Nicole és Mark története

5.évad 4.rész

A vacsorát készítettem, amikor Mark hazaért. Nem néztem oda és nem is köszöntöttem. Csak tovább dolgoztam.
- Szia. -lépett be a konyhaszigetre.
Nem szólaltam meg.
- Mit főzöl?
Nem válaszoltam.
- Oké. Tényleg nem értem, hogy mi a bajod. Nézz már legalább ide.
Feléfordítottam a fejem. Kezében egy rózsacsokor volt.
- Sajnálom szerelmem. Nem akartam kiabálni veled és veszekedni sem. Kérlek bocsáss meg.
- Nem veszed észre, hogy a te javadat akarom? -fordultam felé egész testtel.
- Nem azért akarom átadni a részvényeket, mert olyan kedvem van. Nem is tudtam róla, hogy ennyi van míg el nem mesélted. A tudtom nélkül intézted ezt. És igenis szükséged van a százalékokra, mert te vagy az igazgató. Tiéd minden és nem hagyom, hogy 50% alá csökkenjen a részvényed. Ennyi.
- De a tiéd, mert neked adtam.
- De én nem szeretnék 35%-ot. Nem akarok ekkora felelősséget. Az ebédlőasztalon van a szerződés.
A csokrot lerakta a pultra és az étkezőbe ment. Majd hamarosan visszatért a papírral a kezében.
- Kész, aláírtam. 60%-om van. Rendben vagyunk mostmár?
- Nagyjából. -morogtam.
- Édesem. -ölelte át a derekam. - Szeretlek és ha ezt szeretnéd én megteszem.
- Honnan volt fegyvered? Azt hittem elvettek mindent.
- A garázs alatt van egy alagsor. Ott vannak a fegyvereim.
- És minek?
- Bármikor rámtámadhat valaki. Például Laura.
- És mi az, hogy nem elég nagy a maffiabirodalmad?
- Nincs maffiabirodalmam. Csak sok emberem. Esküszöm.
- Oké, akkor rendben vagyunk. -fordultam felé. Belecsípett az államba és egy mohó csókot adott.
- Hallani akarom.
- Mit?
- Tudod te azt.
- Megbocsátok és szeretlek. -mosolyogtam.
🔞
- Éhes vagyok.
- Mindjárt készen leszek.
- Rád vagyok éhes. -ültetett fel a pultra.
Elvigyorodtam a kijelentésére.
- Azt akarom, hogy a feleségem legyél.
- Én is azt szeretném.
- Akkor? Mire várunk?
- Rendes esküvőt szeretnék.
- Megrendezzük.
- Az sok idő.
- Megoldjuk mi kevés idő alatt is.
- Mark...
- Kérlek szépen.
- És mikor szeretnéd?
- Legszívesebben holnap. De elfogadom a három hetet is.
- Rendben, beszélek a lányokkal. Majd ők segítenek. De ehhez sok pénz kell.
- Az van. Az én számlám is, meg a te nevedre írt. Annyi csak elég.
- Nem hiszem... -húztam az agyát.
- Nincs semmi baj akkor sem. Addig még szerzek.
- Persze, hogy elég. Több millióról van szó.
- Oké.
- Oké. -ismételtem meg őt.
Lehúzta rólam a nadrágot és a bugyit, majd félredobta. A pólótól pedig megszabadultam magamtól.
- Nincs rajtad melltartó.
- És?
- Kire vártál te?
- Rád és arra, hogy aláírd a szerződést.
Kigomboltam az ingjét, miközben ő leszedte magáról az alsó darabokat.
- Ugye nem lát minket senki?
- Nem. A függönyök bevoltak húzva.
Egy erőteljes lökéssel tett magáévá, amit egy nyögéssel díjaztam. A sóhajaink, nyögéseink és bőrünk egymáshoz csattanása hallattszódott, miközben ki-be mozgott bennem. - Szeretlek.
- Mindennél jobban. -hajtottam hátra a fejem.
...
Reggel arra keltem fel, hogy Mark keze a melleimen feküdt.
- Szívem..
- Mi az? -kérdezte álmosan.
- Vajon mi lehet?
- Jól van már. -rakta át a derekamra.
Feléfordultam és elsöpörtem a szemeiből a hajszálakat.
- Jó reggelt.
- Szeretnék még aludni egy kicsit.
- Mindig csak az alvás... Csinálok neked egy erős kávét és azonnal kipattannak a szemeid.
- Hajrá. -morogta.
Megcsináltam az italt és visszamentem a szobába.
Mark a falnak támaszkodva állt és fájdalom tükröződött az arcán.
- Mi történt?
Lerogyott az ágyra és továbbra és összeszorultak a szemei.
- A lábaim. -nyögte.
Kirántottam az éjjeliszekrény fiókját és kivettem belőle a gyógyszereket.
