Nicole és Mark története

1.évad 15.rész

Én keltem fel a leghamarabb. Gyors átöltöztem és lementem. Ma szombat volt így nem kellet suliba menjek. Anyát felhívtam és közöltem vele a dolgokot. Így megengedte, hogy a hétvégén itt maradjak. Leültem a kanapéra és megnéztem a közösségiket.
- Jó reggelt. -üdvözült Mrs. Scott.
- Tudott aludni?
- Viszonylag. Virgi?
- Sírva aludt el.
- Megértem.
- És mostantól itt fog lakni?
- Igen. Ma elhozza Mark a cuccait.
- Megyek vele.
- Nem szeretnélek ilyennel terhelni.
- Ez nem terhelés szívesen segítek.
- Köszönöm.
- Hol fog iskolába járni?
- Egy 3 utcával feljebb lévő általánosba.
- Értem.
Éppen Virgi szaladt le.
- Nénikém. -ölelte meg Mrs. Scottot.
- Nicole. -ölelt meg engem is. De furcsa volt. Mosolygott.
- Hé, hé. Miért mosolyogsz?
- Boldog vagyok.
- De hisz most halt meg anya meg apa. -simította meg az arcát Sarah.
- Elhagytak. Örökre. Mert nem szerettek. De ti szerettek. És jobb helyen vagyok itt.
Mark anyukája csak bólintott. Szerintem legbelül ő is így érezte.
Csöngettek.
- Majd én nyitom.
William állt velem szemben.
- Szia. Bocsi, hogy zavarok. Csak tudni akartam, hogy nincs-e valami baj.
- Van egy kicsi. Gyere be.
- Ki az?
- William.
- Szervusz fiam. Mi járatban?
- Csak tudni akartam, hogy minden rendben van-e?
- Meghalt Mark nagynénje és nagybátya.
- Részvétem.
- Ki ez? -szaladt ki Virginia.
- Szia. William vagyok. -guggolt le elé.
- És te? -mosolygott rá.
- Virgi, Mark unokahúga.
- Örvendek. -puszilta meg a kezét.
- Jófej vagy. Kije vagy te Marknak?
- Egy haverja.
- Aham. Oké. -vont vállat ezután bement.
- Ahhoz képest jól kezeli.
- Igen. Linda?
- Kicsit összevesztünk.
- Ugye még együtt vagytok?
- Persze csak veszekedtünk.
Ekkor újból csöngettek.
Linda volt az.
- Sziasztok. Anyukád mondta hogy itt vagy. Mrs. Scott részvetem. Te meg mit keresel itt? -nézett a fiújára.
- Kérdezhetném én is.
-Már megint bunkó vagy. Úgy mint tegnap Alex-szel.
- De rádmászott. Baszki.
- Nem mászott rám. Csak beszélgettünk.
- Ja. És amennyit hallottam belőle az az volt hogy "szeretlek".
- Nem azt mondta.
- De. -veszekedett tovább.
Virgi is kijött a kiabálásra. De nem vették észre.
- Azt mondta, hogy szeretem.
- De lehet, hogy rólad beszélt csak
így álcázza magát, mert nem meri
elmondani.
- De hülye vagy William. Azt mesélte,
hogy tetszik neki Katy. Te vadbarom.
Tudod milyen rosszul érezte tegnap
magát, mert úgy leordibáltad.
- Lindi bocsi. Ne haragudj
- Féltékeny vagy? -kulcsolta át a karját
William nyakán.
- Nem.
- Deeee.
- Jó. Talán. -csókolta meg mosolyogva.
- Gyerek is van itt. -szóltam
- Tényleg. Bocs. -engedte el Lindát William.
- Í. De cuki vagy, Te ki vagy?
- Mark unokahúga Virgi. Te?
- Linda
- De jó a hajad. -fogdosta meg Lindi
kék haját.
Linda csak nevetett. Mark jött le egy alsónadrágba.
- 'Reggelt.
- Jó lehetett az este. -vihogott. Én csak vállba löktem. Jelezve, hogy a tegnapi nap nem volt a legjobb.
- Ja persze Peterson. -ivott bele az energiaitalába.
- Nem zavartatod magad. -szólt rá az unokahúga. Kicsi de érti a dolgokat.
- Most miért?
- Egy alsóba.
- Ugyan már. Te megszoktad. Nyáron is egyfolytában így voltam. Anya ő neki mindegy nem foglalkozik vele. William haverom őt se érdekli. Linda észre se vette, hogy lejöttem. Nicky meg már többet is látott.
- Hé.
- De most nem? -nézett rám csábosan.
- Hülye. -sziszegtem.
- Na. Gyere ide. -közeledett felém.
- Ne érj hozzám. Hallod. Mark.
- Tudom, hogy szeretnéd.
- Ne legyél kanos. -suttogtam.
- Na cica. -ért oda hozzám. És ágyékát a derekamnak nyomta.
- Fúj. Engedj el.
- Na. Ne tagadd le.
- Hagyjál már. -erre csak eldöntött a földön és rám esett.
- Au. Kinyírlak Mark.
Csak nevetve leszállt rólam.
- Fel lehet menni. -szólt William.
- Kisgyerek is van itt.- mondta Linda.
- Peterson. Lindának hamarabb eszébe jutott, mint neked. -nevetett a barátom.
- Kuss.
- Ma megyek a cuccokért. -suttogta a fülembe.
- Tudom. Én is megyek. Segítek.
- Ha nem baj. Csak akkor.
- Nem gond. Menj öltözz fel.
- Azt ne mond, hogy nem tetszek. -mutogatta kockahasát.
- Istenem Mark. -ültem fel.
