Nicole és Mark története

2.évad 9.rész

- Nem érted, hogy hagyjál?
- Akkor menj vissza a fuckboyodhoz. Az foglalkozzon azzal, hogyha felfázol.
- Fog is.
- Persze. -dünnyögte.
- Miért szakítottatok? -kérdeztem.
- Mert egy idegbeteg.
- Ja. Az vagyok.
- De jó, hogy beismered.
- Állj fel.
- Hova keveredtem te jó ég. -szörnyülködött Matthew.
- Te meg ki vagy?
- Egy beteg, aki bekerült a kórház nevű cirkuszba.
- Hogy hívnak? -kérdezte Lindától.
- Ne nyomulj. -morogta William.
- Linda Adams.
- Hát beszarok.
- Nyugodtan Peterson.
- Zavarná a fuckboyt, ha megcsalod?
- Nem csalom meg.
- Tényleg? -lépett közel a lányhoz.
- Igen.
William leguggolt hozzá és megcsókolta.
- Nem csaltam meg.
- Persze. Akkor ez nem volt semmi.
- Nem vagyunk együtt szóval nincs kit megcsaljak.
- Akkor miért raktad fel a képet?
- Mert te is.
William szó nélkül távozott.
- Milyen társaság ez? -sóhajtott Matthew.
- Szuper. Vagyok én. A tökéletesség. Nicole, aki a húgom és Mark barátnője. Aki mindig valamilyen bajba keveredik. Van Mark aki mindig bunyózik egyet, ha valaki bántsa Nicolet. Ott van Linda. Akinek faszom tudja miért kék a haja. William, aki menő. Ők ketten mindig veszekednek. Szakítanak, összejönnek. Ami most is így lesz. Ennyi.
Valentína jött be.
- Tényleg. Van Valentína aki az én barátnőm. Spanyol és az anyja volt itt Nicolenál. Mivel orvos. Mostmár tényleg ennyi.
- Helló.
- Szia. Csók?
- Tegnap megkaptad. -forgatta meg szemeit Val.
- Egyszer.
- Háromszor.
- Mindegy. -sóhajtotta.
- Menjetek már el. Most komolyan maradni akartok. Menjetek parkba, mekibe vagy mit tudom én. -utasítottam a bátyámat.
- Biztos?
- Biztos hát. Itt van Mark, Linda meg Matthew.
Peter elgondolkozott.
- Megverlek Lewis.
- Jól van má' -fogta meg Valentína kezét és kimentek az ajtón.
- Nyugalom. -dőlt hátra.
Linda még mindig a parkettán ült.
- William miért ment el?
- Passz.
- Hány éves vagy? -érdeklődtem.
- 10 hónapja járunk és nem tudod? -nézett rám furán Mark.
- Nem te. Matthew.
- Jaaa. -húzta el az a betűt.
- 21. De szólíts Matt-nek. A Matthew az olyan, mintha az apám szidna le éppen.
- Oké Matt.
Eltelt megint az idő. Már 15 óra van.
Pérez doktornő jött be.
- Minden rendben. A portánál átvehetitek a zárójelentést. Viszlát.
- Szabad vagyok.
- Igen. -puszilt bele a hajamba.
- Menjünk.
- Rendben.
Felkapta a sporttáskát és elindult.
- Jobbulást Matt.
- Kösz.
A portán felvettük a zárójelentést. Végre a friss levegőn voltunk. Beültem Mark mellé, aki éppen a motort indította be.
- Hozzátok?
- Nem.
- Akkor?
- A pályára.
- Biztos vagy benne?
- Igen. -bólintottam.
Csöndben indultunk el a kosárpályára. Leállította a kocsit. Kiszállt belőle és kinyitotta előttem az ajtót.
- Most jöttél ki a kórházból.
- Nem baj. Menjünk.
Mark sóhajtva bezárta az autót. Kézenfogva indultunk a pálya irányába. Fütyült egyet. Ekkor az éppen meccsező fiúk felénk fordultak. Lehettek 14 évesek.
- Labdát.
- Hanyast?
- 7.
Odapasszolták hozzá a kosárlabdát és már folytatták is tovább a meccset.
- Mikor fűzted be őket? -kérdeztem miközben a pálya másik felére értünk.
- Pár hónapja. -nevetett.
- Félnek tőled?
- Eléggé. -állt meg. - Tiéd a pálya.
- Kösz. -vettem ki a kezéből a labdát.
Először közelebbről dobtam rá. Később már jó messziről.
- Mikor voltál itt utoljára? -kérdeztem, amikor dobtam egy 3 pontosat.
- Szép. -utalt a dobásomra.
- Na?
- 1 hónapja. Kábé.
- Aham. Nézzük milyen vagy. -dobtam oda neki.
