Nicole és Mark története

1.évad 10.rész

Linda csak bólintott. És még mindig szomorúan nézett maga elé.
- Sajnálom.
- Mit?
- Hogy nem hallgattam rád.
- Lindi. Ha akarsz hallgatsz rám. Ha nem nem. Nem vagyok senkid, hogy megmondjam mit csinálj. Én szóltam.
- Bocsi.
William csak átölelte a lány vállát.
- Nem tudok rád haragudni.
Linda elnevette magát. Biztos jól esett neki ez a mondat.
Mark anyukája lépett hozzám.
- Együtt vannak? -suttogta a fülembe miközben Williamékre nézett.
- Nem. Még. Ha rajtam múlna már együtt lennének. -mosolyogtam Mrs. Scottra. Aki csak megsimította a vállam. És könnyezve a konyhába lépett.
- Rosszat mondtam? -kérdeztem Marktól, aki csak mosolygott.
- Nem.
De én tudni akartam mi ez az egész, így Mark anyukája után mentem.
- Nem kell menned. -fogta meg a karom.
- De én akarok. -közöltem mikor beléptem a konyhába.
Mark csak felült a pultra. Mintha sejtette volna, hogy hosszú beszélgetés lesz.
- Mrs. Scott miért sír?
- Nem fontos. -szipogta.
Én csak kinyitottam a karjaim ő azonnal megölelt.
- Köszönöm. -súgta a fülembe.
- De mit?
- Hogy foglalkozol a fiammal. Mindent megteszel annak érdekébe, hogy boldog legyen. Olyat is amit csak később tettél volna meg. -suttogta.
Markra néztem aki csak
rámmosolygott.
- Ezt most nem értem.
- Hát ami tegnap este volt... -nézett Mark felé.
Szóval Mark elmondta.
- Ja.. Így éreztem helyesnek.
Mrs. Scott csak mosolygott.
- Mindig másnak az érzéseit helyezed előre. Miért?
- Csak azoknak helyezem előbbre, akik fontosak nekem.
Mark anyukája szorosan magához húzott.
- Te vagy a legjobb dolog, ami történt eddig a fiammal. Tartsatok ki egymás mellett. -puszilta meg a homlokom.
- És remélem jó volt a tegnap este. -kacsintott felém. Akaratomtól függetlenül felnevettem.
- Anya! -kiabált rá a barátom.
- Nem tudnám elképzelni Markot kielégülve. -nevette ki saját poénját.
- Anya elég!
- De most komolyan. Aktus közben sem.
- Na jó elég legyen. Nicky tudja. Neked nem kell.
- És milyen arcot vágott? -kérdezte tőlem.
- Ne beszéljetek már rólam.
- Na jó, hagyom ezt a témát. Nem is hozom fel többé. Fiam kísérd haza Nicole-t. Már 8 óra van.
- Jó. -sóhajtotta.
Kimentünk a nappaliba. Ahol Peter is ott volt.
- Te mit keresel itt?
- Hoztam a cuccaidat. -lóbálta meg a kezében lévő táskát.
- Mi?
- Itt alszol.
- Jó.
William elkezdett "huuzni".
- Kussolsz. -szólt rá megint Mark.
- Nicole én ezt nem értem. Elvileg Mark a barátod, de akkor ki Peter?
- A testvérem.
- Ó. Mostmár értem. Mi viszont megyünk Lindával. Sziasztok. Mrs. Scott köszönjük, hogy itt lehettünk. Viszontlátásra.
- Én is megyek. Mostmár. Sziasztok és csókolom. -intett Peter.
És már csak hárman voltunk. Mrs. Scott, Mark és én.
- Na gyerekek én megyek, mert elfáradtam. Jó éjszakát. -ment a szobájába Mark anyukája.
- Menj fürödni.
- Egyedül?
- Igen. Nagyfiú vagy.
- Gyere már.
- Mark. Nem.
- Oké, oké.
Bement a fürdőszobába. Hallottam ahogyan folyik a víz. Nem. Nem. Nem megyek be.
