Nicole és Mark története

5.évad 25.rész

- Szóval? Mi a bibi?
- Azt mondtam, hogy jó, ha hosszú. De félek, hogy úgy értetted mostantól nem vágatod le és hosszabb lesz a hajad, mint az enyém. És nem akarom, hogy hosszú hajad legyen, mert nem akarok egy így kinéző férjet. De hiszen a te hajad és te döntöd el, ilyenbe csak nem szólhatnék bele. És, jajj..
Mosolyogva hallgatta a beszédemet, majd közelebb húzódott az arcomhoz.
- Nem akarok hosszú hajat. Két hét múlva megyek fodrászhoz és a mondandód alapján nem fogok sokat vágatni belőle.
Beletúrtam újra a hajába.
- Tényleg jól nézel ki.
Száját az enyémre tapasztotta és egy rövid, de annál nyálasabb csókot adott.
- Megyek, lefürdök. Addig keress valami jó filmet. -mászott ki az ágyból.
- Romantikus? -kérdeztem.
- Szó sem lehet róla. Tegnap is az volt.
- Békülésnél csak romantikus jöhet szóba.
- A Halálos iramban filmben is van szerelmi szál. -húzta fel a szemöldökét.
- Inkább menj. -integettem neki.
Ahogy belépett a fürdőbe, csengettek. Még jobban összehúztam magamon a köntöst és kinyitottam az ajtót. Az a pali állt előttem, aki lebunkózta Markot és szörnyen bánik a csajával.
- Jó napot.
- Inkább estét. -válaszoltam.
- Ugye itt tartózkodik Scott úr?
- Miért is?
- Neki szeretném elmondani az üzleti tapasztalataimat, nem a barátnőjének.
- A férjem nem keres jelenleg üzleti partnereket, bocsánat.
- Szerintem egy hölgynek nem kéne a pénzüggyel foglalkoznia.
- Nem is tudom. Maga éppen egy sikeres autógyár igazgatóhelyettesével beszélget.
- Érdekes, hogy mire képes a szerelem. -fintorgott.
- Szerintem visszagyalogolhat a saját lakosztályára. -csaptam be az ajtót.
Megfordultam és Mark állt előttem.
- Büszke vagyok rád. -somolygott. - Nem hagyod, hogy eltiporjanak, azért mert egy milliárdos felesége vagy. Mellesleg kiállsz önmagadért. Kibaszottul tisztellek. -egy puszit nyomott a halántékomra és visszament a fürdőszobába.
Átöltöztem a hálóruhámba és bebújtam a paplan alá. A tévét kapcsolgattam valami olyan után, amit mindketten elviselünk. Csak éppen nem találtam olyat. Mark hatalmas gőzfelhővel érkezett meg a szobába. Egy törölköző volt tekerve a derekára és ezernyi vízcsepp tündöklött a felsőtestén. Akárcsak egy görög isten. Végignyaltam a számat, amire válaszul egy hatalmas mosolyt kaptam.
- Végül mit választottál?
- Még semmit.
Lekapta magáról az anyagot és alsónadrágot húzott magára. Én pedig ezt szemérmetlenül végignéztem. Csóváló fejjel feküdt le mellém, kivette a kezemből a távirányítót és kapcsolgatni kezdte a műsorokat. Közelebb húzódtam hozzá, majd később az ölébe ültem. Lustán rámemelte a tekintetét, míg én csókot leheltem a mellkasára. A számat lejjebb vezettem. Kidolgozott hasán elidőztem és nyálasabb puszikkal árasztottam el ott, mint azelőtt.
Kezét a hajamba vezette és maga felé fordított. Tudtam, hogy kíván, mégis valami visszahúzta.
- Mi a baj? -csúsztam a szájához.
- Olyan, ami miatt csak mindketten elcsüggednénk. Folytasd! -harapott a számba.
Nyilván a gyerektémáról volt szó, ezért nem is kérdeztem rá, helyette visszatértem a csipőjéhez. A boxerét lejjebb toltam és csókoltam a teste legérzékenyebb pontjait. Férfiasságát kézbe vettem és gyenge mozdulatokat végeztem rajta. Végignyaltam a hegyét, majd bekaptam. Tekintetem Markra tévedt, aki csukott szemmel és nyitott szájjal dőlt az ágy támlájának. Mélyebben fogadtam a méretét és Mark mély sóhajai minden porcikámat felizgatták. Gyors tempót diktáltam, mert minél hamarabb látni szerettem volna a férjem kéjtől bénán maradt arcát, amit én okoztam. Mark az ajkába harapva és a takarót markolászva egy férfias nyögéssel díjazta az eredményt. Amikor csengettek. Ő lihegve süppedt bele az ágyba, amíg én megtöröltem az arcomat, felkaptam magamra a köntösömet és kinyitottam az ajtót. Nyilván ugyanaz a fickó állt ott, de én rá is csaptam az ajtót. Csakhogy a kezét odarakta és mélyen a szemembe nézett.
- Már biztos elérhető a férje. Szeretnék beszélni vele.
Mark egy szál alsónadrágban sétált mellém.
- Nem érne rá holnap, uram?
-Ó, dehogynem. -hebegte a pasas. - Elnézést, ha megzavartam valamit.
- Viszlát. -Mark becsukta az ajtót és egy puszit adott az arcomra.
- Nyugodj meg. -mosolygott. - Holnap lerázom.
...
Nehezen kinyitottam a szemeimet és azonnal napfény fogadott.
- Ah.. -nyögtem és eltakartam a fejem a világosság elől.
- Jó reggelt, kedvesem.
- Hogyan lehetséges az, hogy már ébren vagy?
Elvette előlem a párnát és hatalmas mosollyal fogadott.
