Nicole és Mark története

5.évad 26.rész

- Hozol nekem is valamit? -kérdeztem, amikor Mark válogatni kezdett.
- Te egész álló nap kihasználtad a lelkifurimat.
- Ez nem igaz. Akkor mondd, hogy nem érezted jól magad.
- Ilyet nem mondok, mert imádok veled időt eltölteni. Csak megjegyeztem.
- Jól van, pénzeszsák.
Megforgatta a szemeit és két tányérra kezdett pakolni.
- Ó, jó napot. Remélem mostmár ráérnek. Esetleg velünk vacsoráznának ma este? -de idegesít már ez a férfi.
- Hogyne. -vágtam rá, Mark erre felvont szemöldökkel nézett rám.
- Szuper. Az ablak mellett van az asztalunk. -a pasi a nőjéhez ment, Mark pedig még mindig kérdőn nézett rám.
- Most vagy soha, szívem.
A tányéromat a kezembe rakta és a párhoz indultunk.
- Foglaljanak helyet.
- Jó étvágyat kívánok! -néztem a mellette ülő lányra, aki lehet, hogy még nálam is fiatalabb volt.
- Brat Walker vagyok. Írországban három használtautó kereskedésem van. És szeretnék valami újba belevágni.
- Értem. És én miben segíthetek?
- Magának hatalmas tekintélye van az autógyártásban. Ha kimondja valaki a Bmw nevét, mindenkinek maga ugrik be, nem a kocsi. Szeretném, ha együtt tudnánk dolgozni.
- Ahogyan a feleségem is elmondta, nem keresek új üzletpartnert. Van elég dolgom így is. De igazán megtisztelő a felajánlása.
- Én elhiszem, hogy nehéz egy ekkora gyárat vezetni, de csak akad valamennyi idő újdonságra is.
- Ha csak a gyáram lenne, uram. Több vállalkozást üzemeltetek és nemrégen szabadultam a börtönből. Tényleg nincs időm ilyenekre.
- Börtönből? -szólalt meg végre a csaj.
- Igen, 10 hónapot voltam bent.
- Ó, nem is tudtuk. - Szóval sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem tudok magával szövetkezni. Megadom a telefonszámomat, majd érdeklődjön valamikor, hátha tudok akkor segíteni.
Befejezted, szerelmem?
Bólintottam, további jó étvágyat kívántunk és a liftbe szálltunk.
- Te komolyan megadtad neki az elérhetőségedet? -hitetlenkedtem.
- Nyugalom! Dehogy, adtam meg. Az Simon telefonszáma.
Elnevettem magam és összekulcsolt kezekkel tértünk be a szobánkba, ahol már csak pár napot fogunk tölteni.
...
Tegnap érkeztünk haza a nászutunkból és mikor reggel kinyitottam a szemem Mark nem volt az ágyban, ami csak egyet jelentett. Betartotta, azt amit mondott. Lehet, hogy napokig alig fogom látni, mert a munkába fog temetkezni. Nyújtózkodtam egy nagyot és elkezdtem kipakolni a bőröndöket.
Miközben pakolásztam a telefonom kezdett el csörögni, Emma volt az.
- Szia.
- Na mizu, jól aludtál?
- Aham, egész jól. Mike nálad aludt? Csak mert nem volt itt tegnap.
- Igen. -válaszolta szűkszavúan.
- Na, mi történt?
- Kiborulok az exeitől.
És innentől fogva Mike volt nőjeit kezdte el sorolni és szidni.
- Majd valamikor találkozunk?
- Persze, most bemegyek a céghez, utána beszélünk.
Nagy nehezen felöltöztem és tárcsáztam Andrewt.
- Jó reggelt Nicole asszony.
- Még mindig csak kisasszony... -amikor eszembe jutott, hogy már férjezett vagyok.
- Már nem Mrs. Scott. -a szavak hallatán elmosolyodtam. Igen, Scott vagyok.
- Esetleg eltudna jönni értem?
