Nicole és Mark története

5.évad 5.rész

Újra csengettek, ezért megint kinyitottam az ajtót.
- Szia.
- Sziasztok. -mosolyogtam Ninára és a kezében tartott hordozóba néztem.
- Egyre jobban csak nő. -sóhajtottam, mikor megpillantottam Dakotát.
- Gyertek be.
A nő lehámozta magáról a cipőt és a nappali felé vette az irányt.
- Nem merted Peterre bízni?
- Nem. Sosem tudja mennyit kell neki adni. Vagy túl kevés vagy túl sok tejet ad. Ezekből pedig hasfájás lesz.
- Hello. -szaladt le Mark. - Nézzem csak meg az unokahúgomat. -belesett a hordozóba és elmosolyodott. - Peter apait anyait beleadott. Mindene Lewis.
- Miért mondja ezt mindenki? -sóhajtott.
- Mert így van.
- Kérsz valamit?
- Egy kávé jól esne. -követett a konyhába.
Mike felállt és bemutatkozott.
- Mike Young.
- Nina Lewis. És ki is vagy te pontosan? -ült le.
- Mark cellatársa vagy aki Emma elé ugrott.
- Ó, te vagy az. Köszönöm, hogy megmentetted a barátnőm.
- Nincs mit.
- Akkor mehetünk? -kapta fel magára a farmerdzsekijét Mark.
- Hova is? -álltam elé.
- Kocsmába, Mike-kal.
- És ezt mikor is említetted nekem?
- Semmikor, de gondoltam elenged a gyönyörű, kedves, segítőkész egyáltalán nem makacs menyasszonyom, akit imádok.
Elhúztam a számat és kiöntöttem Ninának a kávét.
- Na?
- Menjél. -morogtam.
- Mondtam már, hogy imádlak? -adott egy cuppanós puszit.
- Párszor.
- Nem maradok sokáig, szeretlek. -csókolt meg hosszan és megpaskolta a barátja hátát. - Indulás Mikey.
- Amire gondolok az Mikey. -motyogta.
-Mark-
Beléptünk a bárba és megcsapott az erős alkoholszag. - A vendégem vagy Mikey. -vigyorogtam a barátomra és leültem a bárpult elé.
- Viszkit. -intettem a pultosnak. - Te?
- Sört. -foglalt helyet mellettem.
Elővettem a zsebemből a cigarettadobozt és kivettem belőle egy szálat.
- Itt tilos dohányozni. -szólt rám a pultos.
- Ne szórakozz velem, enyém a hely. Hívd ide az üzletvezetőt.
- Ben. -kiabálta mire kijött a pult mögötti ajtón egy pasi.
- Helló főnök. -fogott velem kezet. - Hogy van?
- Szuperül és kérlek mondd meg a pultosnak, hogy akkor dohányzok a kocsmámban, amikor akarok.
- Rendben van. Szükséged van valamire?
- Nem. -dőltem hátra. - Mehetsz a dolgodra.
A pultos elénk rakta az italokat és ment tovább kiszolgálni a vendégeket.
- Mennyi dolog felett tartod még a kezed? -kortyolt egyet a korsóból Mike.
- Van a gyáram, ez a bár, van egy szórakozóhelyem, egy kávézóm, egy éttermem, egy kaszinóm, egy edzőtermem és részvényese vagyok egy biztosítási cégnek. Bár azokat a részvényeket elszeretném adni és újba kezdeni.
- Ezt hallani is sok volt. És mi lenne az az új?
- Lehetne veled kapcsolatos.
- Hogy érted?
Szívtam egyet a cigimből és elnevettem magam.
- Nem egyértelmű? Mit csináltál a börtön előtt?
- Boxoltam.
- Nyitok egy boxtermet.
- Nagyon könnyen beszélsz a pénzről. -rázta a fejét.
- Kurva sokat tettem azért, hogy idejussak. -vontam meg a vállam.
- Nincs is kétségem efelől, csak megjegyeztem.
