Nicole és Mark története

5.évad 33 rész

- 1 hónap múlva -
- Készen vagyok. -kiáltottam.
- Egy pillanat, szerelmem. -szólt vissza Mark.
Az ajtóhoz sétáltam és végignéztem magamon a tükörben. 11 hetes terhes voltam, és már elég nagy volt a pocakom. Folyton olyan videókat és képeket néztem, ahol a nők megmutatták, hogy mekkora a hasuk az adott hétben. És amiket láttam, mindig kisebb volt az enyémnél, amit nem tudtam hova tenni. Ha a régi felsőimet hordtam, akkor alig tudtam levakarni magamról annyira tapadtak. Ezért egyre bővebb ruhákat kellett vennem.
- Indulhatunk. -puszilt a nyakamba és megfogta a kezemet.
Beszálltunk az autóba és elindultunk az orvoshoz.
...
- Balra, Mark. Nem jobbra. -húztam a megfelelő irányba.
- Jól van már, először vagyok itt.
Leültem az egyik székbe és fáradtan hátradőltem. Gyönyörű a terhesség, viszont igazán kihagynám a fáradtságot, a rosszulléteket, a hangulatingadozásaimat. Meg úgy az összes rossz dolgot.
Mark leült mellém és megnyitotta a telefonját. A testem nem mozdult meg, de a szemeim majd kifordultak a helyéről. A névjegyek között keresett valakit, de nem láttam eléggé oda, ezért a fejemet egy kicsit meg kellett fordítanom. Mark felémkapta a tekintetét, én pedig a fejemet csaptam el. A telefont a kezembe nyomta és elmosolyodott.
- Nézd végig, ha annyira érdekel.
- Nem érdekel. -ráztam a fejem.
- Az előbb nem úgy tűnt.
- Na jó, nem kell tudnom mindenről. Bízom benned.
- Nem kell tudnod mindenről, de szeretnél tudni mindent.
Kinyújtottam rá a nyelvemet és a hasamat simogattam.
- Mrs. Scott. -szólt ki az asszisztens. Felpattantam és Markra néztem.
- Gyere.
- Jövök. -motyogta.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt, Mrs. Scott. Jól megnőtt a pocakja.
- Ne is mondja, a gardróbomat lassan újra kell terveznem.
- Üdvözlöm. -nézett a doki a férjemre.
- Jó napot kívánok. -fogtak kezet.
- Jól érzi magát? Nicole asszony mesélte, hogy gerincműtéte volt és kómába került.
- Kutya bajom.
- Érdekes ezt hallani egy gerincműtét után. Az egyik legkomolyabb operáció.
- Csak megigazítottak valamit.
- Értem, térjünk át a kismamára. Hogy érzi magát?
- Fáradt vagyok, a nap 24 órájában.
- Hát az ilyen előfurdul. Azt kell,hogy mondjam ez szülés után sem fog megváltozni. Csak akkor már nem dőlhet le, amikor akar. Dolgozik még?
- Nem. A férjem megtiltotta attól fogva, hogy kiderült.
- Maga el van kényeztetve, Mrs. Scott. -nevetett a doki.
- Tudom, kezdek elkényszeredni.
- Azért az túlzás. Egész nap pörögsz, csak otthon. -szólalt meg Mark.
- Az szuper, ugyanúgy sportol?
- Jövő héten kezdek el járni terhes jógára.
- Hát akkor nincs is mit mondanom. Jól kezelik a babavárást, mindenre gondolnak. Esetleg már gondolkodtak babaneveken?
- Még nem annyira. De személy szerint nekem van pár ötletem. -ültem fel az ágyra.
- Ki van zárva. -foglalt helyet a mellettem lévő széken Mark.
- Micsoda?
- A tacskó kutyánkat elnevezted Tacsinak. Szerinted hagyni fogom, hogy te adj nevet?
- Most mondd azt, hogy nem jó név ez egy kutyának.
- Inkább meg sem szólalok.
