Nicole és Mark története

2.évad 14.rész

Mikor hazaértünk anya főzött. Peter meg tévézett. - Sziasztok.
- Csá. Hol voltatok?
- Pályán.
- Ok.
Le is rendeztük ezt a beszélgetést. Anya hamarosan kész is lett így vacsoráztunk. Mark feszengve ugyan, de leült.
- Veletek minden rendben? -nézett hol rám hol Markra.
- Igen.
Megvacsoráztunk. A kaja irtó finom volt. De Mark mindvégig kellemetlenül ült mellettem.
- Mi most megyünk. -fogtam meg a barátom karját és felhúztam a szobámba. Mikor felértünk lefeküdt az ágyra.
- Miért nem mondtad el anyukádnak, hogy mi történt?
- Mert nem fontos. -ültem le mellé.
- Megvertelek. Érted?
- Nem vertél meg.
- Akkor mit csináltam?
- Oké. Bántottál. De nem vertél meg.
- Nem fontos?
- Nem. -emeltem fel a hangom.
- Nagyon jó. -fordult a hasára.
- Ne csináld már. Nem haragszom.
- Nem haragszol rám. De félsz tőlem. -motyogta a párnámba.
- Már nem annyira. -feküdtem a hátára.
- Komolyan? -beszélt még mindig a párnába.
- Az elején nagyon. De mostmár kezdem elfelejteni.
- Sajnálom Nicky. Nem akartam. -fordult meg így lelökve engem magáról.
- Ne kérj már annyiszor bocsánatot.
Szoroson magához húzott és beleszagolt a hajamba.
- Remélem egyszer teljesen megbocsátasz és elfelejted amit csináltam.
- Egy random fiút megvertél miattam. - Alap. -nevetett. De közben valami köhögés féle is volt.
- Ez meg mi volt? -bontakoztam ki a karjaiból.
- Semmi. -halkult el a hangja.
- Nem kapsz levegőt. Köhögj.
Erre nem is tudott válaszolni. Köhögésbe kezdett. Hallatszott, hogy a tüdejéből jött. Mikor abbahagyta rámpillantott. Szemei csak úgy csillogtak.
- Jézusom Mark. -raktam a tenyerem a fejére. Tűzforró volt a feje. Leszaladtam a lépcsőn és anyához mentem.
- Nem tudod hol van a lázmérő?
- A második fiókban. De minek?
- Mark lázas. És nagyon köhög.
- Vigyél még valami gyógyszert. Írja rajtuk, hogy mire jó.
- Rendben. -kivettem a lázmérőt és egy köhögéscsillapítására és lázcsillapításra jó tablettát is. Felszaladtam vele a szobába. Mark ugyanúgy az ágyon ült.
- Megyek haza. Nehogy elkapd. -állt volna fel.
- Leülsz. -parancsoltam és a kezébe nyomtam a lázmérőt.
- De komolyan megyek.
- Komolyan itt maradsz.
Mark a hóna alá tette a hőmérőt. Vártunk egy keveset mikor végre csipogott.
- Nem olyan vészes. -nézte meg.
Kikaptam a kezéből mert nem hittem el neki.
- Neked a 39,2 nem vészes? -néztem rá.
- Megyek haza.
- Beveszed a gyógyszert, lefürdesz aztán bebújsz az ágyba. És ez parancs.
Szemforgatva elvette tőlem a tablettát és bevette.
- Most menjek fürödni?
- Tied a pálya.
- Jól van. -ment ki az ajtón. De én követtem.
- Jössz velem?
- Nem. Csak megnézem nem-e a bejárati ajtón mész be a fürdőszobába.
- Pimasz vagy. -nevetett, majd belépett a fürdőbe. Én visszamentem a szobámba. Elővettem a telefonom és felhívtam Mrs. Scottot.
- Szerbusz angyalom. Minden rendben? Fáj? Mark nem tudod hol van?
- Szép estét Mrs. Scott. Minden rendben van. Már alig érzem. És Mark itt van nálunk. Éppen fürdik. Magas a láza és köhög szóval marad.
- Értem. De nem gond? Mert amit csinált. Az...
- Nem. Tudom hogyha nem idegesítettem volna fel. És nem hazudtam volna neki. Akkor nem csinálta volna azt amit. Dühös volt.
- Rendben. Mennyi a láza?
- 39. -sóhajtottam.
- De mitől?
- Gőzöm sincs.
- Pihenjetek. Jó éjt.
- Jó éjszakát.
Még egy ideig fürdött. Majd bejött a szobámba köhögve egy szál alsónadrágba.
- Mitől is fázhattál meg? -forgattam a szemeim.
- Tényleg hazamegyek.
- Felhívtam anyukád. Maradsz.
Felvett egy hosszú nadrágot és egy pólót. Így mászott be az ágyamba.
- Te nem mész?
- De. -álltam fel a székemről. Beballagtam a fürdőszobába. Nem akartam kádba fürödni. Inkább beálltam a tusolóba. Miért nem tudok rá haragudni? Nagyon szeretem, hiszek neki, bízok benne. Csak ezért nem?
Kiszálltam a tusolóból. Magamra vettem a köntösöm és fogat mostam. Visszamentem a szobámba ahol Mark feküdt. Mikor meglátta hogy köntösben vagyok a másik oldalára fordult.
- Minek fordulsz el?
- Mert öltözöl és...
- Istenem. -vettem fel a pizsim. Mögé feküdtem.
- Megfordulhatsz. Bár. El se kellett volna. -kijelentésemre visszafordult. Így csak nagyjából 2 cm volt ajkaink között. Zavartan hátrálni kezdett. Ahogy odébb ment én is mentem utána. Már a falnak nyomódott. Közelebb húzodtam hozzá. Annyira hogy már orrunk is összeért. Ajkaimat az övéinek nyomtam. Nyelvem bejutását kértem, amit azonnal meg is kaptam. Megfordított és rámült. Lágyan csókolt engem. Minden félelmem elszállt abban a pillanatban. Nem érdekelt, hogy mit csinált. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy haragudjak rá.
- Nagyon szeretlek Nicky. -suttogta bele a csókunkba. Lemászott rólam és mellémfeküdt.
- Magamra haragszok. Nem tudom, hogy tehettem ilyet. Annyira dühös voltam rád abban a pillanatban. Mire észbekaptam, hogy mit tettem. Már nem voltál ott. Futottam utánad. De anya megállított. Elmondtam neki, hogy mi történt. Jobban fájt az a pofon mint bármelyik verés. Mert anya adta és azért, mert csalódott bennem, mint te vagy Peter. -suttogta.
- Nem haragszik rád. -simítottam meg az arcát.
- Lehet. De magát hibáztatja. Mondván, hogy ő nevelt engem.
- Talán aludni kéne.
- Csak kéne.
- Holnap orvoshoz megyünk.
- Ne már. -nyavajgott.
- De, de. -karoltam át a derekát.
- Csak miattad. Jó éjszakát hercegnőm. -csókolt meg hosszasan.
- Neked is.