- Valld be. Vagy megint rád ugrok.
- De nagyon tetszik. -nyávogtam.
- Ez ironikus volt. De elfogadom.
- Már mentek?
- Igen. Sietünk.
- Oké.
Mark nemsokára meg is érkezett.
- Akkor mi most megyünk. Majd jövünk.
És a kocsihoz mentünk. Igen Mark tud vezetni. Beültünk és már indultunk is.
- Kábé mennyi idő mire odaérünk.
- 2 óra hossza nagyjából. Miért volt olyan boldog Virgi?
- Azt mondta hogy nem is szerették.
- Valamilyen szinten igaza van. Mindig itt volt a nyarakon. Mert úgymond lepasszolták nekünk, hogy ők addig romantikáznak kettesben 3 hónapig. Virgi úgy született meg, hogy nem akartak gyereket. Ők kimondták, hogy nem akarnak. Csak hát, hogy ne legyen gyerek kéne óvszer is. Szóval manó egy úgymondott becsúszott gyerek. Mikor apu élt azt mondogatták neki, hogy neveljük már fel mi meg minden. Ugye apa meghalt, de csak eljátszották, hogy annyira gyászolnak. Csak egy indok
volt, hogy ne foglalkozzanak manóval. Virgi aput tekintette apjának anyut
anyjának engem mint bátyának. Én is
úgy szeretem, mintha a húgom lenne
Nem is szerették egymást. És hogy ezt
választották, hogy inkább meghalnak
mint hogy szeretetbe felneveljék Virgit Legyen. Manónak így a legjobb. Így kellett volna lennie a legelejétől.
- Oké. Értem. De akkor miért nem vetették el a gyereket.
- Mert apu megzsarolta őket, ha elvetetik akkor elveszi a házukat. Mert övé volt amiben éltek.
- Hú.
- Hát ja. De annak nagyon örülök, hogy ilyen jól kijöttök törpével. -mosolygott.
- Alap. Nagyon aranyos. Lehetetlen nem szeretni.
- Valakiknek mégis sikerült. -lett ideges.
- Hát igen a szüleiknek. -suttogtam.
- Nem csak nekik.
- Mi?
- Ruth.
- Mindig rosszakat mondott. Meg rosszul bánt azokkal, akiket szeretsz. Akkor miért voltatok együtt?
- Nem tudom. Lázadó lettem apa halála miatt. Minden szarba benne voltam. De sose szerettem.
Én csak hallgattam. Sose szerette, de mégis együtt volt vele. És én? Egy csomószor bizonyította hogy szeret. De akkor miért nem bízok benne. Ajj.
- Mi a baj? -rakta óriási tenyerét a combomra.
- Csak a szokásos. -sóhajtottam. Elmondtam neki, hogy mi van. Hogy néha így érzek szóval így megérti hogy a szokásos.
- Szeretlek. Tudom csak egy szó, de én komolyan gondolom. -puszilta meg a kezem.
- Jó-jó. Figyelj az útra.
Nevetve figyelte tovább az utat. Egy idő után odaértünk.
- Mikor lesz a temetés?
- Nem tudom. Anyával megbeszéltük hogy nem megyünk el.
- A házzal mi lesz?
- Eladjuk.
- Oké. -léptünk be a házba. Dohos szag csapta meg az orrunkat.
- Haladjunk. Nem akarok itt lenni. -dörzsölte meg tenyereit mert igen hideg volt.
Felmentünk Virgi szobájába és mindent elhoztunk.
- Akkor meg is volnánk.
- Meg. Menjünk.
Beszálltunk az autóba és elindultunk.
Beszélgetéssel telt el a kocsi út.
- Itt vagyunk.
- Megyek beszólni, hogy segítsenek.
- Megyek én is. -fogta meg a kezem.
Kézenfogva léptünk be az ajtón. Ahol Mrs. Scott egy fiatal lánnyal veszekedett.
- Menj innen. Hagyd békén a fiamat.
- Csak mondani akarok valamit neki.
- Mit akarsz mondani Ruth Alred? - kérdezte Mark.
- Végre hogy itt vagy. Nem tudtam bírni ezzel a hülye ribanccal.
- Mit mondtál az anyámra? -kiabálta.
- Nyugodj már le szivi.
- Ne szivizzél engem. Mit akarsz?
- Elmondani, hogy elköltözünk holnap.
- Annyira érdekelt. -forgatta a szemeit.
- Jól van csak mondtam, hogy nehogy hiányozzak
- Nem fogsz hiányozni elhiheted. A szeretteimmel úgy bánsz mint egy ronggyal. Olyanokat mondasz rájuk, hogy csak bambulsz magad elé, hogy milyen emberből vagy. Mellesleg van barátnőm akit tiszta szívből szeretek. Mert elmondom, hogy téged soha az életbe nem szerettelek. Takarodj innen.
- Idióta fasz. -sziszegte Ruth majd kirohant a házból.
- Hát ezt megmondtad. -suttogta William aki még mindig ott volt Lindával.
- Inkább segíts pakolni.
- Rendben.
Behoztuk Virgi minden cuccát egy szobába, ami mostantól az övé.
- Köszike hogy elhoztátok.
- Nincs mit.
- Semmiség törpe. -ölelte meg még mindig idegesen.
- Mostmár lenyugodhatnál.
- Hu. Nehéz lesz.
Én kissé csalódottan kullogtam ki a nappaliba.
- Mrs. Scott hamarosan jövök. Csak megyek haza egy kevés cuccomért.
- Rendben angyalom. Menj csak.
Ahelyett hogy haza fele mentem volna inkább a park felé vettem az irányt.