- Még egyet. -toltam a pultosnak a poharam. - Ha benne vagy én belevágok.
- Legyen úgy. -biccentett.
- Felkéne szedned egy csajt. 4 éve már, hogy nem volt senkid.
- Nem így működik az. Majd megdugok valakit, ha olyan kedvem van. De most nincs.
- Vagy inkább már szemet szúrtál egy nőre.
- Vagy inkább... -morogta.
- Szóval igen. Ki az?
Ekkor mellém ült egy nő. Velem egyidős lehetett és félve lesett felénk.
- Sziasztok.
- Helló.
- Igazából már most az elején leszögezném, hogy én csak szexelni szeretnék és elfelejteni egy pasit. Szóval... -szólt hozzánk.
- 3 hét múlva megnősülök. -nyomtam el a cigimet.
- Egy előlegénybúcsú? -érdeklődött.
- Na, idefigyelj drága. -húztam ki magam. - Semelyik férfinak nem fog bejönni, ha így állítasz elé, hacsak nem azt akarod, hogy egy ribancnak nézzenek. Te dolgod. Az én legénybúcsúmon maximum azért lesz nő, hogy a barátaimat szórakoztassák. A menyasszonyomat megcsalni nem fogom és az eszembe sem jutott ilyen. Mivel szeretem őt, szerettem őt és az életem végéig szeretni fogom. Világos?
- Mint a nap. -pattant fel a csaj és elhúzott.
Mike kacagva borult a pultra.
- Te aztán tudod hogyan kell a földbe tiporni egy nőt.
- Ez még a jobbik eset. Van hogy harmadjára sem fogják fel.
A negyedik pohár viszkimet kértem a pultostól és már kezdett az alkohol a fejembe szállni.
- Te szegény.
- Visszatérve. Ki az a csaj? A cégnél megláttál valakit? Esetleg a titkárnő?
- Ja. -kortyolt még egyet. Mintha lerázni akart volna, de én elfogadtam a választ. Ő dolga.
- Holnap már elkezdek érdeklődni a termek felől. Biztos nagy fogás lenne.
- Én nem értem ennek a pénzügyi részét. Régebben boxoltam, de a börtön előtt inkább már csak edző voltam.
- Akkor edző leszel és üzletvezető. Ennyi.
- Legyen úgy Marky. -nyújtotta a kezét.
- Pont úgy Mikey. -ráztam meg.
-Nicole-
- Köszönöm, hogy segítettetek.
- Már arra vártam, hogy mikor tudlak kisminkelni az esküvődre. -mosolygott Emma, akiről tudni kell, hogy sminkes-körmös-kozmetikus egy személyben.
- Nagyon szívesen. -szólt Nina is. - Hívom Petert, téged is hazaviszünk.
- Köszi. -állt fel Emma.
Ekkor kicsapódott a bejárati ajtó és megjelent benne a két jómadár.
- Már 3 órája elmentetek. -mentem eléjük.
Mark mosolyogva és botladozva jött be.
- Szerelmem... -közeledett felém.
- Ne már. -fogtam a fejem. - Muszáj volt leinnod magad?
- Szerelmem... -ismételte meg magát.
- Hogyan jöttetek egyáltan vissza?
- Én vezettem, csak egy korsó sört ittam. -mondta Mike.
- És Mark?
- Nem számoltam.
- Segítenél felvinni?
- Én is ittvagyok. -bökte meg a vállam Mark.
- És ennek mindenki iszonyatosan örül. -morogtam rá.
- Felviszem, csak mondd hova.
- A lépcsőn felmész és jobbra az első.
- Oké.
Visszatértem a konyhába, ahol Nina már Dakotát öltöztette.
- Részeg? -érdeklődött Emma a kabátját a hátára vetve.
- Még mennyire. De nem baj, házasodjunk össze minél előbb.
Kezdtem elgyengülni és már a határ szélén álltam.
