Nicole és Mark története

5.évad/ II 8.rész

-3 hónap elteltével-
- Nem akarom. -jelentettem ki.
- Nicole... Egy darab megbeszélésen sem voltál ott és az sem helyzet, hogy arra sem jössz el, amin már dönteni fogunk.
- A válaszom nem. Továbbítsd a többieknek.
Zara a lábamat ütögette miközben Markkal szemben álltam. Elérkezett a harag időszaka. Mostmár üt, vág, rúg, harap. Mindent csinál.
- Holnap bejössz velem. Nincs apelláta. -jelentette ki Mark, majd felvette a cipőjét.
- Nem.
- De. Megkértelek rá. Többször is, nem igaz, hogy ezt nem tudod teljesíteni nekem.
- Szívem...
- Ott leszel és kész. -hagyott ott.
Valami vállalkozóval kezdett el tárgyalgatni, akivel addig jutott, hogy be akar szállni a gyárba. A mi gyárunkba. Ahol Mark, John, Simon és én vagyunk a vezetők. A Scott család gyárába. Nem tudom ki ez a fazon és miért akar beszállni és, hogy Mark miért akar bevenni bárkit a családi cégbe. Szóval... A válaszom nem.
- Gyere, szépségem. Látogassuk meg apát és rúgjuk ki ezt a valakit a területünkről. -vettem fel az ölembe.
- Jó. -bólogatott.
- Le se tagadhatnánk egymást. -pusziltam meg a fejét. - Öltözzünk fel szépen!
- Jó! -vigyor rajzolódott a pofijára.
...
- Lassabban! El ne ess! -kiáltottam utána és már be is jutott a hatalmas üvegajtón.
- Istenem! -sóhajtottam és futni kezdtem utána.
Ahogy beértem kétségbeesetten kezdtem keresni a szemeimmel. De eltűnt. Nem igaz, hogy pont a cégnél tűnik el a gyerek.
A titkárnőhöz mentem, akihez hozzá se kellett szólnom, mert a lift felé mutatott. Zara ott volt Simon karjaiban.
- Nagyszerű anya vagy, tini mami. -kötött belém.
- Még nagy a szád, de egy hónap és máris kétgyermekes apuka leszel.
- Oké... Egálban vagyunk?
- Egálban. -bólintottam.
- Na és Zara? Mi szél hozott erre? -puszilgatta összevissza a lányom arcát. Zara kacagva fogadta a csókokat.
- Apa.
- Értem, apához jöttetek. És mi van velem? Engem nem akartál meglátogatni?
- De. -kacagott tovább.
- Gondolom az új csaj miatt jöttél. -nézett mostmár rám.
- Csaj? -vontam fel a szemöldököm.
- Aki csatlakozni akar hozzánk.
- Csaj?
- Nem tudtad? Igen, egy csaj.
- Mi a fene?
- Ú, csak nem féltékeny vagy?
- És erről miért nem szólt nekem senki? Hogy néz ki?
- Haló. Te mondtad, hogy hamarosan gyerekeim lesznek. Erről nem nyilatkozhatok, Polly levágná a...
- Itt fejezd be. Itt van Zara.
- Bocsánat.
- Szóval hogy néz ki?
- Most erre mit mondjak? Fiatal, csinos.
- Ez elképesztő. Hol van Mark?
- Gondolom az irodájában. -vonta meg a vállát.
Átvettem tőle Zarát, majd bepattantam a liftbe. Jutottunk egy emelettel feljebb, amikor megállították a liftet. Sosem élem meg azt, hogy megállás nélkül jussak fel Markhoz. Beszállt egy nő, majd együtt menrünk fel a legfelső emeletre. Mindannyian ott szálltunk ki. A csaj Mark irodája felé haladt. Ez lenne az a ribanc? Oké, szép meg minden, de nem tűröm el azt, hogy rámosolyog Tylerre majd csak úgy belibben a férjem irodájába. Nagyon nem szívelem. Vártam pár pillanatot, hogy lenyugodjak, majd megindultam.
- Szia Ty.
- Vannak bent. -szólt.
- Na nem mondod, áruló. -néztem rá szúrósan és kinyitottam az ajtót.
- Uramatyám. Nem lehet kopogni, minek van kint Ty, hogy csak így bejönnek. Te ezt engeded Mark? -panaszkodott a csaj.
Az igen. Tényleg egy ribanc.
- Nekem szabad, édesem. -szólaltam meg. Leraktam Zarát, aki odatipegett az apjához.
- Szia kicsikém. -kapta fel Mark a lányát a karjaiba. - Hogy vagy?
- Jól. -ölelte át az apja nyakát.
- Nicole Scott. -nyújtottam a kezem.
