Nicole és Mark története

2.évad 2.rész

- Köszönöm, hogy vagy nekem.
- Itt leszek veled mindig. Ne feledd.
- Olyan bunkó voltam, hogy szakítottam veled. Csak... Nem szerettem, ha olyan flegma vagy. És ajj. Sajnálom.
- Ne velem foglalkozz. Szeretlek. Nyugi.
- Akkor nincs baj?
- Nincs. Újra együtt?
Megfogtam a tarkóját és magam felé húztam. Gyengéden megcsókoltam. Bár máshogy nem is tudtam volna. Természetesen visszacsókolt.
- Khm... -hallottunk egy rekedtes hangot.
- Elnézést. Dr. Silverman vagyok.
- Üdvözlöm.
- Szóval kisasszony. Kezeket. Hoztam a szükséges dolgokat.
- Nem akarom. Fáj.
- Muszáj. Szóval. Kezeket.
- Ajj.
- Nicky.
- Legyen. -dünnyögtem.
- Uram. Marad?
- Ez nem kérdés.
- Jó rendben.
Elkezdte a doki varrni. Eléggé fájt. Már a felénél tartott mikor ordibálást hallottunk a folyosóról.
- Mentsék meg. -kiabálta egy ismerős női hang.
- Kérem nyugodjon meg. Mi a neve a betegnek?
- Peter Lewis.
A név hallatán könnyek hullottak a szememből. Megint.
- Minden rendben? -kérdezte Dr. Silverman.
- Megyek megnézem. -rohant ki az ajtón Mark, majd becsapta azt.
- Mi történt?
- A bátyám az. -sírtam.
Ekkor az ajtó kinyitódott és Mrs. Scott lépett be.
- Jól vagy?
- Nem.
- Ki tette?
- Eduard.
Mark anyukája ledermedve bambult maga elé.
- Akkor leülök ide.
- Oké.
- Kész van. Viszontlátásra. Jobbulást.
- Dr. Silverman kérem megnézné mi van Peter Lewisszal?
- Persze. -lépett ki.
- Részvétem. -szólalt meg Sarah.
- Köszönjük. Anya?
- Nyugtatót adtak neki. Meddig maradsz itt?
- Nem tudom.
Néma csöndben ültünk ott. Fél óra biztos eltelt mikor Mark dühös hangját hallottuk.
- Be ne told hozzá a pofádat.
- Mert?
- Idióta maffiózó.
- Ja persze. -lépett be az ellenségem. Josemy Gómez Pérez. Apám gyilkosának a fia.
- Szia Nicole-kám.
- Menj el. -sziszegtem dühösen.
Mark lépett be kettő biztonsági őrrel.
- Takarodj.
- Csak beszélek Nicole-lal.
- És miről? Hogy hogyan öltétek meg az apukámat? Hogyan kínoztátok? Hm? -kérdeztem.
- Nem is mi voltunk.
- Akkor miért van letartóztatva az apád? És miért keresnek téged a rendőrök? Miért menekülsz? -lépett közel hozzá a barátom.
- Nem keresnek. Nincs miért.
- Mond valamit neked a feketepiac? És a Blackbrook utca?
- Honnan tudsz te ezekről?
- Blackbrook utca? Nem ott van a
bázisotok? És? Nem most küldtem oda
rendőröket? És? Nem én jelentettelek
fel téged gyilkosságért, kínzásért és
pénzmosásért? Ja, de tényleg
- Mi a...? Kinyírlak titeket. Érted?
- Ide figyelj. -fogta meg a nyakát Mark.
- Ha bántani mered Nicole-t és a
családját valamint az én családomat.
Megismered a rossz oldalam. Ez még a kezdet Josemy Gómez Pérez. Nicolért gyilkolok. Gyilkolok. Megértetted? -üvöltötte
- Tényleg? Ez egy nagy kamu. Nem is
küldtél oda senkit. Beszari vagy. Másik dolog. Nicole egy nagy ribanc
- Mondd mégegyszer.
- Egy nagy ribanc
Mark teljes erőből beütött neki.
