Nicole és Mark története

3.évad 13.rész MARK

A csaj hangosan nyögött a fülembe és elérte a gyönyör. Én lökhetnék rajta még százat, akkor sem elégülnék ki. Melléfeküdtem és a falat bámultam.
- Mark. -ölelte át a mellkasom. Undorodom a csajtól. A nevét sem tudom. Mindy vagy Sindy vagy esetleg Nancy. Fogalmam sincs.
- Mark. Bébi. -ütögette a vállam.
- Leszopnálak. -nyalta meg a száját.
Kikeltem az ágyból. Lehúztam magamról az óvszert és felöltöztem.
- Mit csinálsz? -feküdt még mindig az ágyamban.
- Kérlek menj el.
- Mark. Tudom, hogy szeretnéd, ha leszopnálak.
- Menj el.
- Mély a torkom. Belefér a méreted. -csavargatta a vörös haját.
- Nem érted? Takarodj! -már majdnem kiabáltam.
- Idióta. -vette fel magára a gönceit. Sértetten távozott a szobámból.
Leballagtam a konyhába, ahol anya munkálkodott.
- Ki volt az a lány?
- A barátnőm.
- Nem szimpatikus. Hogy hívják?
- Mindy.
- Érdekes. Amikor lejött, elég dühös volt. Megkérdeztem a nevét, és ő Nancy.
- Akkor az.
- Mark. -fordult felém és fogta meg a kezem.
- Ő nem jó neked.
- Akkor ki lenne a jó, anya? Ki?
- Tudod, te azt jól. -fordult meg.
- Persze. Nicole. De van egy kis probléma. Ez a kapcsolat elszállt, anya. Neki van valakije én meg szenvedek. Elbasztam az egészet.
- Ő is szenvedett, fiam.
- Tudom. -dörzsöltem meg a fejem.
- De nem tudod mit szólna, ha elbeszélgetnél vele. Honnan veszed, hogy van kapcsolata?
- Tudom. Csókolózott vele. Beszéltem vele reggel és azt hitte meg akarom alázni.
- Mit mondtál?
- Hogy újrakezdeném.
- Ha nem aláztad volna meg azelőtt, nem hinne ilyeneket.
- Nem érted. Nekem nem állt szándékomban bántani őt. Engem kényszerítettek.
- Ki kényszerített?
- Patrick Parker. Érted? Soha életemben nem bántanám Nicole-t, anya. Ha nem tartottak volna fegyvert a fejemhez és nem vertek volna össze, 1 hét után összejöttem volna vele. De nem. Mert nekem fontosabb volt ez a mocskos életem.
- Fegyvert tartottak a fejedhez?
- Igen.
- Miért csinálja ezt Patrick? -ült le elém édesanyám.
- Mert meg akarja erőszakolni Nicole-t.
- Micsoda? -dülledtek ki a szemei.
- Azt ígérte, ha megutáltatom magam vele. Nem teszi meg.
- Jézusom. -tette a szája elé a kezét.
- És most, hogy látta, hogy kedves voltam vele. A francba. -álltam fel.
- Meg fogja szegni. -fogtam a fejem és ráütöttem az üvegasztalra, ami darabokra hullott előttem.
- John. -kiabálta anya.
- Itt meg mi történt? -jött be apu.
- A fenébe! A fenébe! -ismételgettem.
- John. Azt hiszem előjött a betegsége.
- Fiam. -fogta meg a karom. - Most mennünk kell.
- Nem megyek. El kell mennem Nicole-hoz. -indultam az ajtó felé.
- Nincs idő erre.
- Rá mindig van idő.
- Fiam. Jössz és kész. -húzott ki az ajtón és beültetett a kocsiba.
A fejemet fogtam és szenvedtem.
- Hova visztek? -kérdeztem, miután már 5 perce elindultunk.
- Orvoshoz.
- Nem vagyok beteg.
- Mark, előjött egy betegséged, ami kiskorodban volt.
- Milyen betegség?
- Skizofrénia.
- Ti most csak vicceltek velem.
- Nem.
- Mégis mikor akartatok szembesíteni azzal, hogy egy pszichopata vagyok?
- Nem vagy az. -fordult hátra anya.
- Igen. Akinek több személyisége van az nem pszichopata. -csattantam fel.
- Megérkeztünk. -szólalt meg apa.
- Ez az. Mostantól látogathatom a pszichiátriát.
- Jó napot. -köszönt előre apu az orvosnak.
- Rég láttam önöket. Üljenek csak le. Mi a probléma?
- Mark. -mutatott rám az édesapám. - Szerintük megint beteg.
- Khm. -néz végig rajtam a doki. - Szeretnék vele négyszemközt beszélni.
A szüleim kimentek én meg egyedül maradtam a pszichológussal. Jól hangzik, mi?
- Szerintem nem emlékszel rám.
- Jól gondolja.
- Tudom, hogy nehéz elfogadnod, hogy beteg vagy de küzdened kell ellene. - Ez az egész 4 éves korodban kezdődött.
Figyelemmel hallgattam a dokit, aki elmesélte az egész betegségem, ami elmúlt, de újra előjött.
- Gyógyszerekkel tudjuk ezt kontrolálni.
- Értem. Köszönöm.
- Volt olyan helyzet ahol észrevetted, hogy nem az vagy aki valójában?
- Igen.
- Rendben. Ezt a gyógyszert már ma el kell kezdened szedni.
A kezembe adott egy papírt és elköszönt tőlem. Kiléptem az ajtón és anya azonnal kérdezősködni kezdett.
- Kérlek váltsátok ki. -adtam édesanyám kezébe a papírt és kisétáltam a kórházból. Nicole-ék fele vettem az irányt, ami nem messze volt.
[...]
- Mark én sajnálom, ami veled történt, de Nicole már túltette a kapcsolaton magát.
- Tudom.
- Én nem tudok ebbe beleszólni. -rázta a fejét Mrs. Lewis. Ekkor Nicole lépett be az ajtón.
[...]
Becsapta előttem az ajtót. Még percekig néztem azt. Hiába Mark. Ezt elszúrtad. Megfordultam, Patrick állt velem szemben. Mondanám, hogy meglepődtem, de egyáltalán nem.
- Rendezzük le. -vigyorgott az arcomba és oldalról egy ütést éreztem.