Nicole és Mark története

3.évad 23.rész Peter

Idegesen futottam Nina után. Aki valahol lekanyarodhatott, mert sehol sem találtam. Az egyik park felé siettem. Hátha odament. Többször is átsétáltam a parkot, mire megtaláltam egy bokor mögötti eldugott padon.
- Nina. -guggoltam le elé.
Könnyes szemeit rám emelte. Fontos lett nekem ez a lány. Bárki mondd bármit, hogy hamar túltettem magam Valentínán. Nem érdekel. Val nem volt olyan fontos, mint Ő. Eddig nem hittem szerelem első látásban. De úgy érzem, mostmár igaz ez.
- Mi történt? -simogattam meg az arcát.
- Menj el kérlek. -szipogott.
- Nina...
- Elmondtam az igazat a családomnak. Elmondtam, hogy Austin ugyanazt tette velem, mint Nicole-lal és, hogy ez a szarházi az apja. -sírta el magát. - Apu fel fogja jelenteni. Én csak békét akarok. Nem szeretném, hogy Charlie gondok között nőjjön fel.
Ekkor tudatosult bennem, hogy Ninát is megerőszakolta Owen. A harag bennem volt, de nem akartam előtte kiadni.
- Tudom, hogy alig ismersz és, hogy én is téged. De én itt vagyok. Én tényleg segíteni akarok.
- Csak azért mondod, mert sajnálsz. De nem kell a sajnálat.
- Nem azért. -nyomtam a számat az övére. Megtántorodva, de hagyta, hogy megcsókoljam. Erre várok amióta megláttam. Gyönyörű lány és nagyon jó ember. Sajnálom, hogy ennyi rossz dolog történt vele. Elhúzódott tőlem, és idegesen fújtatott. - Csak erre kellettem, mi? Esetleg nem akarsz te is meghúzni?
- Fáj, hogy ezt gondolod rólam. -álltam fel és a lakásukhoz mentem. Bekopogtam az ajtót. Bentről oltári hangos bőgés hallatszott. Noah nyitotta ki az ajtót.
- Megtaláltad?
- Igen.
- És hol van?
- Most egyedül szeretne lenni.
- Peter... -invitált be Mrs. Cross.
- Eddig nem volt gond, ha nem volt vele az anyja. Sokszor maradt velünk. De most, mintha megérezte volna, hogy baj van. -sóhajtott Nina anyukája.
- Én elviszem hozzá, jót tenne Ninának, ha látná. -ajánlottam fel. Nincs jó kapcsolatom a gyerekekkel. Ha családban van egy kisgyerek akkor természetesen megvagyunk, mert szeretem őket. De most... Ez érdekes lesz.
Charlie tovább sírt. - Kicsikém. -simogatta meg a kisfiú arcát a nagyapja. - Peter elvisz téged anyához. Jó? -Charlie hevesen bólogatott és kezdett lenyugodni, de még mindig pityergett.
- Akkor... -türelmetlenkedtem. A kisfiú gyorsan kapkodta a lábait. Ez így nem fog menni. Amíg én lépek egyet, ő lép ötöt. Megálltam, amire nekiment a lábamnak. Hátrafordultam és felvettem. Amint megfogtam az apró kezét és ránéztem kis gyermek arcára. Valami átment az agyamban, ami ott is maradt. Egy életre. Felelősséget éreztem Charlie iránt. Leültettem a bejárati ajtó melletti kis székre és húzni kezdtem a lábára a cipőt. Az egész Cross család megilletődve figyelt engem. Ahogyan nem csak a lányukba, hanem az unokájukba is beleszeretek. A kicsi kabátot húztam a karjára.
- Te meg mit csinálsz? -állt mellém Noah.
- Minek látszik?
- Oké, hogy elviszed, de nem kell apáskodnod.
- Tudom, hogy nem indult jól ez a kapcsolat. Mark és Nicole szakításakor. -emlékeztettem az esetre. - Ha ez apáskodás, akkor az. Megteszem Austin helyett, mert gyereket csinálni tud, de nevelni nem. Én viszont képes vagyok rá. Nem kell messzire menni. A vérszerinti apád. Itt vagytok ti, ő elhagyott, de itt van nektek Steve. Vegyük át ezt másik formába. Austin a vérszerinti apja, de ő egy senkiházi. Van Nina, aki itt van Charlie mellett. Mindig. És én. Charlie-nak én vagyok Steve. -világosítottam fel. - Sajnálom, de egyre többször fogsz itt látni, mert én nem csak Nináért vagyok oda, hanem Charlie-ért is. -suttogtam.