- Mark. Ne.-próbálta leállítani a fiát Mrs. Scott.
- Na Josemy. -ült rá
Ha meglátlak a szeretteim közelébe neked véged.
A kisebbik Gómez nyöszörgött valamit.
Aztán Marknak ütött be egyet
Mark automatikusan visszaütött egy
akkorát, hogy hallottunk egy nagy
reccsenést.
- Bazdmeg.
Mark felállt róla. Ekkor lépett be a
rendőrség.
- Letartóztatom Josemy Gómez Pérezt emberkínzásért, pénzmosásért és eddig még ismeretlen számú ember meggyilkolásáért.
Megfogták Gómezt, bilincset raktak rá és kivitték.
- Hercegnőm.
- Igen?
- 5 napig maradsz még itt.
- Oké. Peter?
- Újraélesztik. -halkult el.
- Mi?
- Öngyilkos akart lenni.
Újból könnyek hulltak a szememből. Gondoltam, hogy így fog rá reagálni. De azért reménykedtem, hogy mégsem.
- Nem akarom elveszíteni. -sírtam még jobban.
Mark jó hosszasan megölelt. Felálltam és az ajtóhoz léptem.
- Nicky ne menj oda.
- Látni akarom.
- Fogod még látni.
- Nem biztos. -suttogtam.
Kiléptem az ajtón, ahol Valentína állt.
- Sajnálom.
- Nem akarok hallani rólatok.
- Nem én voltam.
- Rossz vér folyik benned.
- Nem ő az apám.
- Hanem?
- Anyám megcsalta Eduardot. Én Blas García lánya vagyok.
- Akkor Valentína García Pérez?
- Igen. Utálnak engem. Mert, hogy nem Gómez vagyok. Azt akarták, hogy az legyen a nevem. De én ellenkeztem.
- Anyukád?
- El fog válni. Josemy börtönbe megy, ahogyan Eduard is.
- Mennyit kapott?
- Életfogytiglant kapott. Pénzmosás, emberkínzás és körülbelül 150 ember meggyilkolása fűződik hozzá.
- Ú. Hol fogtok lakni?
- Tömbházban. Anya már kibérelte. Jól keres. Orvos.
- Hol?
- Itt. Sebész.
- Öhm.... És apukád?
- Eduard megölte.
Mark rontott ki az ajtón.
- Te mit keresel itt? -kiabálta a lánynak.
- Semmit. -dadogta.
- Undorító Gómez.
- Mark elég. Állj le. -csitítottam.
- Ők ölték meg Mr. Lewist.
- Állj már le. Valentína nem Eduard lánya.
- Persze.
- Komolyan mondom. -suttogta a lány.
- Személyit.
- Mark ez beteges.
- Nyugi. Adom. Josemy minden barátomat elkergette. Nem engedem, hogy miattuk titeket és elveszítselek. -nyomta Mark kezébe az igazolványt.
- Azt mondja. Anyja neve. María Pérez Rodríguez. Apja neve. Blas García Martínez. A te neved. Valentína García Pérez. Oké. De maffiózó vagy.
- Nem vagyok az. Be akartak tanítani. Mondván hogy valamire csak jó vagyok. De én akkor is tiltakoztam.
- Ajj már. Megbízhatónak tűnsz. Mik a céljaid a jövőben García?
- Orvosnak készülök. Ahogyan anya is.
- Anyukád hol van?
- Petert éleszti újra. -suttogta.
Pingponglabda nagyságúra ugrott a gyomrom.
- Mindent megtesz, hogy életben maradjon.
- Tudom. Bemehetek?
- Nem. Mégjobban legyengülsz. -fogott vissza a barátom.
- Mark kérlek.
- Nem. Nem engedem.
- Mark. Ha szeretsz akkor...
- Ne gyere ezzel. Bemész most. -mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Bebotorkáltam a szobába. Leültem az ágyamra. Még volt mellettem egy másik ágy. Hosszasan figyeltem. Hátha megmozdul vagy valami. De nem. Mark leült arra az ágyra. Még mindig azt figyeltem.