Lefeküdtem az ágyra és felhúztam a pólómat. Mark megfogta a kezemet és kíváncsian várta az eseményeket.
- Ugye friss házasok? -kérdezte a doki.
- Igen.
- És hogy viselik?
Markra néztem és felhúztam a szemöldökömet.
- Ugyanúgy. Olyan mint eddig volt, csak van gyűrűnk és egy papírunk róla. -mondta Mark.
- Mióta is vannak együtt? Nagyon fiatalok még és máris házasok és babát várnak.
- Több, mint öt éve.
Az orvos elismerően bólintott és miután rákente a hasamra azt a zselés cuccot, elkezdte vizsgálni a babát. Markkal együtt a képernyőre meredtünk, de én még mindig nem láttam így ki belőle semmit.
- Te értesz ebből valamit? -suttogtam.
- Semmit, kedvesem. Olyan mintha elvették volna a tévében az adást.
Az orvos őszintén elnevette magát, talán hülyének nevezett minket magában. Dehát ez van.
- A magzat jól van. Szívverése rendben van és a kismama is jól viseli a helyzetet. Egyeztetett már időpontot a fogorvossal?
- Ó, még nem. De sort kerítek rá.
- Ez fontos, ebben hónapban el kell még mennie. A baba mindent elfog szívni magától, ne feledje, hogy két emberre eszik.
Biccentettem és visszahúztam a pólómat.
- Pár hét múlva találkozunk, ha baj van értesítsenek.
- Viszlát. -kiléptünk az ajtón és a legújabb ultrahangképet Mark kezébe adtam.
- Köszi.
- Lassan albumot készíthetsz belőle.
- Tudom. Szörnyű, hogy milyen gyorsan telik az idő. Már 11 hetes terhes vagy. Mi lesz, ha megszületik a gyerek? Becsukom egy pillantra a szemem és már egyetemre megy.
- Kicsit előreszaladtál. Addig még sok idő van. Egyetemre akarod járatni? Hiszen nézd meg csak magad, nincs diplomád mégis milliárdos vagy.
- Nem akarok ilyen nehéz munkát a gyerekemnek. Még az ellenségemnek sem.
- Mark?
- Mondjad, Nicky.
- Te leszel a világ legjobb apukája. -állítottam meg és néztem fel rá.
- Ne túlozz!
- Komolyan mondom. Rád tényleg bármikor lehet számítani. Ha velem ilyen jól gondoskodsz, akkor szerinted a saját gyerekeddel hogy fogsz?
Magához húzott és ajkát a homlokomra szorította.
- Szeretlek, Nicole.
Visszaöleltem és mosoloygva motyogtam bele a mellkasába.
- Én is szeretlek.
Arcát a hajamba fúrta és még szorosabban ölelt.
- Ennyire meghatott amit mondtam?
- Igen. -suttogta.
- Na. -böktem oldalba. - Térj magadhoz, főnök.
- Ne vigyél haza!
- Tessék? -fordult felém Mark.
- Megyek veled.
- Felejtsd el! Hazaviszlek és lepihensz.
- Nagyon régen voltam bent a cégnél. Kérlek szépen engedd meg.
- Nem, Nicole.
- Hát pedig akkor nem szállok ki az autóból.
- Édes Istenem! Csak egy órára. Utána hazaviszlek.
- Köszönöm szépen! Nem látszik annyira a hasam?
- Azt azért nem mondanám.
- Mi?
- Új ruhákat kell venned.
- Mi? Ezt két hete vettem. -meredtem a felsőmre.
Mark csak megvonta a vállát.
- Szerintem mostmár nem kell takargatni.
- Eddig sem takargattam. Csak kérdeztem.
A férjem leparkolt, kiszállt az autóból és kinyitotta nekem a kocsiajtót.
- Nem is annyira nagy a hasam. -mondtam.
- Á, nem. Mintha már a terhességed felénél tartanál.
- Nem vagy vicces. -morogtam rá.
Kézenfogva sétáltunk be a céghez.
