Nicole és Mark története

3.évad 3.rész

De a barátom kihúzta a kezeit apja szorításából és elhúzta az anyagot Mr. Scott nyakáról. Piros csíkok voltak rajta. Mark arrébb lépett és idegesen a hajába túrt.
- Vedd le a felsőd.
- Fiam. Haggy már. -könyörgött John.
- Vedd le a pólót. -ismételte.
Mr. Scott rájött, hogy Mark akaratossága ellen nem lehet tenni. Így engedelmeskedett neki. Lehúzta magáról a pólót és maga mellé rakta. Mark azonnal megfordította édesapját. John egész hátán ilyen piros csíkok voltak. Olyan volt, mintha ostorral csapkodták volna.
- Ugye ez nem ostor volt? -kérdezte Mark miközben kezei ökölbe szorultak.
- Fiam. Már mindegy. Hagyjuk ezt a témát. Ez a múlté. Jó?
Mark lesütött szemekkel bólintott.
- Khm... Akkor én most mennék aludni. -nézett körbe Mr. Scott.
- Megyek én is. -állt fel a felesége és mindketten jó éjszakát kívánva felmentek a szobájukba.
- Mark jól vagy? -ültem az ölébe.
- Csak nagyon ideges. -tördelte az ujjait.
- Hé. -simítottam meg az arcát, amire azonnal rám emelte zöld íriszeit.
- Legyél már boldog. Itt van apukád, anyukád és én. Ne foglalkozz azzal, ami volt. Inkább arra figyelj, ami most van.
- Rendben. -bólintott és szorosan magához húzott.
- Még mindig nem hiszem el, hogy újra itt van. -suttogta.
- Elhiszem. -simítottam meg a haját.
Megszegte az ölelést és mélyen a szemembe nézett.
- A te szemeid az én égboltom. -szólt alig hallhatóan pár másodperc múlva.
Elvörösödve tűrtem egy hajtincset a fülem mögé és kerültem Mark tekintetét.
- Nem engeded meg, hogy nézhessem az égboltot. -húzta mosolyra a száját.
- De. -néztem rá. De ő nem a szemeimet nézte hanem az ajkaim. Mit sem várva puha ajkait az enyéimnek nyomta. Először csak ízleltük egymás ajkait, később már nyelveink is játszottak ebben a csókban. Mark a fenekem alá nyúlt és felemelt. Lábaimat dereka köré fontam és így vitt fel a lépcsőn. Úgy, hogy ajkaink nem váltak el egymástól egy pillanatra sem. Hallottam, ahogyan becsapja maga mögött az ajtót. Vagyis már a szobájában vagyunk. Megfordított és az ajtónak nyomott. Lábaim még mindig a derekát szorították. Zihálva vettük mindketten a levegőt. Homlokát enyémnek nyomta és megint a szemembe nézett. Túlságosan elragadott a pillanat és újból megcsókoltam. Mark a pólóm alá nyúlt, de kezeit nem a melleimhez vezette, mint szokta. Hanem az oldalamat simogatta. Lassan abbahagytam a csókot. Kezemet a mellkasára tettem és tolni kezdtem az ágy felé. Amikor már Mark lába az ágy széléhez ért löktem rajta egyet, így ő már feküdt. Lassan föléhajoltam és egy újabb csókkal jutalmaztam. Ajkaitól elváltam és arcát hintettem be apró csókokkal. A nyakához tértem ahol ugyanúgy folytattam a csókok adását. A fiú csak morgott egyet. Amire visszatértem ajkaihoz. Mark ezt kihasználva fordított helyzetünkön így én kerültem alá. Keveset várva levette magáról a felsőjét, majd az enyémet is lehúzta. A nyakamat csókolta, de egyszer sem állt meg megszívni egy helyet. A nyakam kényeztetését abbahagyta. Helyette az egész felsőtestemen érezhettem ajkait. De egyszer váratlan dolgot tett. Ugyanis hosszan megnyalta a hasam, majd arcomhoz tért. Egy édes csókot adott és lemászott rólam.
- Mész fürödni vagy én menjek előbb? -kérdezte úgy, mintha mi sem történt volna.
- Menjél. -válaszoltam sértetten, majd felültem az ágyon és a felvettem a földre dobott pólóm.
- Esetleg szeretnéd még megérinteni ezt a mennyei testet? -mutatott kockás hasára és izmos karjaira.
- Eszem ágában sincs hozzád nyúlni -jelentettem ki.
Nevetve hagyta el a helyiséget. De a sértődésem ellenére én is röhögve dőltem vissza az ágyba és a plafont kezdtem tanulmányozni. Amikor hallottam, hogy valaki kinyissa az ajtót. Fejemet azonnal odakaptam. Mr. Scott állt velem szemben. Aki mosolyogva figyelt.
- Mi ez a jókedv?
- Semmi fontos.
- Nem volt sok időm megismerni téged. -jött beljebb és ült le az ágy szélére.
- Nekem sem volt sok időm megismerni magát.
- Igaz. De mivel most este van, mi lenne ha holnap beszélgetnénk egy keveset?
- Rendben. -egyeztem bele.
- Akkor jó éjszakát. -állt fel és nyitotta ki az ajtót.
- Jó éjt önöknek is. -szóltam utána. Azonban éppen helyet cseréltek Markkal.
- Jó éjt fiam. -veregette meg a vállát, majd Mark derekához nyúlt és lehúzta onnan a törölközőt és oda sem nézve ment el.
- Neked is apa. -vette fel a földről nevetve a törölközőt.