Mark szobájába mentem. Felkapcsoltam a villanyt. Igazi fiús szoba. Sötét színek. Rumli. Mark illata járta át a szobát. Beszippantottam a mentolos illatot. Körülnéztem. Ruhák a földön. Mindenféle kütyük. Kábelek. Néha könyvek. Képek autókról, motorokról, kosarazókról. A meze egy keretbe foglalva. Kiskori képek, családi fotók. Három kép az apukájáról. Egy az anyukájáról. Kettő kép rólam. Az egyik úgy egy hónapja készült. De a másik. Egy olyan kép, amin vagy 5 éves lehettem. Hogy került ez Markhoz? Ez azért ijesztő. A képért akartam nyúlni amikor elment a villany. Nagyon megijedtem. Újra felkapcsoltam. Biztos csak elment az áram. Benéztem az egyik fiókba. Tudom csúnya dolog. De kíváncsi vagyok. Az első fiókba mindenféle füzet meg könyv. Semmi érdekes. A második fiókba. Pénz és bankkártya volt. A harmadikba egy csomó papír. A negyedikbe semmi. Átmentem egy másik bútorhoz. Abba is belenéztem. Az első fiókba is papírok voltak. A másodikba kábelek meg kütyükhöz tartozékok. A harmadikba mindenféle biszbasz. Még egy fiók volt. Bár ne néztem volna bele. Egy doboz óvszer volt benne. Gyorsan visszacsaptam. Mark bármikorra fel van készülve. De vár. Türelmesen. Voltak még polcok, amin parfümök és dezodorok voltak. Az egyik parfümhöz akartam nyúlni, de újra elment a villany. Mégegyszer a parfüm felé nyúltam és akkor visszajött az áram. Nagyon megijedtem hangosan felsikítottam. És a fürdőszobába futottam. Benyitottam. Mark a kádban volt. Perverzen nézett rám, de amikor meglátta az ijedt arcom. Azonnal aggódóan fürkészett.
- Mi a baj? -már szállt volna ki a kádból.
- Ne gyere ki. Csak megijedtem.
- De mitől?
- Egy parfümödhöz akartam nyúlni, de lekapcsolt a villany. Mégegyszer odanyúltam, de akkor visszajött.
- Érzékelős a lámpa. Ha a polcok felé nyúlsz automatikusan felkapcsolódik vagy lekapcsolódik. -mosolyogta el magát.
- Hú de jó. Azt hittem már szellemek vannak a szobádban.
- Nem -nevette el magát.
Gyere ide.
- Nem. Fürödj csak meg.
- Kérlek.
- Jó, de esküdj meg hogy nem ez lesz minden nap.
- Esküszöm.
- Oké.
Elkezdtem vetkőzni. Mark végig engem nézett.
- Kibírnád, ha nem figyelnél egyfolytában?
- Most meg mi a baj?
- Nem gondolod, hogy túlságosan erőlteted?
Mark megdörzsölte a homlokát és a vízbe csapott.
- Faszom.
- Mi van?
- Nem tudom leállítani magam. Sajnálom. Menj ki nyugodtan.
- Biztos, hogy nem. Nem öltözök fel megint.
Levettem magamról a bugyit. És beszálltam mellé.
- Le lehet állni.
- Ezt hogy érted?
Én csak a férfiasságára néztem.
- Megpróbálom fékezni.
Én magam fürödtem meg. Nem engedtem meg Marknak.
- Sajnálom picim. Nem akarlak bántani.
Én csak az ölébe ültem hogy kínozhassam egy picit.
- Így nem bírom leállítani magam.
A fenekemet a lüktető férfiasságához nyomtam.
- Nicky. -morogta jólesően.
- Mi a probléma?
- Tudod te azt. -és szívni kezdte a nyakam.
- Mark. -nyögtem egyet.
Hagyd abba. Ennek nyoma marad. -még egy utolsót szívott a kulcscsontomon és abbahagyta.
- Gyere menjünk aludni.
- Várj. Nem hoztam magammal ruhát.
- Tessék. -nyomta a kezembe a felsőjét.
Mentünk a szobájába. Mark ledőlt az ágyra. Igen egy alsónadrágban. Én levettem a felsőjét. Így újból meztelen voltam. A pizsamámat kerestem a táskában, amit a báttyám hozott. De nem volt benne.
- Pont pizsamát nem hoz. Természetesen.
Mark az arcomat nézte. De mindig lejjebb csúszott a tekintete. A ruhanélküli testemre. Végül a Marktól kapott pólót és egy alsóneműt vettem fel. Mark miközben öltöztem próbált nem rám nézni.
- Tetszem?
- Nagyon. -nyalta meg az ajkait.
- Gyere. Feküdj le.
- Pólót nem veszel?
- Nem.
És el is aludtunk.