Nicole és Mark története

5.évad 27.rész

-Simon-
- Nekem nem tetszik ez az egész. -néztem ki a lakásomból.
- Hát azt sajnálom Sim, mert nem szólhatsz bele.
- Dehogynem. A bátyád vagyok. -fordultam Virginia felé.
- És? Azzal vagyok együtt, akivel akarok, nem szabhatod meg. Én sem korlátozlak téged a nőjeiddel kapcsolatban.
- Még jó. Idősebb vagyok nálad. - És?
- 13 évvel vagyok idősebb nálad és fiú. Azaz tudom, hogy csak ágyba akar vinni ez a szarjankó.
- Elég legyen Sim. Sean már itt van, megyek. -kezdett el pakolni a fürdőszobában.
Csengettek, én pedig alig vártam, hogy megmondjam a magamét ennek a kis pöcsnek. Azonban az ajtóm előtt nem egy kamasz fiú állt, hanem Polly. - Öhm.. Szia. Baj van?
- Azonkívül, hogy Mark úrral egy liftben voltam és lenézően nézett rám. Á, semmi. Nicole asszony biztos elmondott neki mindent, azután, hogy te bevallottad az egészet, miközben megkértelek rá, hogy fogd be a pofád. A kurva munkámmal játszol. -oktatott ki. - Itt meg mi folyik? -jött ki a fürdőszobából Virgi.
- Ó, talán megzavartam valamit Simon uraság? Mindent megbántam veled kapcsolatban. Úgy fogyasztod a nőket, mintha étteremben lennél.
- Öhm.. Nekem mennem kell. -vette fel a dzsekijét Virginia. - Tudod Sim, talán jobb is, ha nem folyok bele az ügyeidbe. Igazad van. -lépett ki az ajtón a húgom.
- Vigyázz magadra, hívj fel, ha hazaértél. -sóhajtottam és végignéztem ahogy lemegy a kurva 16 éves palijához.
- Ő a húgom. Nem a nőm. -néztem Pollyra.
- Tök mindegy. Hiszen a cég összes nőjét már meghúztad, nem?
Kezemet az arcára raktam és egy tincset a füle mögé tűrtem. - De csak téged szeretnélek másodjára is megdugni. -néztem a vágytól csillogó szemeibe.
- Arról álmodozhatsz White.
Lecsaptam az ajkaira és behúztam a lakásba. Nem kellett mondanom semmit, mert magától kapta le a gönceit. A száját falva fektettem az ágyamra. Gyorsan felhúztam egy gumit és máris benne találtam magamat. Nem kell ide randi, csak jó sok vita.
-Nicole-
- Na pattanj be, bébi.
- És mi lesz a másik kocsival? -néztem Markra.
- Majd hazahozatom valakivel. Muszáj látnom hogyan vezetsz. -nyitotta ki előttem az ajtót.
Beszálltam a kocsiba és megvártam, hogy beüljön mellém.
- De esküszöm az égre Mark, ha kritizálni vagy kinevetni mersz, akkor levágom a fejed. -motyogtam.
- Nyugalom, csöndben leszek.
Elindítottam a motort és majdnem 2 perc múlva sikerült kikerülnöm a parkolóból. Markra néztem, de semmit nem láttam az arcán. Az útra tértem, ahol szinte azonnal egy lámpába futottam. Addig Markra vezettem a tekintetem megint.
- Na?
- Nem mondhatok semmit Nicky. Te mondtad!
Mikor zöldre váltott a lámpa a gázra léptem és a sebességváltót próbáltam a megfelelőbe tenni, de nem sikerült. Mark gyorsan odanyúlt es egyetlen egy moudulattal a helyes irányba tette.
- Köszi. -suttogtam.
Az iranyjelzőt megnyomtam és egy egyenes útra tértem.
- Vedd le a jelzőt. -szólt nyugodtan Mark.
- Basszus, tényleg.