Gyorsan bevette és nagy levegőket vett.
- Feküdj le. -nyomtam le az ágyra. - Mennyi idő míg hat?
- Fél óra körülbelül.
- Sokszor van ilyen?
- Hetente.
- Annyira sajnálom, én mondtam, hogy hagyják benned a golyót.
- Nehogy magadat hibáztasd. Vagy ez vagy a halálom. És inkább szenvedek, minthogy meghaltam volna. -simított végig az arcomon.
- Hozzak valamit?
- Nem kérek semmit.
Mellékuporodtam és csókot adtam az arcára.
- Mostmár itt vagyok melletted Mark. Nem foglak cserbenhagyni.
Megragadta a kezem és szorított rajta egyet.
- Örökre együtt.
- Örökre.
...
- Jobban vagy? -mentem be az irodájába, jó pár óra múlva a reggeli események után.
- Kutya bajom. -vette le a szemüvegét, amit csak olvasásra használt.
- Nagyon aggódtam miattad. -csókoltam meg.
- Tényleg nincs semmi. -mosolygott és lehúzott az ölébe.
- Beszéltél Emmáékkal?
- Igen, este átjönnek és Nina hoz telefonszámokat is, hogy tudjunk már érdeklődni.
- Remek. Alig várom.
Kopogás hallattszott, amelyen belépett Tyler, kezét a szeme elé rakva.
- Nem akarom látni, hogy mit csináltok. Nem jött ki semmiféle nyögés hang, de a biztonság kedvéért inkább megvakulok erre a percre. Simon hozott valami papírokat. Itt van.
- Vedd el onnan a kezed és hozd ide a dossziét.
Tyler lassan elvette kézfejét és óvatosan kinyitotta a szemét.
- Hála a jó égnek. Kösz, hogy megmentettetek a pornótoktól. -hozzánk sietett, majd Mark kezébe nyomta a mappát. -További jó szórakozást. -vigyorgott Tyler és már ki is ment az ajtón.
- Ne hallgatózz, mert keményen megkefélem a menyasszonyomat és nem szeretném, ha sérülne az ártatlan lelked. -kiabálta ki Mark, ezután kacagás hallatszott kintről.
- Utállak. -löktem meg.
- Dehogy. -csókolt a nyakamba.
- Nem lehet Mark. Állj le egy kicsikét, mert túlzásba viszed ezt a szeretkezés dolgot.
- 10 hónapig nem kaptam belőled. Muszáj bepótolnom.
- Én sem kaptam belőled 10 hónapig, de ezt nem azt jelenti, hogy mindig dugnunk kell, mint a nyulak.
...
Délután 6 óra fele lehetett, mikor csengettek az ajtón. Kitártam és Mike állt előttem.
- Hello.
- Szia. -tártam ki az ajtót, hogy bejöjjön.
- Hogy kerülsz te ide?
- Valami sofőr elémjött és idehozott. Mást nem tudok.
- Foglalj helyet. Adhatok valamit?
- Nem kérek, köszi. -ült le és körülnézett. - Fizetnem kell azért, mert letettem a seggem erre székre?
- Ha nagyon szeretnél. -somolyogtam. - Mark fürdik, mindjárt jön. És hogy vagy?
- Az égvilágon semmi problémám. A golyó csak a felszínt érintette.
- Ez nagyon jó hír. Pedig nincs túl sok szerencsénk a fegyverekkel.
- Tudom. A kedves vőlegényed végig azzal büszkélkedett, hogy egy golyó van a gerincében.
- Életem, kedvesem, egyetlenem, ha tudnád mit találtam a fürdőszobán. -hallatszódott Mark hangja az emeletről, majd letrappolt egy szál törölközőben.
- Vendégünk van. -szóltam rá.
- Ó. -a háta mögé dugta a kezében tartott valamit. -Szia Mike. Hogy vagy?
- Remekül. -vigyorgott. - De már én is tudni szeretném mit találtál.
- Azt már biztos nem. Ez csak Nicole-ra és rám tartozik. -nevetett. - Örülök, hogy rendben vagy. Ha nem bánjátok most felmegyek és átöltözöm. -felment a lépcsőn és ráláttam arra a valamire.
A vörös bugyim volt az. Felhorkantam. Azért jött volna ezt elmesélni, mert még mindig nem akarok lefeküdni vele és ma már mindennel próbálkozott, hogy ágyba csaljon. Mike elnevette magát.
- 4 évig voltam börtönben, de azért egy fehérneműt még mindig felismerek.
- Ennek iszonyatosan örülök. -fordultam vissza a vacsora felé.
- Most őszintén miért volt ez olyan nagy dolog?
- Mert nem szexelek vele.
- Oké, talán ez volt az a mondat, amire végképp nem számítottam.
- Itt minden megtörténhet.
- Nem mondod? -utalt mosolyogva arra, hogy meglőtték.