- El kéne gondlkoznod, hogy Austin legyen a barátod, aki bántotta a családodat. Vagy Nicole, aki mindig ott van melletted és segített kideríteni az igazat annak ellenére, amit vele tettek.
- Austin a barátom.
- Barát az aki segít csajokat szerezni és menő társaságba visz? Hát legyen. -vettem a karjaimba Charlie-t és kiléptem az ajtón. Nagy léptekkel haladtam a park felé, miközben a kisfiú arcát néztem.
- Honnan ismered anyát? -mondta sejp hangon. A szívem szorult össze, amikor ránéztem. Hogy lehet nem szeretni egy ilyen csöppséget?
- Egy iskolába jártunk. Sokáig nem beszéltünk, de miután Noah és Nicole jóba lettek, én is újra találkozgattam anyukáddal. Érted? -néztem gyönyörű kék szemeibe.
- Igen.
Csendben ballagtam vele tovább.
A padhoz lépkedtem, ahol még mindig ott üldögélt a lány.
- Nina. -szólítottam meg. Felnézett rám és egyben a fiára is.
Semmit sem szólva kinyitotta a karjait. Odaadtam neki Charlie-t, aki azonnal átölelte az anyját. Amint már nem volt a karjaimban, ürességet éreztem. Mi van veled Peter? Mi ütött beléd? Most szakítottál Valentínával és azonnal egy másik lányhoz futsz? Akibe nagyon valószínű, hogy szerelmes vagy? És a gyerekét, aki Austintól van a sajátodként kezeled? Sürgősen orvoshoz kell mennem. -állapítottam meg magamban.
Átültem a szemben lévő padra, ami több méterrel arrébb volt. Onnan figyeltem őket. Ninának ilyen távolságból is látszódtak a szeplői. Gyönyörűsége és maga a léte energiával töltött fel. Ilyen gyorsan túl lehet lépni egy szakításon? Lehajtottam a fejem és tovább gondolkoztam, amíg esőcseppet nem éreztem a bőrömön. A francba! Idegesen felálltam és Nináékhoz siettem. Kikaptam a kezéből Charlie-t és a mi házunk felé indultam.
- Neked meg mi bajod? -futott utánam.
- Meg fog fázni.
- Nem neked kell ezzel foglalkoznod.
Nagy léptekkel tovább sétáltam.
- Akkor legalább várj meg.
De már nem volt mit. Hazaérkeztünk. Kinyitottam az ajtót és... [...]
Miután Nicole felkísérte Markot, azonnal számon kértem.
- Nem értelek téged. Nagyon nem. Ellököd magadtól, ő megment, nála töltesz egy estét, megint eltaszítod és most csőröztök.
- Én sem értem. -sóhajtott egy nagyot és leült. - Nem tudom mi van. Szeretem, de nem megy. -csillant meg egy könnycsepp a szemében. Fújtam egyet és Nina felé fordultam.
- Charlie ilyenkor már aludni szokott. -suttogta. Ránéztem a csöppségre, aki valóban álmosan nézte a padlót.
- Felviszem a szobámba.
- Nem. Szeretném, ha itt lenne köztünk.- mutatott a kanapéra. Charlie-t óvatosan Nicole mellé fektettem, aki azonnal felállt onnan. A fotel karjához nyúltam, ahonnan elhúztam egy pokrócot. Ráterítettem a kisfiúra, aki fáradtan tekintett rám.
- Anya vagy mamáék mindig megpuszilnak, amikor elalszok. -ásított.
Nina már nyúlt volna értem, hogy elhúzzon és hagyjam békén a fiát, de én ajkaimat Charlie arcára nyomtam. - Aludj jól. -simogattam meg.
- Beszélni szeretnék veled. -fogta meg a kezem Nina.
Felvezettem a szobámba. Nem nézett körül, csak leültetett az ágyra.
- Peter. Hagyj minket békén. Így is elég bajom lesz az Austinos ügy miatt. Kérlek.
- Nem. -mondtam határozottan. - Én ott leszek melletted.
Lehunyta a szemeit, majd lassan kinyitotta.
- Tudom, hogy tetszek neked. Mindig jól végigmérsz, ha látsz. Szóval. Lefekszek veled és te eltűnsz az életemből.
- Nem, nem. -tiltakoztam. - Nem akarok kilépni az életedből.