- Öhm... Úgy tűnik Mark úr nem mondta. Határozatlan időre fizetett szabadságon vagyok.
- Oh, elnézést. Nem tudtam. Jó pihenést!
És itt jött el a pillanat, amit nem akartam. Vezetnem kell.
Kínszenvedve előkerestem Mark másik kocsijának kulcsát és a táskámat felkapva a garázshoz siettem.
Kinyitottam a kocsit, beszálltam és egy jó nagy levegőt szívtam be.
Utálok vezetni, mégis megszereztem a jogsit, amíg Mark börtönben volt. Tényleg irtózom a forgalomtól és mindenféle személyes közlekedéstől, de muszáj volt megtanulnom. Csak nem lehet Mark Scott autógyár tulajdonos feleségének létezni jogsi nélkül.
Körülbelül 29 szívrepedés után megérkeztem a céghez. Még mindig gyorsan vettem a levegőt. Utálok vezetni. Sőt, gyűlölök. Nehézkesen kiszálltam a járműből, amikor Mark hatalmas mosollyal az arcán jött ki az épületből.
- Hát mondom, ha nem lopták el a kocsimat, akkor csak a gyönyörű feleségem vezetett el idáig.
- Ne is említsd meg! -borzongtam meg.
Csókot nyomott az ajkaimra és átölelt. - Van jogsid?
- És csak te miattad. Rühellek vezetni.
Elnevette magát és még egyszer megcsókolt.
- Én pedig imádlak.
- Miért van Andrew szabadságon?
- Sokat dolgozott mostanában, megérdemli.
- Na és te? Nem úgy volt, hogy alig foglak látni?
- Módosítottam. Csak szánok rád egy kis időt.
- Megtisztelsz.
A derekamat ölelve mentünk be a céghez.
- Kérsz kávét?
- Nem, ittam.
- Egy kávét az irodámba. -szólt Mark a recepciósnak.
- Rendben. A kettes tárgyalóban már elkezdődött a megbeszélés.
- A francba! Akkor később küldje az irodámba.
Rámnézett és még utoljára egy puszit adott az arcomra. - Szeretlek, ha vége van kereslek.
- Szia. -és már el is rohant.
Beszálltam a liftbe, amikor Simon is a felvonó felé sétált. A lábamat megtartottam, hogy beférjen.
- Olálá, Mrs. Scott. Jól lebarnult.
- Jó reggelt! - ezután mosolyogva dőlt neki a lift oldalának. Azonban azonnal lehervadt, sőt inkább lefagyott a vigyor a fejéről, amikor Polly is beszállt.
- Jó napot kívánok!
A liftajtó bezárult és a levegő feszült lett Simon tekintetétől.
- Lefeküdtetek. -jelentettem ki.
- Dehogyis, Nicole asszony. -tagadta Polly.
Simonra néztem, aki csak megforgatta a szemeit. Ezután egy jól irányzott rúgást mértem a tökére.
- Jézusom.. Te megzakkantál? -rogyott össze.
- Ha ezt Mark megtudja, őrjöngeni fog. Te zakkantál meg? Mit gondoltál? Nem igaz, hogy nem tudod a farkadat a gatyádban tartani.
- Hagyd már abba. Csak szexről van szó.
- Ezaz. Nem normális kapcsolatról, hanem csak egyszeriről volt szó. Mit fog szólni ahhoz Mark, hogy az összes alkalmazottját megkeféled.
- Milyen összes?
- Szerinted nem tudom, hogy kikkel feküdtél le? Kezdjem el sorolni?
- Például?
- Mark titkárnője, az én titkárnőm, a volt titkárnőd, a titkárnő akit kirúgtam, a recepciós csaj. Ja és a legjobb most jön. A szállítási osztály vezetőhelyettese. És ki tudja mennyiről nem tudok még.
- Kurvára ráérsz, ha ezzel foglalkozol. Mert tudtomra ez az én dolgom.
