Nicole és Mark története

5.évad 30.rész

- Na? Mostmár megtudhatom mit rejt a csomag?
- Igen. Boldog születésnapot, szerelmem! -csókoltam meg és előtte álldogáltam. Ideges voltam, nem tudtam, hogyan fog reagálni rá. Gondoltam, hogy örülni fog, de hogy mit fog mondani arról fogalmam sem volt.
Mosolyogva kibontotta az ajándékát és mikor meglátta a tartalmát megdöbbenve nézett hol a dobozba hol rám.
- Micsoda? Terhes vagy?
Sírva bólogattam és fogadtam Mark ölelését.
- Úristen Nicole, hogyan? Hiszen negatívak lettek a tesztek.
- Miután hazajöttünk megcsináltam ezt a tesztet és halványan, de pozitív lett. Elmentem a dokihoz és ő megerősítette. Gyerekünk lesz, Mark!
Könnyezve csókolt meg és utána kimondta azt a mondatot, ami darabokra törte a szívem.
- Ugye az enyém a gyerek?
Az arcomról lefagyott a mosoly és az örömkönnyeim is elapadtak. Ledöbbenve néztem Markra, aki a válaszomat várta.
- Mi van? Te meg mi a jó fészkes fenéről beszélsz? Szerinted kié lenne a gyerek, ha nem a tiéd?
- Bárkié, aki képes gyereknemzésre.
- Mi a fasz? -teljesen összeomlottam, mert bekövetkezett az a kurva megérzésem. Hogy a jót azonnal a rossz követi.
Mark meg akarta fogni a kezemet, de én hátrahőköltem.
- Menj el a büdös picsába! Soha többé ne érj hozzám! Nem akarlak többé látni!
- Szerelmem, beszéljük meg.
- Ezen mit lehet megbeszélni? Már többször is megvádoltál azzal, hogy megcsaltalak, de ez túlmegy minden határon. Te tényleg beteg vagy Mark, normális ember nem mond olyat a feleségének, hogy amúgy enyém-e a gyerek? Szerinted kié? Hm? Tudni szeretném. Mert a kibaszott 22 évem során csak veled feküdtem le. Csak veled. Szeretném megtudni, hogy akkor szerinted kitől lehet a baba? -felkaptam a kabátomat és a táskámat. Mark utánam kapott, de én felpofoztam.
- Megmondtam, hogy ne érj hozzám. Utállak! -sziszegtem.
Rácsaptam az ajtót és nekivágtam az éjszakának.
Szúró szemekkel csöngettem a bátyámék házánál.
- Igen? -nyitotta ki az ajtót Peter, de elment a jókedve mikor rámnézett.
- Mi történt, Hugi?
- Itt maradhatok?
- Ez nem is kérdés. Bármikor. De mi történt? Mark hol van?
Ignoráltam a kérdéseit, bementem a fürdőszobába és a csempére zuhantam.
Nem érzem szeretve magam. Nem érzem azt, hogy ez így működni fog.
- Összevesztetek? -nyitott be Nina.
Bólintottam és átöleltem a lábaimat.
- De mi történt?
- Terhes vagyok, Nina.
- De hiszen ez szuper hír, már voltál is a dokinál?
Megint csak bólintottam.
- De akkor mi a baj? Nem értelek.
Rázkódó vállakkal szorítottam a fejemet a térdeim közé. Azt akartam, hogy minden szomorúságom eltűnjön és elhalgassanak a gondolataim.
- Ha nem mondod el, nem tudok segíteni.
- Nem kell rajtam segíteni. Majd ezen is túlleszek.
- De min?
Lecsuktam a szemeimet és hagytam, hogy kijöjjön, aminek ki kell.
...
- Nicole... -lépett be a fürdőszobába a testvérem. - Mark van itt.
A sírást még jobban elkezdtem.
- Mit csináljak?
- Nem akarom látni. -suttogtam.
- De mégis mi a faszom történt?
Válasz nélkül hagytam a kérdését. Helyette inkább felkászálódtam és a régi szobámba mentem. Pár perc múlva hatalmas dübörgés hallatszott az ajtómon.
- Nyisd ki! -kiabálta Mark.
- A francba már, hagyd békén! Megmondta, hogy most nem akar találkozni veled. Ráadásul felébreszted a gyerekeket. -szólt Nina.
- Mit mondott nektek?
- Semmit, csak sírt. Ja, meg elmondta, hogy terhes.
- Mi van? -hallottam Peter hitetlenkedő hangját. - És ezt miért én tudom meg utoljára? Teherbe ejtetted a húgomat?
- Igen.
- Hű, most milyen szűkszavú lett valaki.
- Miért? Mit kéne mondanom? A feleségem. És ha terhes, akkor terhes. Nem szólhatsz bele. -mondta Mark.
- Dehogynem, Scott. Még csak 22 éves.
- Te és a nejed meg 25 éves, két gyerekkel. Szóval nagyon nem nektek kéne dumálni!
Kinyitottam az ajtót és amikor megláttam Markot a szívem a darabokról szilánkokra hullott.
- Nicky... Figyelj, én..
- Menj el, Mark. -folytottam vissza a sírást.
- Sajnálom, oké? Beszéljük meg.
- Nem oké semmi. Kopj le!
- Megbántottalak, tudom. És elnézést is kérek, de...
Nem hagytam, hogy befejezze.
- Rohadj meg, Mark! Rohadj meg! Tudod, hogy megbántottál. Hát gratulálok. Folyton megbántasz és mégsem javítasz magadon. Szóval tűnj el, kopj le! Hogyan mondjam még el, hogy felfogd?
Mark összoszorított szájjal biccentett, hátad fordított nekem és lement a lépcsőn.