Az ajtóhoz ment és kulcsra zárta azt. A farmerjét kigombolta és lehúzta magáról.
- Tedd meg Peter. Dugj meg és utána hagyj békén. Akárcsak Austin. Könyörgöm. -húzta le magáról a pólóját. Szemben állt velem fehérneműben. Ő. Bele kellett markolnom az ágyneműbe, ha nem tettem volna meg, nem lehetett volna leszedni Nináról. Közel lépett hozzám és a nadrágomat cipzározta ki.
- Nina. -suttogtam. Lehúzta rólam a nadrágot és a pólóm. Az ölembe ült és a hátához nyúlt, hallottam, hogy melltartója a földre zuhan. Erősen szorítottam a szemem.
- Kérlek. -csuklott meg a hangja.
Megfogta a kezemet és a kebleihez vezette. A szám és a kezem is remegni kezdett.
- Nem tudsz rám nézni, miután tudod, hogy Austin megtette velem.
Az íriszeimet kinyitottam. Megfogott ezzel. Egyre jobban szorítottam az ágyneműt, amikor szembe kerültek velem a mellei.
- Ne apáskodj Charlie felett. Ettől még nem dőlök be neked.
Remegő kezemet a hátához vezettem és magamhoz szorítottam. Sírni kezdett.
- Nem emiatt csinálom.
- Hát? -zokogott.
- Nem tudom. Felelősnek érzem magam miatta.
- Nem kell.
- Tudom, de... nem megy. Én ott akarok mellettetek lenni.
Megrázta a fejét, letörölte a könnyeit és végigfektetett az ágyon.
- Tedd meg Peter. Legyünk túl rajta. -akasztotta ujját az alsónadrágomba.
A levegővételem megszaporodott. Lefelé kezdte húzni rólam a boxerem. Lelöktem magamról és felálltam az ágyról. Bele kellet kapaszkodnom az íroasztalba, mert ha nem teszem ott azonnal elájulok.
- Mit csinálsz te velem? -suttogtam.
- Tessék? -suttogta.
- Mit művelsz velem? -fordultam felé. - A faszomba is. Remeg a szám a kezem. Alig kapok levegőt, de mégis soha nem vettem ennyit. Kurvára akarlak téged, de nem tudok hemperegni veled. Mást már régen megfektettem volna, de veled nem megy. Itt nem a test van jelen, hanem a lélek. Magamtól nehezen tudtam volna kikecmeregni a szakításból, de jöttél te és mindent elfelejtettem. A picsába már! Én szerelmes vagyok beléd. -fogtam a fejem. - Mindig azt hittem, hogy Laura vagy Val az igazi, de nagyon nem. -ültem le. - Mindig kellett nekem idő, hogy bevalljam magamnak az érzéseim, minimum két hónap. De te. Egy hét se kellett hozzá. -nevettem fel kínomban. - Borzasztóan kívánlak, így még soha nem állt fel. De... Egyszerűen nem tudom megtenni. Főleg, hogy ha megteszem elveszítelek. Téged és Charlie-t is. Nem akarom ezt. Én veletek akarok lenni, örökre. És nem tudom mi van velem, egy nyálas pali lettem, de nem érdekel. -ráztam a fejem.
Szipogva hallgatta a mondandómat.
- Soha nem mondtak még nekem ilyet.
- Nagyon féltékeny voltam a gimiben, amikor együtt voltál Blake-kel. Mert már akkor is éreztem valamit irántad. És amikor megcsalt téged, mert egy fasz, nagyon azt éreztem, hogy halálra verném.
Megfogta a karomat és az ölembe ült. A melleit takarta, bár nem tudom miért, mert már láttam őt, de nem szóltam semmit. Gyorsan vette a levegőt, akárcsak én. A pólójáért nyúlt csak nem érte el. Ezért én adtam a kezébe. Azonnal magára húzta. Szerencsémre és balszerencsémre is.
- Én is érzek valamit, de nekem nem megy úgy, hogy nem ismerlek teljesen. Nehezen bízok meg emberekben... Azután. -utalt az esetre.
- Van időm. -fogtam meg a kezét és gyönyörű barna szemeibe néztem. Szorosan átölelt, amire én elmosolyodtam.
- Köszönöm, hogy vagy. Nem értem, hogy hogyan szerettél pont belém.
- Könnyen. Első látásra.
- Itt maradhatunk éjszakára?
- Addig amíg akartok.
Az ember más, ha szerelmes.