Nicole és Mark története

5.évad 28.rész

Felkaptam magamra a kabátot és egy esernyőt is fogtam a kezembe, mert esett. Hiszen ez Anglia.
Gyalog mentem el a legközelebbi drogériába és mindenféle új, jó illatú takarítószert raktam a kosaramba.
Mivel sminktermékek is vannak egy ilyen boltban, ugyebár, megleptem magam egy-két dologgal. A kasszához akartam menni, amikor elsétáltam a terhességi tesztek mellett. Egy nagyot sóhajtva vettem le egyet a polcról, majd tényleg a pénztárhoz mentem. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy nem vagyok terhes. Minden jel erre utalt, mégis mindig negatív lett a teszt. És ha ez is az lesz, nem mondom el Marknak. Nem kell tudnia minden magánakciómról.
- Jó napot.
- Szia. -köszönt vissza az eladónő.
Az árukat a kassza végéhez kezdte pakolni és biztos mosolygott magában, hogy egy fiatal lány takarítószereket,sminkeket és egy darab terhességi tesztet vásárol. Legszívesebben a pult mögé bújtam volna. Fizettem, elpakoltam a cuccokat és hazaindultam.
Amikor megérkeztem azon nyomban ittam egy korty vizet és elkezdtem kipakolni a dolgaimat. A teszt a kezembe akadt, ezért abbahagytam a pakolászást és a fürdőszobába mentem. Megcsináltam a tesztet, leraktam a mosdókagyló mellé és kimentem a konyhába folytatni az elpakolást. Úgyis negatív lesz, nem is értem miért szórom ilyenekre a pénzt. Miután elpakoltam, elmosogattam, betettem a ruhákat a mosógépbe. Azaz házimunkát végeztem. És el kellett gondolkoznom azon, hogy mit vásároljak Mark születésnapjára, ugyanis nincs egy hét és itt lesz. Viszont semmi nem jutott az eszembe. Ezért inkáb nekifogtam csinálni valami vacsorát. Volt otthon egy kis rizs és csirkehús, ezért neki is kezdtem a főzésnek. Közben telefonáltam Emmával és Ninával is. Azaz eltöltöttem az időmet.
...
Egy ideje már pisilnem kellett, ezért elmentem a mosdóba. Miután elvégeztem a dolgomat kezet mostam. Ránéztem az elfelejtett tesztre és lefagytam. Esküszöm az Istenre, hogy láttam benne a második csíkot.
Lefagyva álltam a fürdőszobában, kezemben a teszttel. Ugyan halványan, nagyon halványan, de ott volt a második csík.
A telefonom csörgött, de egyszerűen képtelen voltam felvenni. Annyira meg voltam lepve. Lehuppantam a földre és csak magam elé bambultam. Terhes lennék? Pityeregve fotóztam le a tesztet és elküldtem Ninának. Aki azonnal felhívott.
- Ugye jól láttam, hogy 2 csík van rajta?
- Én is úgy láttam.
- Úristen, Nicole. Gratulálok. Anya leszel. -ujjongott.
- Igen, de elég halvány a vonal, nem?
- Az mindegy. Nem örülsz?
- Én nem tudom... -nyögtem. - Nagyon összezavarodtam.
- Nicole... Szeretnél gyereket vagy csak Mark miatt csinálod és valójában nem állsz készen?
- Én akarok gyereked. Jézusom, persze, hogy akarok. De..
- Mi de, Nicole? Mi zavart össze?
- Az, hogy eddig mindegyik teszt negatív lett és ezen is éppen csak egy hangyafasznyi csík van. Nem is biztos, hogy terhes vagyok és én abba belebolondulnék, hogy elhiszem, hogy az vagyok és a végén meg nem. Belebolondulnék, ha elveszíteném a babát, azért mert egy lelki roncs vagyok. Én csak egyedül a csalódástól félek.
- Egy kicsit előrementél. Nem gondolod? Szerintem az lenne a legjobb, ha elmennél dokihoz és biztosra mennél. Hm? Ezt az egész lelki dolgot pedig hagyjuk egy picikét későbbre. Hívd fel az én orvosomat és mondd meg neki, hogy a barátnőd vagyok és akár már holnapra ad időpontot.
- Nem akarok protekcióval menni sehova.
- Ugyanmár. Meg szeretnéd tudni holnapra, hogy van gyereked vagy sem?
- Igen.
- Akkor meg?
- Mi legyen Markkal?
- Ameddig nem mész el dokihoz ne szólj neki. Menj biztosra, Nic, mert szerintem az ő csalódásától félsz a legjobban. Irány, hívd a dokit. -nyomott ki.
...
- Jó napot kívánok, Nicole Scott vagyok és vizsgálatra szeretnék időpontot kérni.
- Hát, ez necces hölgyem. Legközelebb 3 hét múlva van szabad hely. -szólt az asszisztens.
- Rendben, ezt nem szerettem volna kihasználni, de Nina Lewis egyik barátnője vagyok.
- Rendben, beszélek a doktor úrral. Hamarosan visszahívom.
Utálom ezt, amikor valaki által szerzek előnyt.
A nő hamarosan hívott én pedig azon nyomban felvettem a telefont.
- Holnapi nap 10 óra jó lenne önnek?
- Tökéletes. Köszönöm szépen.
A tesztet elraktam a táskámba és lefeküdtem a kanapéra ugyanis eléggé felfordult a gyomrom. A telefonom megint csörgött én meg káromkodva nyomtam meg a zöld gombot.
- Tessék? Nicole Scott.
- Nem mondod, szerelmem. Mit csinálsz? Jól vagy?
- Mark... -sóhajtottam. - Mégis mi bajom lenne?