Július 16 -ot írunk. Álmosan felültem az ágyban. Mellettem Mark szuszogott. Felkeltem és a szekrényemben kezdtem kutatni. Felvettem a szokásos darabokat. Lehet el kéne menni vásárolni. Az órára pillantottam. 10 óra múlt. Visszasétáltam Markhoz és keltegetni kezdtem.
- Fent vagyok. -ült fel.
Szemei sokkal jobban csillogtak, mint tegnap. Kezébe nyomtam a lázmérőt. Ami szerint 39,5 a láza.
- Öltözz és megyünk az orvoshoz. Köhögve bólintott.
Leültem a székembe és onnan figyeltem. Magára kapkodta a ruháit és elment a mosdóba. Én addig lementem a konyhába és kivettem valami kekszet. Nemsokára ő is lejött.
- Indulás.
- Jó jó.
Beültünk az autóba. Mark már indította is az autót.
- Mibe fázhattál meg? - Nem tudom.
- Tegnap délelőtt még jól voltál.
- Nem egészen. -vakarta meg a tarkóját.
- Mi?
- Tegnapelőtt is kapart már a torkom. De nem adtam neki jelentőséget.
- Szuper. -forgattam meg a szemeim.
Pár perc múlva már Mark háziorvosának a rendelője előtt álltunk. Mark köhögve nyitotta ki előttem az ajtót. Mikor beléptünk a várakozóban tartózkodó 5 ember egyszerre fordult felénk. Ami között Linda és William is ott volt. William lehetett a beteg mert tiszta sápadt volt az arca.
- Sziasztok. -ültünk le melléjük.
- Csá. -köszönt rekedt hangon.
- Neked is sikerült nyáron megfáznod?
- Ja.
- Ügyesek vagytok. Mit ne mondjak.
- Jöjjön a következő.
Ekkor William felállt és bement az orvoshoz.
- Beszélhetnék veled? -nézett rám Linda.
- Persze. -álltam fel.
Együtt sétáltunk ki a rendelő udvarába.
- Baj van. -ült le az egyik padra.
- Mi?
- Vagyis még nem biztos.
- Linda nyögd már ki. -kezdtem türelnetlenkedni.
- Szóval. Khm... Szexeltünk Williammel és... 1 hónapot késik. -suttogta.
- Ne. -hőköltem hátra.
Védekeztetek?
- Nem tudom. Nem kérdeztem meg Williamtől. És ha elmondanám, hogy lehet gyereket várok. Akkor nem tudom hogyan reagálna.
- Jó. Elmegyünk és veszünk terhességi tesztet.
- Rendben.
Beszaladtam a rendelőbe.
- Mi most elmegyünk egy kis időre. Majd jövünk. -pusziltam meg.
- Minden oké? -kérdezte. Gondolom látta az ideges arcom.
- Nem igazán. Ha te jössz akkor figyelj oda mi a bajod és váltsd ki a gyógyszereket amit felír a doki. De szerintem addigra visszaérünk. -hadartam.
- Mi van Lindával?
- Lehet, hogy terhes. -hajoltam a füléhez és annyira halkan mondtam, hogy csak ő hallja.
- Jézusom. -meredt maga elé.
- Mennem kell. Szia. -futottam vissza Lindához.
- Menjünk. -fogtam meg a lány kezét. Futni kezdtünk a legközelebbi gyógyszertárba. Mikor beértünk egy 30 év körüli nő állt a pult mögött.
- Jó napot. Kettő terhességi tesztet kérünk.
- Kettőt? -nézett rám Linda.
- Biztos, ami biztos.
A nő elénk rakott kettő tesztet? amit gyorsan ki is fizettem. Újból futottunk vissza a rendelőbe. Amikor visszaértünk Lindát beküldtem a mosdóba. Addig én visszamentem a rendelőbe. William ült ott egyedül. Mark nem volt mellette vagyis ő volt bent a dokinál.
- Linda? -állt fel.
- Maradj ott és ülj le. Ne gyere ide. Ha kiderül, hogy ennyire felelőtlen vagy én kinyírlak.
- Milyen felelőtlen?
Rajtunk kívül még egy velünk egykorú fiú ült. De a fülében fülhallgató.
- Ha nem használsz óvszert. -sziszegtem.
- Na ne. -dörzsölte meg a halántékát.