Elfelejtettem visszatenni az irányjelzőt. Még egy tanuló sem vét ekkora hibát.
Markra néztem, aki csak az ablakon nézett ki és mosolygott. Befordultam a garázshoz, benyomtam a kódot. Majdnem nekimentem a falnak, de biztonságosan leparkoltam. - Oké, ne kímélj!
Rámnézett és egy őszintét nevetett.
- Nicole... Én imádlak, szeretlek és tényleg támogatlak bármiről legyen szó. De a vezetést felejtsd el! Szörnyű sofőr vagy!
A combomon fekvő kezeimet szugeráltam. A férjem kiszállt a kocsiból és szinte feltépte a nálam lévő ajtót. Kibontott a biztonsági öv alól és kiszállított a kocsiból. Lezárta azt, majd szorosan átölelt.
- Tényleg ennyire rossz volt? -motyogtam a vállába.
- Nem. Csak annyira, hogy közveszélyes vagy.
- Oké, felfogtam. -mondtam.
- Nicky, sajnálom, de nem fogok neked hazudni ebben.
- Jó, persze. De csak te miattad csináltam meg a jogsit, mert tudom, hogy ez mennyit jelent neked. -könnyeztem.
- Ne sírj! Büszke vagyok rád és köszönöm, hogy megtetted ezt értem. De nem lehetsz mindenben jó. Oké?
- Oké. -szipogtam és próbáltam elsüllyedni a föld alá.
- Menjünk be, szerelmem.
- Oké. -suttogtam.
Rámarkolt a kezemre és bementünk a meleg lakásba. Tacsi azonnal odaszaladt hozzánk, én pedig felkaptam.
- Éhes vagy, ugye? -simogattam a fejét.
- Mike? - Gondolom Emmánál. -mondtam.
Azonban Mike a barátnőmmel ült a konyhába. És két bőrönd volt melletük.
- Öhm? Ez mi?
- Megvártunk titeket, mert nem szerettünk volna köszönés nélkül elmenni.
- Nem értem. Hova mentek?
- Mike hozzám költözik. -jelentette be Emma.
- Wow. Csak három hétre mentünk el és ti már itt tartatok? -hőkölt hátra Mark.
- Egy héten öt napot Emmánál vagyok a másik kettőben pedig ő van itt. Akkor nem mindegy? -tette fel a kérdést jogosan Mike.
- Nekem mindegy. -szólaltam meg.
- Akkor mi mennénk is. -álltak fel.
- Majd holnap találkozunk. -öleltem át a barátnőm. - Sziasztok.
- A kutyának adtam enni. - és kimentek az ajtón.
Leraktam Tacsit és kinyitottam a hűtőt, ami kongott az ürességtől.
- Szerintem rendeljünk valamit. -szólalt meg mögülem Mark.
- Igazad van. Hamburger?
A férjem bólintott és már hívta is a kajáldát.
Én addig letelepedtem a tévé elé és szappanoperát néztem.
- Nem jössz velem fürödni?
- Nem, menjél csak egyedül. -hesegettem ki a képből.
- Most haragszol rám? Én nem akarok veszekedni, sajnálom, jó?
- Én sem akarok veszekedni veled és nem haragszom. Érezted már úgy, hogy valamit nagyon szeretnél jól csinálni, de nem vagy képes rá? Ezt érzem, erről te nem tehetsz.
- Persze. -simogatta meg az arcom és elment megmosakodni.
Egy nagyot sóhajtottam és kissé hányingerem volt. Ami végül nem csak inger volt.
Éppen beértem a földszinti fürdőszobába és kiadtam magamból, ami bennem volt.
- Bassza meg! -motyogtam. Mi a franc van velem?
És ekkor csengettek, biztos a vacsoránk jött meg. Ahogy a kajára gondoltam újabb hányinger jött rám. De valahogyan kivánszorogtam az ajtóhoz.
- Jó estét. Meghoztam a rendelést. -mosolygott egy nő.
