Nicole és Mark története

5.évad 42.rész Mike

- Cső! -lépett ki a szobából Emma álmosan.
- Cső, bébi. Mostmár így köszönünk?
- Most ilyen kedvem volt. -ült le a pult elé.
- Hát jó reggelt! -toltam elé a kávét.
- Köszönöm szépen, cuki vagy. -kezdte el szürcsölgetni.
- Talán a szexi szót akartad mondani, nem a cukit.
- Hát hogyne. Hogyan tudsz ilyen hamar felkelni?
- Tudod a börtön nem kívánságműsor, nem akkor kel az ember mikor akar.
- Oké, felfogtam. Sokkal tapasztaltabb vagy nálam, így 30 évesen. -miután kimondta a koromat, rámsandított.
- Tényleg ennyire öreg lennél?
- 6 hónap után jöttél erre rá?
- Már fél éve együtt vagyunk?
- Mi van veled, édesem. Nagyon kómás vagy még.
- Ne már. Te már 3 x-et írsz?
- Ezt tudhattad volna, mikor összejöttél velem. 7 év korkülönbség van közöttünk.
- Azt hittem kevesebb. -kortyolta még mindig a kávét. - Lassan gyereket kell szülnöm neked.
- Megvagyok még gyerek nélkül, köszönöm. -riadtam meg.
- Mikor akarsz gyereket?
- Nehogy ihletet kapj, Emma! Nekünk nem kell még gyerek.
- Én csak kérdeztem. Mikor akarsz gyereket?
- Jó pár év múlva.
- 40 évesen?
- Nem tudom, bébi. Először el kell kezdenem a boxtermet, el kell vegyelek feleségül, házat kell vennem. Utána szóba jöhet.
- Ilyen nagy terveid vannak velem?
- Hát persze. -sétáltam mellé és átöleltem.
- Szeretlek Mikey.
- Én is téged.
- Lehet egy kérdésem?
- Hallgatlak.
- Biztos nincs valami családtagod itt kint?
- Nincs, Emma.
- Gondolkodj. Biztos akad valaki.
- Miért érdekel ennyire?
- Mert többet szeretnék tudni a régi Mike-ról?
- Akkor kérdezz.
- Az nem olyan.
- Mindig nagyon hallgatag vagy, ha a családodról kérdezlek.
- Te sem beszélsz sokat róluk. -vágtam vissza.
- Gazdagok, folyton utaznak és költik a diplomata pénzüket. Ennyi. De te?
- Nem tudom ki az apám. Az anyám mindig gazdag pasikkal élt együtt és hozzá is ment feleségül némelyikükhöz. Azóta nem találkoztam vele, amióta elküldött egyetemre. Akkoriban még felkerestem párszor, de sosem válaszolt, szóval abbahagytam a zaklatását.
- Biztos van valaki.
- Neked sincs, Emma. Nekem miért kéne?
- Mert biztos van olyan valaki, akit érdekel, hogy kijöttél a dutyiból.
- Volt egy dadusom, aki mindig velünk költözött anyám valamelyik pasijához, de az se biztos, hogy még él.
- De nem tudhatod. Vele milyen kapcsolatod volt? Mikor találkoztál vele utoljára?
- Anyám helyett anyám volt. Jó régen láttam utoljára. Még az egyetem alatt néha telefonáltam neki, de teljesen ki is ment a fejemből.
- Ezen sürgősen változtatni kell. Keresd fel.
- Nem tudom hol lehet, hogy egyáltalán még a városban van-e.
- Hívd fel Noah-t. Ő majd kideríti.
...
- Él. -tettem le a telefont.
- Ez szuper hír. Induljunk is.
- És hogy néz az ki? Évek múlva csak úgy beállítok hozzá. Ez nem így megy.
- Dehogynem. Biztos vagyok benne, hogy örülni fog neked.
- Miért erőlteted? -nyögtem.
- Hidd el, kicsit fel fogsz frissülni.
- Akkor ha találkozhatok az apáddal.
- Felőlem, Mike. Még engem sem fog észrevenni, nemhogy téged. Amikor régen beszéltem hozzá a fülén bement, majd azonnal ki is az információ.
- Mi van, ha nem emlékszik rám?
- Azt mondtad, hogy mindig veletek együtt élt. Azaz az egész életedet végigkísérte. Nem hiszem, hogy elfelejtett volna.
- Megpróbálhatjuk. -néztem a barátnőmre.
Emma megcsókolt, majd elküldött átöltözni.
...
- Ez az?
- Noah adatai szerint igen. -néztem ki az apró házikóra.
A dadusom az egész életét az anyám mellett töltötte és csak egy ilyen helyet tudott biztosítani neki annyi idő után. Bár miről beszélek, ha a saját gyereke se érdekelte sohasem. Csak a pénz, meg a pénz.
- Gyere menjünk. -kocogtatta meg a vállamat Emma.
- Oké. -suttogtam. Kiszálltam a kocsiból és Emmával kézenfogva lépdeltünk az ajtó elé.
- Biztos? -fordultam felé.
- Hát persze, hogy az. Ne legyél már beszari Mikey.
Bekopogtattam az ajtón és vártam a választ. Teltek a másodpercek, de senki nem jött ki.
- Menjünk, bébi. Rossz ötlet volt.
- Egy pillanat, egy pillanat. -kiabáltak bentről. Bárhonnan felismerném ezt a női hangot. Ő volt az, a dadusom. Aki felnevelt, aki etetett, aki vigyázott rám. Aura.
- Tessék? -nyitotta ki az ajtót. Egy alacsony, ősz és göndör hajú, olasz nagyi állt velem szemben.
- Mio figlio! -suttogta.
- Bambinaia! -vigyorodtam el.
