Nicole és Mark története

5.évad 22.rész

Leraktam a poharat és a mosdó felé siettem. Kirántottam az egyik fülke ajtaját és a wc felé hajoltam. Hányingerem volt, de nem jött ki belőlem semmi. Megszédülve ültem le a wc mellé.
- Nicky. -hallottam meg Mark hangját.
- Elnézést, de ez egy női mosdó. -szólalt meg egy kint tartózkodó nő.
- Tudom, bocsánat. De a feleségem csak úgy berohant.
Kinyitottam a fülke ajtaját, hogy ne kopogtasson végig.
- Szerelmem, mi a baj? Rosszul vagy? -guggolt le elém.
- Szédülök.
- Mondtam, hogy egész nap ágyban kellett volna maradnunk.
- Ugye ezt most befejezted?
- Persze, ne haragudj.
Sóhajtva csuktam be a szemem és próbáltam észheztérni.
- Hánytál?
- Nem, de jó lenne, ha kijönne, akármi van bennem.
- Azért a gyerekemet nem kéne kihányni.
- Nem hiszem, hogy terhes vagyok. Akkor nem negatívat mutatott volna a teszt.
- De csak egy teszt volt. Többet kellett volna csinálnunk.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Arra, hogy ha már nem szédülsz, elmegyünk tesztet venni.
- Nem látom értelmét.
- De én igen. Van valami gyógyszer, ami segít?
- Van a táskámban, de az fent van.
- Oké. Felszaladok érte, te addig maradj itt.
Megfordult és sprintelve ment ki az ajtón.
Nehezen felkászálódtam, a mosdókagylóhoz sétáltam, felfrissítettem az arcomat és vártam Markot.
Nemsokára befutott, kezében a táskámmal.
- Tessék.
Azonnal kettő tablettát vettem be, hogy minél hamarabb hasson.
Megfogtam Mark kezét és kihúztam a mosdóból.
- Akkor menjünk tesztet venni. - Jó. -szorosabban fogtam a kezét,mert tudtam mi lesz. Ha negatív lesz megint, mindketten, de ha nem is, akkor én biztosan letargiába fogok esni.
Kézenfogva sétáltunk a legközelebbi szupermarketbe.
- Bocsánatot kérek.
Mark összehúzott szemöldökkel nézett rám.
- Hű, ez most fura. Mindig én szoktam sajnálkozni. Nem is tudom idejét, mikor kértél te bocsánatot tőlem.
- A lényegen nem változtat, sajnálom, hogy kiborítottalak. Lesz olyan nap, amikor csak az ágyban leszünk, esküszöm.
- Minden megbocsátva. Szeretlek.
- Én is szeretlek. -nyeltem egy nagyot, mert megérkeztünk. - Figyelj, Nicky. Ha negatív a teszt nem csüggedünk el, jó? Majd legközelebb.
- Rendben van.
- Gyors beszaladok, kérsz valamit?
- Nem kell semmi.
Mark már el is tűnt, én meg a szám szélét rágva vártam rá.
Kisvártatva visszajött és három tesztet tartott a kezében.
- Na gyere.
A bolt mosdójához húzott és szinte belökött rajta.
- Megegyeztünk? Ha negatív, nem baj. Van időnk.
Szaporán bólogattam és elvettem tőle a teszteket.
Nyugalom Nicole. Miért izgulok egyáltalán? ....
A tesztek újból a táskámban hevertek, kezet mostam és kimentem a férjemhez. Mark már toporzékolva várt.
- Na?
- Majd együtt.
- Még nincs eredmény?
- Valószínűleg már van.
- Jesszusom, szerelmem. Akkor mire várunk?
Kivettem a teszteket és úgy helyeztem el a kezemben, hogy mindketten jól lássuk.
Negatív. Negatív és hogy meglepetést ne okozzak, negatív.
- Megmondtam, Mark. -sóhajtottam.
- Oké, csak biztosak akartunk lenni. Ez nem jelent semmit.
- De jelent, mégpedig azt, hogy nem lettem terhes.
- Menjünk el innen. -a teszteket a kukába dobtam és kihúztam Markot az ajtón.
A kezembe adott egy péksüteményt, én pedig hálásan tekintettem rá.
- Köszönöm.
- Akkor rendben vagyunk? Mintha mi sem történt volna.
- Persze. -haraptam bele a reggelimbe.
- Visszamegyünk a szállodába?
- Mivel egyikünknek sincs fürdőruhája, igen.
Mark rákulcsolta ujjait az enyéimre és így sétáltunk vissza a szállodához.
Szembejött velünk jó pár ember, de egy személyen az én szemem is fennakadt. A férfi fecskét viselt, így jól láthatta bármelyik szemtanú, hogy mekkora a csomagja. Miután elhaladt mellettünk Markra néztem, aki csak megforgatta a szemeit.
- Láttam. -motyogta.
- Most megsértődtél a pasira, mert neked nincs akkora farkad?
Mark megállt sétálás közben és meglepetten nézett rám.
- Mi van?
- Hát olyan dacosan mondtad azt, hogy láttad. Gondolom azért, mert irigy vagy.
- Ez most szarul esett, Nicky. Nem akarok többé olyat hallani tőled, hogy valakinek nagyobb a szerszáma, mint az enyém.
- Pedig vannak jópáran.
- Talán nem vagy megelégedve a méretemmel? -fordult felém szórakozottan.
- Ami azt illetti lehetne egy leheletnyivel nagyobb.