- Hé. -rántott magához Emma. - Nyugalom.
És ott kitört belőlem az elmúlt idők feszültsége.
- Olyan jó lenne egy kis pihenés. Elegem van Markból. Alig jött vissza, de már annyiszor megbántott és olyan rossz helyzetekbe kényszerített. -zokogtam.
- Megbeszélitek és minden rendben fog menni. Oké? -vált el tőlem.
A szemeimet törölgetve bólintottam.
Nina is átölelt és a kijárathoz mentek.
- Szólj, ha szükséged van valamire. Lemondom minden vendégem és rohanok hozzád. -ölelt át Emma.
- Én ugyan nem tudok ilyen könnyen jönni, de hívj, ha kellek. -markolászta a hordozót Nina.
- Köszönöm.
Még utoljára megnéztem az unokahúgomat, akit már elnyomott az álom. Mike tartott le a lépcsőn és csendben megállt az utolsó fokon.
- Sziasztok. -köszöntek el.
Emma még végigmérte Mike-ot, majd kilépett az ajtón. Mike pedig a lányok távozása után is az ajtót figyelte. Ezt nem tudtam hova rakni.
- Gyere, megmutatom a szobád.
Miután elrendeztem a vendégünket félve benéztem a szobánkba.
Mark teljesen kiütve feküdt az ágyon.
...
Reggel kidobott az ágy és utam a konyhába vezetett. - Szia. -köszöntöttem Mike-ot, aki már felöltözve ült az asztalnál.
- Jó reggelt.
- Te nem tűnsz másnaposnak.
- Egy korsó sör nem árt meg.
- És Mark?
- Először viszki volt, azután jött pár rövid. Az tette meg a részegséget.
- Kávét hogy iszod?
- Simán. Minden nélkül.
Eléraktam a csészét és leültem vele szemben.
- Nem volt a képben semmi csaj?
- Nem akarok besúgó lenni.
- Sokat titkolózott Mark, de azt tudom, hogy nem csalna meg. Csak kérdezem.
- Volt, de elküldte.
- Azonnal?
- Azonnal.
Szóval nem akart megcsókolni senkit, ahogyan egykor én tettem. Ezt mondjuk értékeltem.
- A tojás jó lesz reggelire?
- Ezt megmerted kérdezni attól, aki börtönben volt?
- Akkor jó. -mosolyogtam.
....
- Sziasztok. -lépkedett le lassan a lépcsőn Mark. Átöltözött és a vizes hajáról ítélve le is fürdött.
Ledobta magát a pult elé és rátámaszkodott.
Elétoltam egy pohár vizet és egy fejfájáscsillapítót. Valamint a kávéját és a reggelijét.
Haragudtam rá, de mindig is bennem volt a gondoskodás. Mindenki számára és akkor is, ha nem volt rózsás éppen a kapcsolatunk.
- Köszönöm. -kapta be a gyógyszert.
- És.. -köhintett. - Ne haragudj rám Nicky. Túlzásba vittem az ivást.
- Ebben legalább egyetértünk.
Ekkor megszólalt a telefonja. Hátrafordultam és a telefonján a Ben név díszelgett.
- Bassza meg. -morogta.
- Ki az a Ben?
- Senki fontos. -vette volna fel, de én kikaptam a kezéből. Megnyomtam a zöld jelzőt, kihangosítottam és leraktam a konyhapultra.
- Jó reggelt főnök. Ugye nem keltettem fel?
- Mondjad mit akarsz. -morogta Mark.
- Egyben hazaért?
- Ja.
- Azt szeretném kérdezni, hogy az elmúlt hónapok költségvetését hova küldjem? Vagy eljön valaki érte?
- Elmegy majd valaki.
- És a bár bevételének papírjait is elküldjem a költségvetéssel?
- Igen.
- Oké, főnök. Viszlát. -és kinyomta.
Idegesen dőltem hátra.
- Komolyan? Van egy bárod?
- Nicole...
- Eszméletlen jó.