Becsaptam az ajtót és bőgve bújtam be az ágyba.
Tényleg olyan nagy kérés lenne egy normális élet?
...
Hajnalban a sok sírástól kiszáradtam, ezért lementem a konyhába egy kis vízért. Miután megittam a folyadékot, mocorgást hallottam a bejárati ajtónál.
Kinéztem rajta, ahol Markot találtam. A küszöbön, hátát a falnak döntve lecsukott szemekkel ült. Gondolom aludt.
- Nem tudtam elküldeni.
A hang forrása felé fordultam és Peter állt velem szemben.
Bólintottam és az emeletre akartam menni, de Peter megfogta a karom.
- Tényleg terhes vagy?
- Igen.
- És ezzel kapcsolatban kaptatok össze?
- Igen.
- Azt akarja, hogy elvetesd?
- Nem.
- Akkor mi miatt van ez az egész?
Otthagytam a bátyámat és újból nekikezdtem a sírásnak.
...
Reggel az volt az első dolgom, hogy megnézzem Markot. Még mindig ott ült, de már fent volt. Valahogy megérezhette hogy nézem, mert a tekintetét az ajtóra szegezte. Mikor észrevett, azonnal felpattant és kinyitotta az ajtót.
A nappali felé hátráltam, de ő gyengéden megfogta a kezemet.
- Sajnálom, szerelmem. Hülye voltam, hogy ilyet mertem feltételezni rólad. Tudom, hogy az enyém a gyerek. Csak összezavarodtam. Azután a sok negatív teszt után, teljesen abban a hitben voltam, hogy az én hibám. Hogy nem tudlak teherbe ejteni. Ráadásul ott volt a leánybúcsúdon az a sztriptízes pasas, akire kurva féltékeny voltam. És nem mellesleg nemrég szabadultam ki a börtönből. De a bentlétem alatt sem lehettél senkivel, mert Andrew mindig ott volt melletted. Kivéve Zedet, de.. Nem megyek bele, mert erre nem lehet kifogásom. Hibáztam, vállalok minden velejárót és teljesen megérdemlek bármit. De tudnod kell, hogy szeretlek. És ez az egész nem ellened szólt, csak az agyam még nem tudja megkülönböztetni a valóságot a börtöntől. Sajnálom, Nicole.
- 6 hetes a baba.
Mark megkönnyebbülten simította meg az arcom.
- És te 7 hete jöttél ki. Előbb vádoltál meg engem, minthogy megkérdezd mennyi idős a baba. Előrébb helyezted magadat, mint a családunkat.
Mark újra megdermedt, mert erre nem számított.
- Szóval bazdmeg és most menj el.
- Nicole... Könyörgöm.
- Tűnj el!
Mark megint csak bólintott és az ajtó felé ment. Azonban útközben a falnak támaszkodott és nyögött egyet.
- Mi az?
Később a földre csúszott és a combjait fogta.
- Van nálad gyógyszer?
- Nincsen. -sziszegte.
Felrohantam a szobámba a táskámért és remegő kezekkel vettem ki a gyógyszereit. Visszaszaladtam és a kezébe nyomtam.
- Nem érdemlem meg, Nicole. -suttogta.
- Nyeld le, Mark! Ha az élet azon múlna, hogy ki mit érdemel, akkor a szüleim élnének, Patrick meg Austin pedig hallottak lennének. De nem ezen múlik.
Bekapta a gyógyszereket és a szemeit szorítva várta a hatást.
- Kérsz valamit?
- Nem.
- Itt meg mi történik? -jött le az emeletről Peter.
- Mark lába.
- És ilyenkor mi a teendő?
- Várunk. -suttogtam.
Már lassan másfél órája ültem Mark mellett és még mindig fájt a lába.
- Hívom a mentőket.
- Nem kell, Nicole.
- Én meg leszarom, hogy mit mondasz. Sosem tartott ennyi ideig, szóval fogd be.
Tárcsáztam a mentőket, elmondtam a bajt és a címet. Felmentem és hipergyorsasággal öltöztem át a pizsamámból.
- Kérlek, ne aggódj értem. -szólt Mark, amikor a táskámban kotorásztam.
- Mintha az úgy működne.
- A sok aggódás nem tesz jót a babának.
Felékaptam a fejem és könnyekkel teli szemekkel néztem rá.
- Mostmár érdekel téged a baba?
- Eddig is érdekelt, mindig érdekelt.
- Nem úgy tűnt, amikor megkérdezted, hogy te vagy-e az apa.
- Sajnálom, Nicole. Már nem tudom, hogy mit mondjak vagy tegyek ezzel kapcsolatban.
A mentősök megérkeztek, Peter kinyitotta az ajtót és segített behozni a hordágyat.
- A St. Josephbe szállítsák. Ott van az orvosunk.
- Rendben, hölgyem.
Mark még mindig összeszorított szemekkel szenvedett, csak mostmár a mentőautóban. Beszálltam mellé és Peterre néztem.
- Felhívnád Ninát, hogy szóljon a dokinak?
- Persze.
Az ajtókat bezárták és egy mentős tűt vett a kezébe.
- Most mit fog csinálni?
- Intravénás injekciót. Így gyorsabban fog múlni a fájdalom. Általában mennyi idő míg a gyógyszerek hatnak?
- Fél óra, de mostmár több mint másfél óra.
Remegő kezekkel nyúltam Mark felé.
- Kedvesem... Mondtam, hogy ne izgulj. Rendben leszek.
- Én meg azt mondtam, hogy ez nem így működik.
- Inkább legyél mérges rám, csak ne aggódj.
- És ki mondta azt, hogy már nem haragszom?
- Igazad van. -sziszegte és már tényleg nagyon rosszul volt.