Nicole és Mark története

1.évad 2.rész

- Jobban vagy? -kérdezte.
- Igen.
Vagy egy perc néma csönd után megszólaltam.
- Köszönöm -dadogtam.
- Mit?
- Hogy mellettem álltál.
- Természetes.
- Nem az. Te voltál mellettem. Az osztályból senki nem jött oda csak te! Köszönöm!
- Nem bírom! -túrt bele a hajába.
- Mit nem bírsz?
Mélyen a szemembe nézett.
- Szeretlek!
Meglepődtem nagyon. Mark szerelmet vallott nekem. Rávágtam azonnal.
- Én is.
Felém fordult és szorosan megölelt. Elég sokáig ölelkeztünk, mert a csengő zavart meg minket. Jöttek ki az osztályokból a diákok. Mindenki minket nézett. Végül nem bírtam. Kibontakoztam az öleléséből.
- Nem érdekel, hogy mindenki minket néz? Ahogy a legmenőbb srác a suliból ölelget engem? -suttogtam.
- Nem. Egy te vagy a legszebb lány a világon. Kettő szeretlek, de már mondtam.  Nem érdekel, hogy ki mit mond és pont.
Miután befejezte a vallomását, megpuszilta a homlokom, megfogta a kezem és behúzott a terembe. Mikor beléptünk a terembe Emma hallhatóan káromkodott. Laura odaszaladt hozzám.
- Jól vagy? Minden rendben? -miután megkérdezte a kezünkre nézett ami még mindig összekulcsolva volt.
- Ti együtt vagytok?
- Nem. -ezután Markra néztem. Mark felém fordult, a másik kezemet is megfogta.
- Nicole Lewis leszel a barátnőm? -kérdezte vigyorogva. Erre nekem is mosolyra húzódott a szám.
- Igen.
Mark a derekához húzott és megcsókolt. Levegő hiánya miatt váltunk el. Az ajtó felé néztem, ahol a bátyám volt.
- De ne már!
- Mi?
- Én akartalak titeket összehozni. -duzzogta.
- Már késő. -kuncogott Laura ördögi vigyorral az arcán.
- Most hogy mondod. -kezdett bele Peter.
- Laura. Tetszel nekem.
- Nekem is te majom! -röhögte.
- Akkor leszel a barátnőm?
- Persze.
Peter biccentett egyet felém, majd közelebb lépett Laurához és megcsókolta. Mire végeztek. Mark megszólalt.
- Jajj, ezt most minek kellett. Én akartalak titeket összehozni.
Erre mindenki elnevette magát. Egy köhögést hallottunk a hátunk mögött. Megfordultunk és az oszi volt.
- Nicole úgy látom már nem fáj a fejed.
Köpni nyelni nem tudtam. De Mark megmentett.
- Már jobban van. A sulidoki meggyógyította- mosolyogta.
- Rendben. De ne legyen Emma és közted több konfliktus.
- Nem lesz.
- Most pedig üljetek le a helyetekre. Peter neked meg viszlát.
- Elnézést már itt sem vagyok. Megpuszilta Laurát és kiment a teremből. Még volt 3 osztályfőnöki óra. Azután vége volt a sulinak. Jöttünk le a lépcsőn.
- Menjetek nyugodtan. Elmegyünk még a parkba.
- Nem nem. Lehet nem tudod, de Mark nagyon perverz. Biztos nem.
- Nyugi nem csinálok semmit. Elkísérem, majd megyek haza. Eskü.
- Jó, legyen.
Megfogta Laura kezét és elindultak.
Mark felém fordult és megcsókolt.
- Ezt miért kaptam?
- Csak úgy. Menjünk. Egyébként mióta vagy szerelmes belém? -kíváncsiskodott.
- Jajj ne már!
- Jó jó. Akkor majd én. Március óta.
- Tényleg?
- Igen.
- Miért nem mondtad?
- Mert féltem. Benned látok valami különlegeset. Nem úgy mint a többi plázacica lányban.
- Ez nagyon sokat jelent nekem.
- Most te jössz.
- Tizedik év eleje óta.
Mark megállt és szorosan megölelt.
- Sajnálom.
- Mit?
- Hogy nem vettem észre. Gondolom okoztam pár álmatlan éjszakát.
- Hát igen.