- Szóval? -kérdeztem.
- Gondoltam megleplek. Van kávém.
- Kávé? Itt? Fent?
- Aham.
Azonnal felültem és várakozva néztem a férjemre.
- Hol a kávém?
Csókot nyomott az arcomra és eltűnt az előtérben. Kényelmesen elhelyezkedtem és vártam rá. Nemsokára megérkezett két bögrével a kezében, az egyiket felém tartva.
- Köszönöm szépen. -vettem át és azonnal belekortyoltam. - Ezt hamarabb is kitalálhattad volna.
Leült mellém és ő is inni kezdett.
- Haladj, mert hamarosan indulunk.
- Hová? -fordultam felé.
- Hát városnezésre. Már voltunk búvárkodni, strandolni, hajókázni, sőt a közeli városokban is jártunk, de itt még nem néztünk körbe.
- És mi lesz a te kéréseddel? Az ágyban maradással?
- Az ráér holnap is. -mosolygott.
- Ahogy szeretnéd. -raktam az éjjeliszekrényre a bögrét és hasra vágtam magam.
- Tényleg el kell indulnunk hamarosan.
- Oké.
Rácsapott egyet a fenekemre, majd kiszáltt az ágyból.
- Hajrá, bébi. Készülődj!
- Mikor akarsz indulni?
- Minél hamarabb.
- De még borotválkoznom is kéne.
- Aztán minek? -fordult vissza.
- Szerinted?
- Nem is kell. -indult meg felém.
- Jézusom, nem fogod megsimogatni a lábam.
- Dehogynem.
Magzatpózba kuporodtam és magamra raktam a takarót.
De ő ravasz volt, így már éreztem is a kezét a lábamon.
- Nem szükséges. -simogatta.
- Jesszusom, Mark. Hagyd abba.
- Szeretlek. -egy csókot nyomott a lábamra és a konyhába ment.
- Én is téged.
Miután megborotválkoztam, törölközővel betekerve léptem ki a fürdőből. Mark a nyitott ablak elé egy asztalt és székeket húzott. És meg volt terítve.
- Veled mi történt?
- Lelkiismeret-furdalásom van a tegnapi miatt.
- De azt már megbeszéltük. Sőt, más is volt. -mosolyodtam el féloldalasan.
- Akkor is úgy érzem, hogy megbántottalak. Ki akarlak engesztelni.
- Oké. Akkor gyorsan felöltözöm és a tiéd vagyok.
- Tévedsz. Már rég az enyém vagy. -vigyorgott, mint a vadalma.
Felkaptam magamra egy rövidnadrágot és egy egyszerű pólót. Leültem Mark elé, aki éppen narancslevet öntött nekem.
- Jó étvágyat!
- Köszönöm.
Beleharaptam a croissantba és a lábamat az övéhez simítottam.
- A tegnapival kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy nem engedem meg.
- És mit is?
- Nem engedem, hogy annyit dolgozz, hogy ne találkozz velem. Nem engedem meg, hogy túlterheld magad. Jó?
- Oké, bébi.
...
Kézenfogva léptünk ki a liftből és egyet találhattok, hogy ki volt az előtérben?
Persze, hogy az a bunkó pasas.
- Ó, jó reggelt Mark.
- Mr. Scott. -javította ki a férjem.
- Elnézést. Esetleg csatlakoznának a reggelinkhez, ahol beszélgethetnénk egy kis üzletről?
- Sajnálom, de már megreggeliztünk és sietünk. Programunk van, de majd sort kerítek a csevejre.
Átkarolt és a kijárathoz vezetett.
- Ez igen, Mr. Scott.
Rámvigyorgott és kitessékelt az ajtón.
...
Nekidőltem a falnak és onnan csodáltam az elém táruló látványt. Mark átölelt hátulról a fejét a nyakamba fúrta.
- Támadt egy ötletem! -szólaltam meg.
- És megis mi lenne az?
- Szeretnék itt egy fotót. Leszólítanál valakit?
- Aham.
Mark a telefonjával a kezében egy arra felé sétáló sráctól kért szívességet. A pasas elvette a telefont, Mark felült a falra és onnan ölelt át hátulról. A vaku párszor megvillant, majd a fiú a férjem kezébe nyomta a telefont.
- Köszönjük szépen.
A képek nagyon jók lettek, ezért boldogan sasoltam Mark arcát.
- Ha ilyen apróságokkal jó kedvet lehet csinálni neked, akkor mindennap fényképezkedem veled.
Egy puszit nyomtam a szájára.
- Éhes vagyok.
- Akkor irány egy étterem.
...
Miután megpakoltuk a bendőnket és körbenéztünk még egyszer, a szállás felé vettük az irányt.
- Lehetne, hogy előbb vásárolunk valami szuvenírt? Emmáéknak elfelejtettem venni.
- Persze.
Betértünk egy kis bódéba. Én válogatni kezdtem a különböző díszek között, amíg Mark a kalapokat nézegette. A kiválasztott tárgyakat a pultra tettem, amikor Mark egy szalmakalapot tett a fejemre.
- Mi ez?
- Nekem tetszik. -mosolygott. - Ezek és a kalap lesz. -szólt az eladónak Mark.
Az összeget a pultra tette, de én egy ugyanolyan kalapot tettem a pultra, amilyen nekem volt.
- Kettő lesz.
Fizetés után távoztunk, az utcán pedig Mark fejére tettem a kalapot.
- Nagyon cuki vagy ebben. -szóltam neki.
- A szó, amit kerestél az a dögös.
- Hát persze, szívem.
Ahogy beléptünk a szállodába azonnali éhség tört rám.
- Menjünk vacsorázni.
- Nicky, hiszen nemrég ettünk.
- Már órák óta nem ettünk. Gyere.