- Nem tudom, de nem értesülnék róla, mert hiába hívlak fel téged tízszer, nem veszed fel azt a kibaszott telefont!
- Örülök, hogy megint ilyen fasza kedved ven. Megtennéd, hogy máskor nem hívsz fel azért, hogy kiabálj velem? Köszönöm. -nyomtam ki a hívást.
- Paraszt. -motyogtam és sajgó halántékkal feküdtem vissza. Megint csörgött a telefonom, ezért dühösen vettem mostmár fel.
- Nicole Scott, miben segíthetek?
- Még mindig én vagyok az Nicky. Te meg megtennéd, hogy elolvasod a telefonon megjelenő nevet mielőtt felveszed a telefont?
És megint rácsaptam a telefont. Tőlem úgy beszél mással ahogy akar, de engem ne oktasson ki a nap 24 órájában.
Újra csörgött az a kurva telefon.
- Mark én esküszöm a jó Istenre, ha még egyszer fel merészelsz hívni, letépem a golyóidat.
- Khm.. Én a rendelőből hívom önt, hogy a 10 órai időpont mégsem jó. Esetleg 9 óra megfelelő?
- Igen, köszönöm. -bontottam a vonalat és belesüppedtem a kanapéba. Ez kínos volt.
Még aznap feltakarítottam a nappalit és a konyhát, de elszédültem, ezért újból a kanapén találtam magam. Már elmúlt este hét óra... Úgy tűnik nem sikerült hazaérnie időben Marknak. Szomorúan forgolódtam és ugyan már meguntam a fekvést, ha felültem akkor szédültem. Magyarul sehogy sem volt jó.
- Megjöttem. -kiabált az előszobából a férjem, majd betrappolt hozzám.
- Vedd le a cipődet, hányszor kell még elmondanom?
- Szia, szerelmem.
- Inkább jó estét. Valahogyan nem sikerült hazaérned 6 órára.
- Igen, egy kicsit elhúzódott a meló.
- Vettem észre.
- Nicole, mi a baj? Még mindig rosszul vagy? -ült le a kanapé szélére.
- Mondtam már, hogy vedd le a cipődet.
- Hagyd már abba ezt a cipős dolgot.
- Nem hagyom, most takarítottam fel. És semmibe veszed ezáltal a munkámat. Mark levette a cipőjét, kivitte az előszobába és felsöprögetett ott, ahol elment, majd újra mellém ült.
- Szóval?
- Szédülök, csak ennyi. És mielőtt megint okoskodnál, felhívtam a dokit, holnap megyek.
- Mert? Mikor okoskodtam még? Vagy te az aggódást is okoskodásnak hívod? Nem tudtam.
- Hagyj békén!
- Mi a franc bajod van, Nicky? Egyfolytában veszekedést generálsz kettőnk között, úgy, hogy nem csinálok semmi rosszat.
- Máskor ne hívj fel úgy, hogy szar kedved van és ne rajtam töltsd ki a haragodat.
- Mit csináltam? Hm? Mert már elegem van abból, hogy mindig vitázol velem. Mi az, amit rosszul csinálok? Miért vagyok rossz férj?
- Nem vagy rossz férj. -motyogtam.
- Akkor? Mostmár nem értem ezt az egészet.
- Veled nincs semmi baj, velem van a baj. -fordultam háttal neki. Ő mögém bújt és átölelt.
- Mi a baj?
- Nem tudom, Mark. Ha tudnám akkor elmondanám. Talán ez a rosszullét, a kiszabadulásod, a házasságunk, a vitáink, a nászút, a negatív tesztek, a munka, az, hogy minden hülyeségbe belefolyok, a bizonytalanság. A bizonytalanság...
- Idővel minden rendbe jön, kedvesem.
- Tudom... Tudom...
...
Már reggel 7 órakor fent voltam, reggelit készítettem, mosogattam és gondolkoztam. Rengeteget. Alig vártam már, hogy az orvosnál legyek és kiderüljön, van- e kisbaba a pocakomban vagy sem.
- Jó reggelt, szerelmem. Hogy aludtál?
- Jól. -pakolásztam kapkodva. -Kivasaltam a ruhádat. Öltözz fel!
- Nicky, már készen vagyok.
Ránéztem és valóban felöltözve állt előttem.
- Mik a tervek mára? -álltam elé és elkezdtem kötni a nyakkendőjét.
- Csomó papírmunka és annál is több telefonálás. Valamint... Videóhívásos konferencia a nagyfőnöknek, aki lusta volt eljönni Londonba. -nézett az órájára.
- Milyen nagyfőnök? Azt hittem az te vagy.
- Sajnos nem rólam nevezték el a BMW-t. A név az övéké és elég sok pénz. De legalább nem az a pénz, amiért én dolgozom meg.
- Értem.
- Elvigyelek az orvoshoz?
- 9 órára van időpontom. Addig még sok idő van, nem érsz te erre rá. Elintézem.
- Simán elugrok érted.
- Megoldom, Mark. Amúgy meg van jogsim.
- Hát most aztán megnyugtattál. Nem szívesen engedlek vezetni.
- Nagyon vicces. De tényleg, ura vagyok a helyzetnek. Te csak menj és csevegj a nagyfőnökkel.
Átölelte a derekamat és szorosan magához húzott.
- Szeretlek. -motyogtam.
- Én is szeretlek, bébi.
Puha ajkait az enyéimre nyomta és megkönnyebülve éreztem végre magam. A karjaiban mindig így érzem magam. Nyelvét becsusszantotta a számba én pedig hagytam hogy sajátjává tegyen. Teljes mértékben az övé voltam. Elhúzódott, megnézte az időt és rámnézett.
- Ma tényleg hazaérek hatra.
- Rendben. Vigyázz magadra!
És kiment.