- Mennyi az idő? -szólt a recepcióshoz.
- 9 óra, uram.
- Akkor már elkezdték. -motyogta. -Egy óra, éld ki magad. -megpuszilt és beszállt a liftbe.
Addig én elmentem a mosdóba és rendbetettem magam. Ezután felmentem az irodámba. Pár papír hevert csak az asztalomon. Mark teljesen kitette a szőrömet, egy mappa sem volt a szobában. Nincs szükség rám. Végigjártam az emeletet, majd átmentem Mark irodájába.
- Szia Ty.
- Jó reggelt, kismama.
Elnevettem magam és benyitottam a főnök irodájába. Leültem a székébe és egy biztosítási papírt töltöttem ki. Ezzel eltelt az idő, így arra ébredtem, hogy Mark jött be a szobába.
- Irány haza!
- Ezt még be kell fejeznem!
- Nem kell. Boldogulok, Nicky.
- Nincs szükséged rám, felfogtam. De olyan hasztalannak érzem magam. Nem vagyok halálos beteg, hogy otthon kelljen maradnom. Más az utolsó hónapig dolgozik, én pedig 11 hetesen egy kurva lapot nem tölthetek ki.
- Nem vagy hasztalan.
- Pedig annak érzem magam. -felálltam a székből és összeszedtem a dolgaimat.
Valaki kopogott, majd berobbant az irodába.
- 13 darab mappa vár rád, Mark. És ezek közül már hármat el kellett volna küldeni tegnap. Vár még rád 2 email és Skóciában valami probléma akadt a szállításnál. Szóval beszélned kéne a sofőrrel, aki vitte. -nézett fel a telefonjából Simon.
- Szia Nic. Jó nagy a hasad.
Mark fáradtan a székre huppant és lehajtotta a fejét.
- Tudom, hogy sok dolgom van. Tudom. És csinálom is, nem kell emlékeztetni. -elővett egy mappát és hozzáfogott a munkának.
- Én mentem, majd még benézek. -motyogta Simon.
- Mark ez így nincs rendben. -fordultam felé.
- De rendben van.
- 13 mappa, emailek, telefonhívás, beszerzés, fizetés és még soroljam? Nem bírod!
- Igen, nem bírom. De nem tudok haladni. Ma orvosnál voltam veled. Tegnap be kellett mennem a gyárba, mert valami gép elromlott. Holnap reggel el kell látogatnom az edzőterembe, délután pedig a kaszinóba. Ez máris mínusz 5 óra! Csak három nap alatt. Ez rengeteg, Nicole. Viszont haza kell érnem 6 órára, mert a feleségemmel is időt kell töltenem. Anyuékat már két hete nem láttam, de hiába. -dühösen olvasta a papírokat és gépelt.
- Mark, ez túl sok. Nem szeretném, hogy megint bajod essen.
- Hát ezaz, 6 héten keresztül kimaradtam a cég ügyeiből. 3 hét nászút, 3 hét lábadozás. Kurva sok idő és nem tudom mikor bepótolni.
- Ha nem vigyázol magadra, teljesen ki fogsz merülni.
Rám sem figyelt, helyette tovább gépelt.
- El kell adnod a többi a vállalkozásodat!
- Szó sem lehet róla. -nézett rám mérgesen. - Szerinted miből teremtem meg neked az otthont?
- Nehogy azt mondd, hogy egy autógyár tulajdonosaként nem lehet megélni. Átestél a ló túloldalára, mohó lettél. Minden pénzt és hatalmat magadnak akarsz és közben a munkádon kívül nincs időd másra. El fogod adni azokat a helyeket.
- Nem fogom. Majd ha úgy döntenék, értesítelek.
- Nem érted? Amíg csak a gyár volt, minden rendben ment, de azóta meghülyültél és egy hatalom és irányításmániás pöcs lettél.
- Ez a véleményed rólam? A férjedről? Ha így gondolod miért jöttél hozzám feleségül?
- Mert kurvára szeretlek és aggódom érted.