Megragadta a pólómat és szorosan átölelt.
- Mi tartott ennyi ideig, kicsi Mike? Mondjad te gazfickó.
- Tudod jól, hogy nehezen veszem rá magam a nehéz döntésekre.
- Csak egy döntés vagyok a számodra?
- Dehogyis. Hiszen az anyám vagy, drága.
Még mindig szorosan tartott, esze ágában sem volt elengedni engem.
- Atyám, hát meghallgattad az imáimat. Olyan jóképű vagy, kicsikém. -törölte le a könnyeit.
- Köszönöm szépen. -nevettem.
- Gyertek csak beljebb.
- Csókolom! Emma Darwin vagyok. -nyújtotta a kezét Em.
- Aura néni vagyok. -fogott vele kezet mosolyogva. - Foglaljatok helyet. -mutatott a kanapéra.
Leültünk és figyeltük az asszony mozgását.
- Ha tudom, hogy jössz kitakarítok és sütök valamit. De így csak bolti hülyeséggel tudok szolgálni. -tett le elénk egy tál péksüteményt.
- Szóval halljam te rossz kölyök. Miért nem kerestél? Hm?
- Mert börtönben voltam.
Aura lefagyva nézett rám.
- Hogy micsoda?
- Jól hallottad. Fél éve szabadultam.
- Dio, aiutami ora! -nézett fel a mennyezetre. - Verekedtél, mi?
Szótlanul bólintottam.
- Akkor az azt jelenti, hogy majdnem 5 évig voltál bent.
Megint csak biccentettem.
- Mindig csak a baj van veled, Mike. Én a legelején megmondtam, hogy ha beszállsz abba a bandába bajba keveredsz. Hiába koptattam a nyelvem. -osztott ki.
- Tudom, Aura, tudom. De mostmár hiába szívod a vérem, nem tudok változtatni rajta. Priuszom van és kész.
- De nyugodtan kezeled ezt.
Csak legyintettem egyet és hátradőltem.
- Már kint vagyok. Nem ez a lényeg?
- És hogy felkerestél te fajankó. Honnan tudtad meg, hogy itt vagyok?
- Van egy rendőr ismerősöm. Utánajárt.
- Várjunk csak... Ha már eltelt öt év, akkor te... 30 éves vagy? Jézusom, de megöregedtél.
- Hagyjátok már abba! Nem vagyok öreg! Attól még, hogy nem a huszas éveimet írom, igenis fiatal vagyok. -morogtam.
Emma elnevette magát a kiborulásomon, ahogyan a dadus is.
- Egyáltalán nem vicces.
- Jól van már, Mikey. Észre se vette Aura néni a korodat, ameddig nem kezdett el számolni. -veregette meg a hátamat a barátnőm.
- Mióta vagytok együtt?
- 6 hónapja. -húztam ki magam.
- Hm, akkor már a menyasszonya vagy? -nézett a dadus Emmára. Ő csak megrázta a fejét.
- Miért nem? -szugerált engem.
- Először el kell indítanom a boxtermemet, azután egy kertesházat kell vennem, végül megkérem a kezét. -soroltam ma már el másodjára.
- Jól van nagyfiú. Te tudod. Mikor találkoztál az anyáddal utoljára? -tette fel a kérdést, ami szíven szúrt.
- 12 éve. -nyeltem egyet.
- Ahogy gondoltam. Azóta már új férje lehet. -legyintett. - Ne is foglalkozz vele, csak a saját életeddel. Ha ő nem volt képes tartani veled a kapcsolatot, ne búslakodj! Nem éri meg!
...
- Ezeket vigyétek el! -adott a kezembe két szatyrot.
- Nekem kéne adnom, nem neked. -ráztam a fejem.
- Majd pótolod. Ugye jöttök még?
- Hát persze, Aura.
- Vigyázz magadra, ne kerülj bajba. Rendben? -ölelt át.
- Rendben. -mosolyogtam.
- Viszlát Aura néni.
- Szerbusz kedvesem. -integetett. - Jó utat.
Beszálltunk az autóba és elindítottam a motort. Kikanyarodtam a ház elől és otthagytam egy időre a dadusomat.
- Én egy zseni vagyok. -vigyorgott Emma.
- Tudom, bébi. Köszönöm, hogy észhez térítettél.
- Ez a dolgom, édesem.
...
- Na mizu? -jött ki vizesen a fürdőből Emma.
- Ezt nem hiszem el. -ültem a pultnál teljesen ledöbbenve.
- Mi történt?
- Egy horribilis összeg került a számlamra.
- Ó!
- Ó, bizony.
Azonnal tárcsáztam Mark telefonszámát, aki ráérősen vette fel.
- Mondjad, Mikey.
- Nem fogadhatom el.
- Márpedig így jártál. A pénz már a számládon van.
- Megbeszélés nélkül csináltad ezt velem. Nem fogadhatom el. Majd én megkeresem a pénzt és nyitok egyet.
- Ez nem így működik, Mike. Te szépen megveszed a helyet, felújítod, vállalati papírt szerzel, elindítod a helyet és majd azután elkezdesz törleszteni nekem. Világos? A barátod vagyok és elindítalak az úton. Nem kell 2 év és semmivel sem fogsz tartozni nekem. Nyeld le most egy kicsit a büszkeséged és fogadd el. Tudod jól, hogy csak így fog működni.
- De...
- Nincs olyan, hogy de. Majd visszafizeted. Ráérsz vele.
- Köszönöm szépen, Mark.
- Nagyon szívesen, barátom. Jó éjszakát.
Leraktuk a telefont. Boldogan fordultam a barátnőm felé.
- Napok kérdése és lesz egy üres boxtermem.
- Szeretlek. -ölelt át.
- Én jobban. -csókoltam meg.