- Nézzük. -állt fel a földről. Pattogtatott párat, majd elsőre bedobta csontnélkül.
- Na?
- Miért nem jársz ki gyakrabban? -mondtam ki amit gondoltam. - Meccsekre miért nem mész?
- Nincs szükségem rá.
- Mert?
- Megtanultam kosarazni. Minden szabályt. Meccsekre mentem. Menő lettem. Azután már nem is volt fontos maga a sport. Jöttek ide ki a csajok. Őket fűztem.
- Egyáltalán szeretsz kosarazni?
- Persze. De miért jöjjek ki? Itt vannak a pisisek had játszanak. Jöjjek ide? Vegyem el tőlük a kedvet? Nem. Inkább veled és a barátaimmal vagyok.
- Miért nem mész oda hozzájuk egyet játszani? Miért inkább a dohányzást választottad stresszlevezetésként?
Mark megdörzsölte a homlokát.
- Hagyjuk ezt.
- Jó. Akkor most odamész hozzájuk és megtanítod őket kosarazni, mert még dobni se tudnak. -néztem egy srácot aki 1 méterrel arrébb dobta a labdát a palánktól.
- Legyen. -mosolygott.
- Min vigyorogsz?
- Túl sokat foglalkozol velem. -jött közelebb hozzám.
- Kivel foglalkozzak?
- Nem tudom. -csókolt meg.
Egy fütyülés zavart meg minket. Odafordultunk. Az a srác fütyült, aki nem tudott dobni.
- Jó kedvedben vagy? -kérdezte.
- Ha megzavarnak nem. -vált
félelmetessé az arca. De én közelről
láttam a nevetőráncait
A fiú ijedten nézett rá.
- Meg se szólaltam. -hebegte.
- Gyere játsszuk le.
- Nem kell.
- Megtanítalak titeket.
- Mire? -kérdezte a másik. - Szexre?
- Ne gondolj még ilyenekre. Menjél
még babázni. -röhögött
- Ti már csináltatok?
- Mondtam, hogy egy rossz tásaság. -
súgta a fülembe.
- Mostmár tudom.
- Na adjatok egy labdát.
- Hol van amit elvittél?
- Valahol. Adj egyet.
A fiú odadobta neki.
- Neved?
- Todd.
- Akkor Todd. Dobj egy 3 pontosat.
Én leültem a földre. Onnan figyeltem őket. Mark türelmesen tanította őket. A telefonom szólalt meg. Peter neve villogott rajta. Hoppá. Nem szóltam neki, hogy eljöttem.
- Figyeljetek. Kinek van húga?
Ketten feltették a kezüket.
- Ilyet soha ne csináljatok.
- Mit?
- Hallgassátok. -nyomtam a zöld gombra. Kihangosítottam, hogy mindenki hallja.
- Hol a faszomban vagy? Miért nem tudsz szólni? Bemegyek abba a retkes kórházba. Silverman közli velem, hogy elmentél. Otthon kerestelek ,de nem voltál ott. Anyu azt mondta nem is voltál ma a házba. Várj... Ugye nem? Nem Marknál vagy és éppen szexeltek? Kiherélem Scottot. Most jöttél ki a kórházból. Máris kanoskodik. Nem baszhatott 3 napig és most rájött? Add oda neki a telefont.
- Csá.
- Hol vagytok?
- A kosárpályán vagyunk. Nicole ide akart jönni én meg idehoztam.
- Ok. Miért vagyok kiakadva mikor veled van. Jó hülye vagyok. Megyek Valentínához. Ciao!
Mark röhögve nyomta ki a telefont.
- Nem áll meg a világ. Tovább. Martin te jössz.
Visszaültem a földre. Bejelentkeztem a facebookba. "William Peterson bejegyzést tett közzé."
Rányomtam az értesítésre. A képen William Lindát csókolja meg.
- Mark. -kiabáltam.
- Mondjad.
- Lindáék kibékültek.
- Csodás.
Még 1 óráig voltunk ott.
- Na jó. Haladtunk. Nem vagytok mostmár olyan szarok. Mentem.
Gyere. -fogta meg a kezem.
- Most hova menjünk? -kérdezte miközben beült a kocsiba.
- Haza.
- Jó. -indult el.
- Alszol velem?
- Szeretnéd?
- Igen.
- Akkor alszok veled.
Pár perc múlva hazaértünk.
- A kulcsom?
- Nálam. -nyitotta ki az ajtót.
Engem előreengedett. Anya forgott a konyhában.
- Sziasztok. Kincsem, jól vagy? -jött oda hozzám és szorosan megölelt.
- Jobban.
- Csinálom az ebédet. Mindjárt kész van.
- Rendben. -ültem le a kanapéra. Megforgattam a kezeimben a távirányítót, majd bekapcsoltam. A híradó ment. Bementem a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár vizet.