- Ne haragudj. -majd hosszasan megcsókolt.
Elindultunk kézen fogva. A házunkhoz is értünk.
- Na én most megyek. -vakarta meg a tarkóját.
- Nem jössz be? -néztem rá.
- De Peter megtiltotta.
- De nincs itt.
- Jó de nem én akartam bejönni. -belépett és becsukta maga mögött az ajtót.
- Rendben. Ülj le nyugodtan.
- Igaz hogy már voltam itt,de a szobádban még nem.
- Akkor gyere. -felmentünk és már a szobámban is voltunk.
- Peter megöl, na mindegy -mondta szórakozottan.
- Nem lesz semmi. Nyugi.
- Jó. Na szóval így néz ki a hercegnőm szobája.
- Ja.
- Nem tudom miért, de tök kínosan érzem magam.
- Pontosan így érzek.
- Kérek egy vigasztaló csókot.
Nagy csókcsatába kezdtünk. Egyszer meghallottuk a zár hangját. Azonnal szétrebbentünk.
- Szia kicsim itthon vagy? -ordibálta anya.
- Csak anya az.
- De hogyan magyarázzuk meg.
Csak megcsókoltam és levezettem a lépcsőn.
- Szia. Akarom mondani sziasztok. -mondta mosolyogva.
- Helló -pusziltam meg.
- Jó napot.
Már ismerték egymást Peter által.
- Nem akarsz mondani valamit?
- Az én hibám. Peter megmondta hogy ne jöjjek be, de bejöttem. Felmentem Nicole szobájába de nem csináltam semmi rosszat. Ne haragudjon. -hadarta el gyorsan.
Elkezdtem nevetni nagyon vicces volt, ahogyan fél.
- Semmi baj. Ismerlek, nem csinálsz rosszat.
- Akkor nem zavarja ha együtt vagyunk? Találkozhatunk?
- Semmi baj sőt örülök nektek.
Peter belépett az ajtón, Laurával.
- Nem megmondtam hogy húzol haza. Mit csináltál Nicole-lal?
Elkezdte kergetni a nappaliba. Végül Mark feladta és már a földön verekedtek. Odarohantam és szétválasztottam őket.
- Peter nyugi. Csak anyának mutattam be.
- De Nicole szobájából jöttek. -mondta anya nevetve, kiélvezve a helyzetet.
- Mit csináltál a húgommal a szobájában? -kérdezte gyilkos tekintettel.
- Elmondok mindent. Nem akartam bejönni mert tudtam, hogy ez lesz. De végül bejöttem. Mondtam Nicole-nak hogy nem láttam a szobáját még és mutassa meg. Felmentünk csókolóztunk és jött Nicole anyukája és most itt vagyunk.
- Szóval ha anyu nem jön akkor már ágyba lennétek? Fúj!
- Nem! Nem történt semmi és nem is volt tervbe. Meg kitől is féltesz? A legjobb haverodtól? Nyugodj már meg. -csitítottam le a bátyám.
- Bocsánat -és megölelt.
Ekkor apa lépett be.
- Én ezt nem bírom. -suttogta Mark, odament apához és kezet fogott vele.
- Mark Scott vagyok. Azt szeretném kérdezni hogy együtt lehetek-e a lányával?
- Persze, de ezt Peterrel beszéld meg ő nem bírja ezt a témát.
- Én nem bírom? Tőlem nyugodtan, de Mark perverz és na.
- Azt ne mondd fiam hogy te nem vagy az.
- Nagyon vicces de nekem is van barátnőm! -mondta büszkén.
- Na és ki volt olyan hülye?
- Laura.
- Áldásom rátok -legyintett.
Beszélgettünk még nagyon sokat. Laurát időközben Peter hazakísérte. Dumálhattunk vagy este 11-ig így Mark itt aludhatott.
- Szerintem már maradj úgy sincs holnap iskola. -mondta anya.
- Rendben.
- És hol alszik? -kérdezte Peter.
- Nicolenál. -válaszolta röviden anya.
- Nana!
- Csitulj már. Nem lesz semmi. Na de mi mentünk. -és felmentek a szobájukba a szüleim.
- Na ide figyeljetek mákvirágjaim. Nincs semmi perverz dolog. Jó éjt. Ciao.
- Szia.
Mi is felmentünk és aludtunk.