra Patrick, börtön. Szerintem már elég volt.
- Szerintem is.
- És mit csinálsz ma?
- Elrendezem a háztartást és bemegyek a céghez, mivel 35%-a az enyém.
- Rendben. -simította meg az arcom.
- Szeretlek. A kivasalt ruháid a gardróbban vannak. -elvettem tőle a tálcát és lementem a konyhába.
...
Mark már nagyjából egy órája elment. Addig rendberaktam mindent és elkészültem. Beszálltam az autóba. Andrew azonnal hátrafordult és kétségbeesett volt a tekintete.
- Mi történt?
- Laura eltűnt.
- A francba! Hogyan? -hitetlenkedtem.
- Mindent bezártam, megvolt bilincselve. Nem tudom, hogy jutott ki.
- Mindegy. Menjünk a céghez.
Az a ribanc nem adja fel. De nem tudja mi vár rá.
Hamarosan odaértünk, azonban Mark autója is akkor állt meg.
- Szia, édesem. -szállt ki.
- Hello. Még nem voltál bent?
- Volt egy kis elintéznivalóm.
Az anyósülés felől kiszállt egy férfi. Magas, barna hajú, izmos, borostás pasas volt.
- Ő Nicole? -mosolygott Markra, aki csak bólintott.
- Mike Young. -nyújtotta a kezét.
- Nicole Lewis, de úgy tűnik te már ismersz. -fogtam vele kezet.
- Ő Mike akiről beszéltem.
- De ő börtönben volt még tegnap. Hogy csináltad? -húztam fel a szemöldököm.
Kivette a zsebéből a pénztárcát és már meg is értettem.
- Gyerünk be.
Együtt mentünk be. Mindenki azonal odakapta a fejét.
- Jó reggelt. -vigyorgott Mark.
Emma felpattant a várakozóból.
- Szia. Lenne egy kérésem. -lépett mellém.
- Neked is szia Emma. -intett Mark.
A lány csak unottan felnézett.
- Most mit mondjak erre Mark? Nagyon örülök, hogy látlak.
A vőlegényem csak morgott egyet.
- Mi lenne, ha feljönnél velem az irodámba. Ott majd megbeszéljük. -néztem a kezében tartott papírokra.
Az ajtó hirtelen kinyílt és megjelent benne Laura. Mögötte két férfivel. Fegyverrel rendelkezve.