Nicole és Mark története

3.évad 7.rész Mark

Lementem a lépcsőn és becsaptam magam után a kaput. Idegesen beszálltam a kocsiba és tárcsáztam William számát.
- Mondjad haver.
- Ma délután ne zavarjon senki. Érted?
- Igen. De mi a baj?
- Nicole és Patrick. Valamint ideges vagyok. Összerakod te. -csaptam le a telefont. Elindítottam a kocsit és nagy sebességgel hazamentem. Bementem a házba, lerúgtam magamról a cipőm és körülnéztem. Senki az égvilágon nem volt. Becsuktam a szemeim, hogy lenyugodjak. De ahogy lecsuktam a szemhéjam, lejátszódott előttem Patrick és Nicole csókja. Azonnal kipattantak a szemeim. Kezeim ökölbe szorultak és elért hozzám a méreg. Lyukakat ütöttem a falba és ordítottam. Már ömlött a kezemből a vér.
- Te meg mit csinálsz? -jött oda hozzám apám. Tovább ütlegeltem a falat, nem érdekelt, hogy már van társaságom. Hirtelen megfogta a karom és maga elé állított.
- Mi a franc van veled?
Próbáltam nagy levegőket venni, de újból és újból láttam Parker kielégült arcát, valamint azt, hogy Nicole élvezi a csókot.
- Engedj el. -fröcsögtem.
- Nem fiam. Nem.
- Nem akarlak bántani apa.
- Te meg miről beszélsz?
Teljesen elvesztettem a kontrolt. Kiszabadultam apám karjaiból és egy széket megfogva, földhöz vágtam.
- Hagyd abba Mark.
Megrongáltam mindent ami elém került.
- Mark. Gyermekem. Mit csinálsz? -állt elém anya.
Talán egy kicsit lenyugodtam, mert már nem dühöngtem annyira.
- Szívecském, mi történt veled? -ültetett le egy megmaradt székre.
A térdeimre borulva dörzsöltem meg a szemeim.
- Fiam. Nicole van az ügyben, ugye?
- Ne mondjátok ki többé ezt a nevet. -buggyant ki egy könnycsepp a szememből.
- Hé. -törölte le édesanyám a hívatlan vendéget.
- Nem láttalak én még ilyen idegesnek, se sírni. -szólt apu.
- Mostmár igen.
- Mi történt?
- A nagyon szeretett angyalkátok, Nicole. Megcsalta a fiatokat. Csupán ennyi. -dörzsöltem a fejem.
- Ezt te sem gondolod komolyan. Csak egy félreértés. -szólt anya.
- Persze. Az. Valószínűleg vak is vagyok, mert Nicole tőlem két méterre smárolt Parkerrel. Tényleg. Bocsánat, hogy van büszkeségem. -csattantam fel és álltam fel a székről.
Anya szomorú pillantása azonban nem hagyott nyugodni.
- Nem csak te vagy csalódott. -mondtam, amikor csengettek.
Az ajtóhoz léptem, Lewis volt az.
- Szia Mark. -szólalt meg Peter.
- Hello.
- Miért nem adhatott magyarázatot Nicole?
- Ne gyere ezzel. -támaszkodtam meg az ajtófélfában. Karjaimon az erek kidudorodtak. Peter szeme a kezemre tévedt és ahogy meglátta megforgatta íriszeit.
- Nem ijedek meg tőled, haver.
- Én sem tőled.
- Had magyarázza meg.
- Mit? Hogy hogyan csókol Patrick, vagy mi?
- Te is tudod, hogy ő nem tenne ilyet és nem is tett. -mondta amikor valaki megfogta a vállam. Az a valaki apu volt.
- Miből maradtam ki? -szólalt meg.
- És azt miből gondolod, hogy a közös barátaitokat ellene fordíthatod?
- Te meg miről beszélsz?
- William kurvának nevezi, a lányok elmentek mellette. Ja és Emma vígasztalta meg. Normális ez?
- Ehhez semmi közöm. -ráztam meg a fejem.
- Na ide figyelj, Scott. Nem érdekel mit csinálsz, de ha a húgomnak valami baja lesz a te hülyeséged miatt, neked véged. És tudod jól, hogy nem hülyéskedem.
- Elég az erőszakoskodásból. -szólt apa.
- Nem, nem. -állítottam meg.
- Te mi a faszt csináltál volna, ha Valentína csókolózik, tegyük fel Williammel. Nekem nincs büszkeségem?
- Dugd fel magadnak a büszkeséged te barom. -húzott be nekem egyet és arrébb ment.
- Jól vagy? -fogta meg a fejem apu.
- Semmi bajom sincs. -álltam arrébb tőle és felfutottam a szobámba. A szobám ajtaját is nagy erővel becsaptam. Az ágyamra borultam és fejemet a párnámba fúrtam. Nagyon szeretem Nicole-t, de nem nézhetnek már hülyének az emberek. Nekem milyen lenne, ha kibékülnék vele? Mindenki erről beszélne. Túl sok mindent tettem Nicole-ért. Mindenemet feláldoztam érte. Nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy ennyire elkötelezzem magam valaki mellett. Nem is beszélve arról, hogy már nem szeret. Másképpen miért csókolta volna meg Patrickot? Vagy... Igaza van Peternek, beszélnem kell vele. -gondolkoztam, amikor megszólalt a telefonom.
