Nicole és Mark története

2.évad 6.rész Mark

- Nem zavarok. Csak lerakom ide a cuccokat.
- Oké. -sóhajtotta.
- Szóval? -vonta kérdőre Petert a lány.
- Elmondtam mit érzek irántad.
- Ja. Csak ő meg nem mondott el semmit. Azt mondta majd mi megbeszéljük.
- Akkor megbeszéljük. Majd.
- Ne csináld már. Mondd el mit mondtál anyámnak.
- Most mondjam el megint. -nyafogott.
- De egy paraszt vagy. Életemben először kérek tőled valamit. De te nem mondod el. -ment ki dühösen az ajtón.
- Ne menj már. -kiabálta.
Kivettem a saját pólómat a táskámból. Azt forgattam a kezeim között.
- Megyek ki. -szóltam.
- Én is. -állt fel.
Mi is kiléptünk az ajtón. Leültem a folyosón egy székre. Peter csak álldogált. Kábé 5 perc múlva Valentína ment el előttünk.
- Nem bírtad ki nélkülem. -mosolygott pimaszul a haverom.
- Ja persze. Véletlenül sem a mosdóba tartok. -ment el előtte. De Peter visszarántotta.
- Nem mész sehova.
- Majd te mondod meg tata.
Peter közelhajolt a lányhoz és ajkait az övének nyomta. De a lány elrántotta a fejét. Peter nem adta fel. Megfogta Valentína tarkóját és újra megcsókolta. García nem tudott szabadulni olyan erősen fogta Peter a tarkóját.
- Nem szabadulsz vadmacska. -engedte el.
- Elmondod vagy sem?
- Nem.
- Akkor most megyek és randizok pár sráccal. Ameddig te itt maradsz, mert nem jöhetsz ki. Sziasztok. -köszönt el.
- Viccesnek találod? -vonta kérdőre Peter.
- Eléggé.
- Ha elmondom mi volt akkor maradsz velem?
- Nem. Mert már nem érdekel miket beszéltetek. -vonta meg a vállát. Már távozni készült, de Peter megint elkapta a karját.
- Ne menj el. Kérlek.
- Engedj el.
- Nem.
- Peter. Elég. Elengedsz most.
- Szeretlek.
- Igazán? -kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Igazán.
- Én nem szeretlek. Ma kettő fiúval is találkozok. Akik nem egy tapló bunkó faszok. Ja. És nem is taták. -hagyta ott.
Peter újból maga elé bambult.
- Fasza. -nevette el magát kínosan.
- Nektek miért ilyen szuper a kapcsolatotok?
- Tényleg kurva jó. Éppen nem tudom mi van vele. Csodás. -szagoltam meg a pólót. Amiből Nicole édes vaníliás illata áradt. A szívem szorul össze mikor arra gondolok, hogy beteg vagy hogy kómában van.
- Bocs. -ment be a szobájába.
Tovább szorongattam a fehér pólót. Jana lépett mellém.
- Van valami baj?
- Van egy pár. -gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Egyedül szeretnél lenni?
- Nicole-lal szeretnék lenni.
- Bemehetsz hozzá. Igaz ott van az anyukája. De biztos nem zavarja.
- Nem. Úgy akarok vele lenni, hogy fent van.
- Szerintem menj ki egy kicsit a levegőre.
- Oké. Kösz. Peterhez is mehetnél beszélgetni.
- Megyek. Úgysincs dolgom.
- Jana. -szólította meg egy magas szőke hajú fiú.
- Mit akarsz?
- Beszélgetni.
- Én most megyek. Sziasztok.
- Ki volt ez? -hallottam még a srác hangját.
- Egy beteg hozzátartozója. De a lényeget. Nem érek rá.
A további beszélgetést már nem hallottam. Mert a kórház udvarán tartózkodtam. Leültem a járda szegéjre. Elővettem a cigis dobozt és rágyújtottam. 2 naponta szoktam csak. Mikor fújom ki a füstöt olyan érzésem van mintha a gondjaim elszállnának. De nem, mert azok maradnak.
- Csá. -jött oda hozzám James.
- Helló. Rég láttalak. -pacsiztam le vele.
- Miért vagy itt?
- Nicole. Te?
- Haveromnak motorbalesete volt. Mióta cigizel? -kérdezte.
- Nem régóta. De nem is gyakran.
- Megyek. Majd beszélünk.
- Szia.
Még egy kicsit dohányoztam, majd bementem. Beleszagoltam a felsőbe. De már átvette a cigaretta nyers szagát. Beléptem Peter szobájába aki aludt. Ledobtam a pólót.
És Nicole egyik pólóját emeltem ki. Ennek már édes illata volt. Megfogtam és azzal együtt mentem át Nicole szobájához. A folyosón Mrs. Lewis volt.
- Megyek iszom egy kávét.
- Rendben. Menjen csak. Vele leszek.
Bementem a szobába. Még mindig az az idegesítő csipogó hang töltötte be a szobát. Leültem a székre és onnan csodáltam Nickyt. Már több szín volt rajta. Figyelgettem mikor megmozdult a keze.
- Nicky. -fogtam meg a kezét.
Kinyototta gyönyörű kék szemeit.
- Mi történt?
- Elájultál. -pusziltam meg a fejét.
- Te cigizel? -érezte meg rajtam a dohány szagát.
- Ö. Izé... Néha.
Nicky csalódottan nézett engem. Szörnyen éreztem magam, hogy csalódott bennem. Felébredt és arra kel, hogy azonnal szomorú. Olyan maró bűntudat volt bennem, hogy ki sem tudnám fejteni.
- Sajnálom.
Megrázta a fejét.
- Hagyd abba.
- Abbahagyom. -sütöttem le szemeimet.
Megyek szólok a dokinak. -siettem ki. A pulthoz mentem ahol Pérez doktornő volt.
- Felébredt.
- Szólok Silverman doktornak. Visszaballagtam a kórteremhez, de nem mentem be. Leültem az előtte lévő székekre. Dr. Silverman bement. 10 percet töthetett bent. Majd kijött.
- Minden renben. Ma még visszavisszük Peter szobájába.
- Jó. Köszönjük.