Mark szemei kidülledtek.
- És nem sértésből, de közeli ismerőseink közül nem neked a legnagyobb.
Mark továbbra is hitetlenül meredt maga elé.
- Mekkora szád lett. És ha szabad megtudnom honnan tudod, hogy kinek nagyobb az enyémnél?
- Ez egy véletlen folytán derült ki. Noah ottaludt Nináéknál, amikor én ott voltam és lezuhanyozott. Én pedig véletlen rányitottam.
- Jézusom, te láttad Noah farkát?
- Igen, de csak egy pillanatra, mert utána már ki is mentem szégyenemben.
- Le kéne ülnöm, mert ez sokként ért most.
- Ugye nem vagy féltékeny?
- Nem vagyok az, de ha megértesz, most pátyolgatnám az egómat, mert a feleségem arról dumált, hogy nem nekem a legnagyobb a csomagom és sok embert jobban megáldott az ég ilyen szempontból, mint engem. Ráadásként a közös barátunknak is nagyobb, és ezt látta is a nejem. Amúgy jól vagyok.
🔞
- Hát megértem. Nagy pénztárca, kicsi farok.
Ekkor Mark olyat tett, amit sosem gondoltam volna. Elkezdett kergetni.
- Jézusom, fejezd be. Visszavonok mindent.
- Még mit nem. Sértegettél.
Úgy szedtem a lábaim a homokos tengerparton, ahogy csak tudtam, de mindhiába. Én 170 centiméter voltam, a férjem pedig majdnem 190. Ezáltal a lábai vagy ezerszer nagyobbnak tűntek futás szempontjából.
Megragadta a derekam és felemelt.
- Engedj el! -kacagtam.
- Kicsi farok, mi?
Feldobott a vállára így már próbálkozni sem akartam a szabadulás érdekében.
- Hova viszel?
A strandon elég gyakran állt egy-egy öltözőkabin. Miután Mark bebizonyosodott afelől, hogy szabad, bevonszolt engem és magát is.
- És itt mit csinálunk? Nincs fürdőruhánk.
Nem válaszolt, helyette a száját az enyémre tapasztotta. Karjaimmal átöleltem a nyakát és fogadtam a csókjait. Kezével a ruhám alatt matatott míg egyszercsak leszedte rólam az alsóneműm, majd arrébb dobta azt.
- Ez a terv? -kérdeztem zihálva.
- Kipróbáljuk, hogy mégis mennyire kicsi is az én szerszámon. -kihámozta magát a nadrágból és már magamban is éreztem. Lábaimat köré fontam, ő pedig a falnak nyomott. Szerencse, hogy nem valami gagyi anyagból készült a fülke, különben kiszakadt volna Mark erejétől. Ezekután kemény lökésekkel hatolt belém.
- Még mindig kicsi a farkam?
- Egyáltalán nem. -sóhajtoztam és beleharaptam a szájába.
- Tudod.. -kezdtem volna bele a mondandómba, de Mark félbeszakított.
- Ne beszélj!
Teljesen összefortunk. A mellkasa pattanásig feszült a melleimhez, gyors tempót diktált és forró csókokat lehelt a számra.
Pontosan erre volt mindkettőnknek szüksége.
Visszafojtott nyögésekkel élveztem el. Mark leheletét a nyakamban éreztem. A lábaimat a földre engedtem és eltorzult aggyal próbáltam szóhoz jutni.
Mark visszaöltöztette magát a ruhájába, ezért én is ezt tettem. Bár csak a bugyimat kellett visszavennem, hiszen ruhában csináltuk. Ja, meg egy öltözőkabinban.
- Reménykedjünk, hogy nem kamerákkal állnak kint, hogy benne legyünk a hírekben, mint "közterületen szexelő pár". Megígértük Noah-nak, hogy nem keveredünk bele ilyenbe.
- Reménykedjünk.
Mark kilesett az ajtó résén, ezután összekulcsolta ujjainkat és otthagytuk a kabint. - Rendben vagy?
- Miért ne lennék? -értetlenkedtem.
- Lehet megijedtél a méretemtől vagy valami.
Válaszul csak rácsaptam egyet a fenekére. Mosolyogva rámnézett.
- Ilyet sem csinálsz gyakran. Biztos jól vagy?
- Hát persze.
Nemsokára megérkeztünk a szállásra, ahol azonnal a liftbe szálltunk. Már kezdett izzadni a kezem, de eszem ágában sem volt elengedni Markot. Sokszor vitatkozunk, de sosem kaptunk még nagyon durván össze. Aztán ebbe belegondoltam és inkább elhallgattattam az eszméimet. Hiszen amikor börtönben volt Mark, 7 hónapig nem látogattam meg.
Végül Mark elengedte a kezem, mert kinyitotta a szobánk ajtaját. Átöltöztünk a fürdőruhánkba, mikor megcsörrent a telefonom.
- Ki az? - Tyler.
- Sosem fogom megérteni, hogy miért vetted fel a céghez. -motyogta.
- Csönd legyen.
Felvettem a telefont és Ty köszönés nélkül belekezdett.
- Szarban vagyok.
- Szia Tyler. Én is..
- Ne habozzunk. Enyhe szó az, hogy szarban vagyok. Inkább fosban, hányásban vagyok.
- Fúj. Először is értettem a metaforát.
- Szóval... Olyat tettem, ami miatt Mark élve temet el.
- Mit csinált? -szólalt meg Mark.