- Azonnal hozom a pénzt. -motyogtam és közben a hasamat fogtam. Elővettem a pénztárcámat és kifizettem a kaját. Miután becsuktam az ajtót., az ujjaimal megszorítottam az orrom és a konyhaasztalra raktam a zacskókat.
- Mi történt? Miért fogod az orrod? -jött le a lépcsőn Mark.
- Semmiség. -és már megint a fürdőszobába rohantam.
Keservesen a wc felé hajoltam és köhögtem, hiába, mert nem jött ki belőlem semmi.
Mark mögöttem volt és hátrafogta a hajamat.
- Nagyon nem tetszik ez nekem. -mondta.
- Én nem tudom mi bajom van.
- Pont ezért, muszáj látnia egy orvosnak.
És hánytam, végre. Miután abbahagytam, fáradtan ültem a földre.
Mark vizes ronggyal megtörölte az arcomat és segített felállni.
- Öblítsd ki a szád. -adott egy vízzel teli poharat nekem.
Teljesen kimerült voltam és úgy éreztem, hogy ott képes lennék elaludni.
- Én nagyon fáradt vagyok. -suttogtam.
Felkapott az ölébe és felvitt a szobánkba. Leültetett az ágyra és a hajamat simogatta.
- Öltözz át szerelmem. Utcai ruhában nem fogsz jól aludni.
Lassan elkezdtem levetkőzni és a fehérneműimet magamom hagytam.
- Nem, Nicole. Kényelmesen kell lenned. Vedd azokat le.
Nagy erőfeszítésembe telt míg levakartam magamról a gönceimet. Mark az egyik pólóját nekem adta, én pedig felkaptam magamra.
- Mostmár lefeküdhetek, apuci?
- Igen.
Kidőltem az ágyon és alig vártam, hogy lecsukjam a szemeimet. Mark betakart és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Pihenj, szeretlek.
...
- Jó reggelt, kedvesem. Hasadra süt a nap! -simogatta a karomat Mark.
- Nem. -nyögtem.
- Aludj tovább nyugodtan. Én elmegyek dolgozni.
- Mi? Mennyi az idő? -pattantak ki a szemeim.
- 8 óra, nekem már indulnom kell.
- Várj meg, én is megyek. -ültem fel, azonban Mark azonnal visszanyomott.
- Nem! Ha jobban leszel holnapra, akkor jöhetsz dolgozni, de ma biztos nem.
- Mark, már jobban vagyok. Kutya bajom.
- Na ezt meséld ennek a szobának, mert engem nem érdekelnek a kifogásaid.
- Bunkó vagy.
- Inkább csak aggódom. De adhatok neked feladatot.
- Na? Mit?
- Felhívhatnád a dokit és kérhetnél időpontot, hogy megvizsgáljon.
- Kapd be. -átöleltem a nyakát és magammal húztam az ágyba.
- Nicky...
- Hm?
- Tényleg mennem kell. Fél kilenckor megbeszélésem lesz.
- Menekülj csak a feleséged elől.
Homlokát az enyémnek döntötte és aggódva fürkészett.
- Gyógyulj meg, jó?
- Nyugodj meg, szívem. Látod, hogy már jobban vagyok.
- Mindenképpen hívd fel az orvost.
- Jó munkát. -pusziltam meg az arcát.
- 6 órára itthon leszek.
- Jöhetsz hamarabb is.
- Igyekszem. Szeretlek. -hagyott ott a szobánkban.
Még egy ideig forgolódtam az ágyban, de meguntam ezt a cselekvést is, ezért kikászálódtam belőle és emberi formát csináltam magamból.
Lementem a nappaliba, megetettem a kutyát és én is megreggeliztem. Viszont ott álltam 9 órakor, hogy semmi teendőm nincs a napra. Ha bemennék a céghez, Mark hazaküldene, annak pedig sok értelme nem lenne. Végül arra jutottam, hogy elmegyek új takarítószereket vásárolni és kipucolom a házat.