"Gyere a megadott címre" -jött egy üzenetem messengeren, nem akárkitől. Patricktól. A név láttára azonnal kipattantam az ágyból. Elintézzük ezt, mint férfiak. Lefutottam és felvettem a cipőm.
- Hova mész? -kérdezte apu.
- Semmi közöd hozzá. -adtam meg a flegma választ és gyalog elindultam a helyre.
Egy elhagyatott épület volt. Egy fekete öltönyös ember ragadta meg a kezem.
- Parker úr már várja. -szólt és belökött az épületbe. Nagyrészt sötétség volt, de itt-ott beszűrődött a fény.
- Szia Scott. -ütött vállon Patrick.
- Mit akarsz?
- Beszélgetni. -csettintett egyet, amire vagy 5 ember előjött és lekötözték a kezeimet és a lábaimat.
- Nem kell ilyenhez folyamodni. -mondtam gúnyosan.
- Félsz?
- Egy cseppet sem.
- Majd fogsz. -újra csettintett, amire az emberek egy lánchoz vittek. Kezeimről a kötelet leoldozták, de helyette a kezemet a láncra kötötték.
- Remélem élvezni fogod. -nevetett Patrick.
A láncot elkezdték felfele húzni. A lábam már alig ért a földhöz.
- Mindent elérek amit akarok.
- És mit akarsz? -kérdeztem szenvedve.
- Megbaszni Nicole-t.
- Miért célod ez. Hisz egy csomó csajt megkaphatsz.
- Nicole volt az egyetlen, aki nemet mondott nekem. Valamint szeretem az embereket kínozni.
- Miért büntetnéd Nicole-t? Milyen jó érzést találsz abban, hogy kihasználod a nőket?
- Ki az a hülye, aki nem dugna meg szép lányokat?
- Miért hoztál ide?
- Túl sok a kérdés Scott. -mondta és újból csettintett egyet. Annyira felhúzták már a láncot, hogy nem ért a lábam a földhöz. A karjaim iszonyúan feszítettek és fájtak. Egy ember ostorral a kezében jött oda hozzám.
- Csak megnehezítenéd a tervem. -válaszolt a kérdésemre Parker.
- Mit kell tennem azért, hogy békén hagyd Nicole-t? -nyögtem ki a szavakat.
- Megutáltatod magad Nicole-lal.
- Nem kérhetsz ilyet tőlem. -kezdtem el rugkapálni, aminek semmi értelme nem volt.
- Muszáj lesz. A Nicole és köztem lévő szerelem be fog teljesülni.
- Az nem szerelem. Csak a te részedről rajongás. Mert nem dőlt be neked, és ezért különlegesnek tartod.
- Igazad van. Nem szerelem. De Nicole-t magamévá fogom tenni. -fordult meg.
- Még egy kérdés. -szóltam.
- Mi az Scott?
- Nicole visszacsókolt?
- Vissza. -válaszolta, majd elment.
A férfi az ostorral elkezdte csapkodni a hátam. Sokkal jobban fájt Nicole tette, mint amekorra csapásokat kaptam. Nem szeret már engem. Be kell látnod Mark. Patrickot választotta helyetted. Attól a pillanattól kezdve, utáltam meg Nicole-t és Patrickot. A fejemben mindenféle elmélet születetett bosszúnak. A testemben lévő düh túluralkodott rajtam és belerúgtam az ostorozó emberbe, aki azonnal eldőlt. De még így is lógtam a láncon. Ezért elkiabáltam magam.
- Ki van ott? -jött be egy rongyos ruhás ember. Feltehetőleg hajléktalan.
- Kérem segítsen. -feleltem idegbetegen, amitől megijedt és hátrálni kezdett.
- Nem bántom magát, esküszöm. -vettem lejjebb a hangom. Közel jött hozzám. Fogott egy széket felállt rá és kiszabadított a lánc fogságából. Leestem a földre és szétterültem. A karjaimat megmasszíroztam és felálltam.
- Köszönöm a segítséget. -nyújtottam a kezem kézfogásra.
- Bármikor uram. -fogadta el a tiszteletemet.
Kisántikáltam a helyről és tárcsáztam egy taxit, ami hamarosan megérkezett és hazavitt. Az ajtón újból berontottam és teljes erőmből becsaptam. Ha így haladok ki fog törni.
- Megjött a fiad. -hallottam meg apu hangját.
- Hol is voltál? -jött elém. De megváltozott a hangneme, amikor meglátott.
- Ki művelte ezt veled?
- Nem fontos.
- Mid fáj? -jött oda hozzám.
- A szívem. -válaszoltam és felballagtam a szobámba és újra bedőltem az ágyba. Szerettem Nicole-t. Meghaltam volna érte. Ő pedig cserébe elárult és megalázott. Hát akkor induljon a bosszú. De garantálom, hogy szenvedni fognak.