A lift csilingelt én meg kiszálltam a felvonóból. Simonnak van egy olyan kurva idegesítő tulajdonsága, hogy egyik pillanatról a másikra fel tud húzni. De úgy igazán. Bementem az irodámba, ahová Polly követett.
- Nicole asszony én sajnálom. Remélem ebből nem lesz nagy probléma.
- Polly. -néztem rá, mikor leültem. - Ez egyáltalán nem a te hibád.
- Azért csak van benne részem.
- Viszont Simonnak kellett volna tudnia, hogy részvénytulajdonosként mit szabad és mit nem. És ezt nem kellett volna.
- Akkor?
- Semmi. Ő felel ezért. Menj vissza dolgozni. -hesegettem ki őt a kezemmel.
Miután kiment az asztalomra borultam. Miért kell ilyen szarságokkal foglalkoznom?
...
Mark két csészével a kezében jött be.
- Úgy hallottam szükséged van egy kis koffeinre. -tette le elém a kávét.
- Mit hallottál?
- Hogy összevesztél Simonnal. Mi történt?
- Semmiség. Egyszerűen csak hülye.
- Tudsz segíteni? -tolt elém egy mappát.
- Hát persze. -mellém csusszant és megcsókolta a nyakamat. - Szeretlek.
Homlokomat az övének döntöttem és átöleltem a nyakát. - Én is szeretlek. -nyomtam a számat az övére. Amikor berobbant az ajtón Simon.
- Semmi közöd nincs hozzám. -állt az asztal elé.
- Hála az égnek! -néztem fel rá.
- Nincs jogod számon tartani, hogy kivel mikor mit csinálok. Mert ez az én ügyem.
- Igen az. De kapcsolódik a céghez, szóval innentől az én ügyem is.
- Hogy lenne köze a céghez ennek?
- Mert hol csináltad? Nem itt?
- Nem.
- Oké, akkor Pollyt kivéve. Hol csináltad?
- Akkor sincs közöd hozzá. Szállj le rólam!
- Inkább fejezd be a munkahelyeden való sármoskodást. Én mint a főnököd mondom.
- És te ehhez mit szólsz? -nézett Simon a férjemre.
- Mit szólnék? Ez a ti ügyetek.
Somolyogva néztem rá az előttem álló férfira.
- Ezt nem fejeztem még be. Kurvára még ki foglak osztani, de nem lesz ott Mark. -ekkor megcsörrent a telefonja.
- Egy ír szám. Ki keresne engem Írországból? -vette fel. Mark ráharapott a szájára, hogy ne nevesse el magát.
- Öhm.. Én Simon White vagyok. Nem Mark Scott.
Mark a fejét a nyakamba temette és nevetett.
- Ó nem, Mark urat nem tudom adni, de a feleségét igen. -adta a kezembe a mobilt.
- Egy pöcs vagy. -néztem Simonra.
- Tessék? -mondtam a telefonba.
- Ez nem Mark száma volt. -szólt bele a nászutunkon megismert pasas.
- Valóban Sherlock. A férjem nem akar együttműködést. Remélem felfogta. Viszlát. -nyomtam ki és Simonhoz dobtam.
- Folyton szívattok. Veled még van beszédem. -nézett rám csúnyán és kiment.
- Olyan dologról van szó, amibe bele kéne folynom? -nézett rám Mark.
- Egyáltalán nem. Ezt hagyd ránk.
- Rendben van.
- Nagyon nyugodt vagy mióta visszajöttünk.
- Miért? Kéne aggódnom valami miatt? Itthon vagyok a feleségemmel, főnök vagyok, gazdag vagyok, van egy hatalmas házam. És ha minden jól alakul akkor hamarosan egy gyerekem is. Van okom idegeskedni?
- Nincsen. -válaszoltam. - A fotózás mikor lesz?
- Nem tudom, nem foglalkoztam azzal a személlyel, akit kifogok rúgni.
- Úgysem fogod. -mosolyogtam.