- Nicky. Hahó. Hercegnőm.
- Hagyjál.
- Jó. Akkor most kimegyek 5 percre. Aztán visszajövök. -lépett ki az ajtón.
Én utána akartam menni, de nem leszek ilyen hülye. Megálltam az ajtó előtt és hallgatóztam.
- Mióta vagytok együtt?
- Lassan 10 hónapja.
- Gratulálok.
- Kösz. Hány éves vagy?
- 16.
- Akkor 11. -be mész?
- Nem. Kettő éves vizsgát tettem. Veletek fogok egy osztályba járni.
- Értem. És van barátod?
- Nincs. Még barátaim se, nemhogy pasim.
- Miért nincsenek?
- Josemy meg Eduard mindegyiket elűzték. De most ott rohadnak a börtönbe.
- Josemy hasonlít anyukádra?
- Az a helyzet, hogy Josemy agyilag nem százas. Vagyis egyszer jófej máskor meg egy agresszív vadállat. De amikor jófej akkor is flegma szóval tök mindegy.
- Aham. Szerintem visszamegyek.
- Oké. Szia.
Én gyorsan az ágyamhoz szaladtam. Lefeküdtem. Betakaróztam és eljátszottam mintha aludnék.
Mark benyitott. Hozzám húzta a széket. És leült rá. Megfogta a kezem és puszikat ejtett rá.
- Minél előbb gyógyulj meg. Nyugodj meg. Peterrel minden rendben lesz. Mert mégjobban összezuhannál. És hogy tudd néha nagyon sok vagy ám
nekem. -nevetett.
- Sokat hisztizel. De nem bánom. Mert így szeretlek. El foglak téged venni a jövőben. Lesznek gyerekeink. Gondolj bele. És sajnálom, hogy ilyen bunkó voltam veled az elmúlt hetekben. De nyomoztam. És későn jöttem rá. Sajnálom, hogy pont te és Peter veszítettétek el az édesapátokat. Mit tehetünk ellene? Williamnek mindkettő szülője meghalt. Nekem apa. És most nektek ez. Nem ezt érdemlitek. Ó. Ha előbb kiderítettem volna.
- Nem a te hibád. -suttogtam.
Miközben azért sírtam is
- Fent vagy?
- Igen. Hallottam mindent.
- De ha előbb kiderítem akkor nem...
- Mark elég. Börtönbe juttatad őket. Ez is nagyon sokat jelent nekem.
- Aludj. Sok volt ez ma neked.
- Nem akarok. -duzzogtam.
- Hallottál mindent, amit mondtam?
- Ja. El fogsz venni.
- Igen. -puszilt meg. - Aludj.
Visszatolta a széket a helyére. És a mellettem lévő ágyra ült. Megfogta a telefonját. És... Gondolom netezett.
Becsuktam a szemeimet. De nem jött álom rá. Így inkább hunyorogva néztem, hogy Mark mit csinál. Elég sokáig nyomkodta a telefont. Már komolyan azon gondolkodtam, hogy felkelek és kiütöm a kezéből mikor lerakta. És engem figyelt. Ezt a műveletet is sokáig csinálta. Mint ma szinte mindent.
- Hogy szerethet valaki ennyire valakit? Mondjuk én a szerelemnél sokkal többet érzek irántad. Nem tudom szavakba önteni. Nagyon szeretlek. Kékszeműm.
Közel jött hozzám és megpuszilta a homlokom.
- Mindentől megvédlek, senki sem bánthat. Soha nem hagylak el. Azt hitted, ha szakítasz velem. Nem foglak majd zaklatni és visszaszerezni? Rosszul hitted. Tőlem nem tudsz megszabadulni. Most megyek, Kékszeműm. Tudom, hogy kíváncsi lennél, ha fent lennél. Ezért szólok anyukádhoz megyek. -mondta és kilépett az ajtón.
- Köszönöm Istenem, hogy ilyen férfit adtál nekem.
Végül már tényleg fáradt voltam ezért elaludtam.
3 órával később......