- Elle Fisher. Nem is tudtam, hogy van testvéred, Mark.
- Nem is. Nicole a feleségem. -ült le a székre.
- Ó, ezt sem tudtam.
- Ki gondolta volna.
- Hogyhogy rávetted magad, hogy berakd ide a lábad? -nézett rám Mark.
- Érted bármit, szívem.
Csak megforgatta szemeit, magához intett és adott egy csókot a számra.
Az asztalnak dőltem és megvetően figyeltem a nőt.
- Mi szél fújta erre?
- Nyugodtan tegeződhetünk, Nicole. Amúgyis fiatalabb vagyok nálad. -legyintett.
- 24 éves vagyok. -jelentettem ki.
- Hűha. Őszintén szólva, mindig is figyeltem és csodáltam Mark munkásságát, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent vitt végbe. Nemrég egyeztettem egy időpontot és mostmár tárgyalunk is.
Bólintottam majd a férjemre néztem.
- Miről volt szó ameddig nem jöttem be?
- A legújabb megbeszélésről.
- És ha nem baj akkor folytatnánk ezt a párbeszédet. -mosolygott a csaj.
- Persze. -ültem mostmár fel az asztalra.
- Kettesben gondoltam Markkal.
- Ó, mint igazgatóhelyettes és részvényes szeretnék maradni.
Továbbra is mosolygott, de látszott rajta, hogy nem úgy alakulnak a dolgak, ahogyan akarta. Így jártál te picsa.
- Szóval akkor az együttműködés.
...
- Én most elmegyek ebédelni, ha nem gond. -szólt Elle.
- Nyugodtan.
- Esetleg csatlakozik valaki?
- Nem. -válaszolta Mark, majd mérgesen nézett rám.
- Akkor mentem. -mosolygott és kiment az ajtón.
- Picikém, kimennél egy kicsit Tyler bácsihoz?
Zara bólogatott és kiszaladt Tyhoz.
- Nem értem mi a fészkes fene bajod van. -emelte fel a hangját.
- Tényleg? Nem tudod? Gondolkozz el akkor egy picit.
- Végig lenézően bántál Elle-lel, minden ötletet lehurrogtál és szörnyen illetlen voltál.
- Az rendben volt neked, hogy egy idegen nő kritizálta a feleséged? Azzal nem volt semmi baj, ugye? Neked mi a bajod, Mark? Ki ez a nő? És a legfontosabb kérdés, hogy mit akarsz tőle?
- Semmit nem akarok tőle. Szeretne csatlakozni a céghez én meg támogatom az ötletet, mert egy kiváló üzletasszony és jó ötletei vannak. Tapasztalt és ügyes.
- Wow. Nem akarod véletlenül feleségül is venni? Vagy esetleg szeretnéd még tovább fényezni?
- Te féltékeny vagy.
- Nem vagyok az. Sosem szoktál így fényezni engem. Pedig már 3 éve házasok vagyunk. Őt ismerheted nagyjából egy hónapja és szinte kinyalod a seggét úgy dicsőíted. Rohadj meg, Mark!
Leugrottam az asztalról és kiviharzottam. Kikaptam Ty kezéből Zarát és beszálltam a liftbe. Elle is ott volt, nyilván hallhatta a veszekedésünket, mert úgy vigyorgott mint egy vadalma.
- Hát Nicole...
- Neked maximum Mrs. Scott. -szóltam közbe.
- Úgy tűnik nem is van annyira odáig érted a férjed, nemde? Szomorú, hogy egy idegen le tudja venni a lábáról. Hamarosan munkatársak leszünk szóval jobb lesz, ha nem szólsz be folyton nekem.
- Majd meglátjuk. Jó étvágyat, remélem a torkodon akad a kaja. -mosolyogtam és kiléptem a liftből.
Majdnem szétdurrantam a dühtől, amikor kiléptam a rühes cég ajtajából. Rohadna meg ez az egész hely, ezzel a kurvával és a férjemmel együtt.
Beültettem Zarát a gyerekülésre, én pedig beültem Andrew mellé.
- Mehetünk haza. -csatoltam be az övet.
- Nem mehetek, Nicole asszony.
- Tessék?
- Mark úr azt mondta, hogy várjuk meg őt.
- Nem várunk meg senkit, induljon.
- Nem tehetem asszonyom.
- Ha nem indul el, most azonnal kiszállok.
Továbbra is csak várt. Kipattantam a kocsiból, kivettem Zarát és behajoltam Andrewhoz.
- Mondd meg a főnöködnek, hogy dögöljön meg! Sok sikert ahhoz, hogy mindenki kinyalhassa rendesen Mark seggét. Máshoz sem értetek!
Elindultam a lányommal a kezemben az utcán és leintettem egy taxit.