Reggel magamtól keltem fel. Egy nagyot nyújtoztam. Sikerült úgy, hogy nem ütöttem meg Markot.
- Kösz, hogy nem töröd be az orrom.
- Szívesen. -fordultam felé mosolyogva. Amire neki is egy vigyor települt arcára.
- Mit vigyorogsz? -kérdeztem.
- A legeslegszebb barátnőm van a világon. -simította meg az arcom.
- Tudom. -nevettem el magam. Mark egy nagyot ásítva hunyta le a szemeit.
- Álmos vagy? -pusziltam meg arcát.
- Aham. -motyogta.
- Akkor hagylak. -szálltam ki az ágyból. Mark szekrényéhez léptem és kivettem az ott található ruháimat. Gyorsan átöltöztem és halkan kinyitottam az ajtót. Azonban nem tudtam kimenni, mert Mark megszólított.
- Gyönyörű vagy.
- Tessék? -fordultam meg.
- Szép vagy. -ismételte.
- Miért bókolsz ennyit? -tettem csípőre kezem.
- Nem tudom. Nem szabad?
- De. -másztam vissza az ágyba és a hasára feküdtem.
- Szeretlek Nicky.
- Én is szeretlek Mark. -néztem bele zöld szemeibe és ajkaimat az övéinek nyomtam. Ami meglepte, ugyanis hirtelen tettem ezt. Azonban visszacsókolt. Mostmár tényleg lemásztam az ágyról és kimentem a szobából. A folyosón végighaladtam és bekopogtam a fürdőszobába. Miután bebizonyosodott, hogy nem szól ki senki, vagyis nincsenek bent bementem. Elvégeztem a rutinomat és újra Mark szobájába mentem. A fiú csendesen aludt, ezért lábujjhegyen lépkedtem az asztalhoz, nehogy felkeljen. Kezembe vettem a telefonom és a konyhába indultam. Leugrándozva a lépcsőn az említett helyre mentem. Ahol Mrs. Scott ült az asztalnál és újságot olvasott.
- Jó reggelt. -mosolyogtam a nőre.
- Neked is angyalom. -nézett fel a papírokból.
- Mr. Scott?
- Alszik.
- Mint a fia. -nevettem.
- Akkor van időm reggelit csinálni. -tápászkodott volna fel. De én visszanyomtam a nőt.
- Hagyja csak, majd én.
- Ne butáskodj angyalom.
- Ragaszkodom hozzá.
- Legyen. -sóhajtotta, majd újra olvasni kezdett. Neki is fogtam a reggelinek. Tény, hogy nem vagyok egy nagy konyhatündér. De az alap dolgokat én is tudom. Meg persze, majd megtanulom.
Készítettem pirítóst és rántottát. Megtöröltem kezeimet és Mrs. Scott mellé ültem.
- Szép munka. -mosolygott rám.
- Hát köszönöm. -mondtam. Ebben a pillanatban jelent meg John egy köntösben.
- 'Reggelt. -ásított.
- Jó reggelt Mr. Scott. Hogy aludt?
- A lehető legjobban. -mosolygott rám. Már nyúlt volna egy pirítósért, amikor a felesége ráförmedt.
- John.
- Bocsánat.
Én viszont nem pihenhettem, mert még a zöldségeket is fel kellett vágnom. Elővettem a vágódeszkát és feldaraboltam a külünféle zöldségeket. Egy tányérra raktam és az asztalra tettem.
- Nicole. Megtennél értem valamit? -kérte Mr. Scott.
- Persze. Mit?
- Felkeltenéd Markot?
- Nem kell. -jött be a konyhába a barátom. Szokásához híven egy alsónadrágba.
- Fiam, fiam. Mi ez az öltözet?
- A lényeget eltakarja. -vonta meg vállait nevetve.
- Jól van. -legyintett Mr. Scott mosolyogva. -Ehetünk?
- Persze. -egyezett bele Mrs. Scott.
John a szájába tett egy falat rántottát és a feleségére nézett.
- Finom lett szívem.
- Köszönöm. -néztem Mr. Scott-ra.
- Elnézést. Azt hittem Sarah csinálta.
- Semmi gond.
- Szóval finom lett angyalom.
- Hé. Én mondom, hogy angyalom. -szólt Mrs. Scott.
- Akkor drága. -javította ki magát John.
- Azért kicsit furcsa, hogy ti becézitek a barátnőm. -húzta mosolyra száját Mark.
- Bocsánat Scott úr, nem akartam. -védekezett John.
Jó hangulattal fogyasztottuk el a reggelit. Majd a tányérokat összeszedve kezdtem el mosogatni.
- Angyalom, mit csinálsz? Majd én.
- Aki készíti az ételt az mosogat.
- Jajj, te. -simította meg a hajam.
- Megtudná mondani mennyi az idő?
- Persze. Fél tizenegy.
- Köszönöm.
Elmosogattam még azt a pár tányért és fülemhez emelve a telefont mentem a nappaliba. Mark és édesapja foglalta el a kanapét.
- Szia anya. -szóltam bele a telefonba.
- Szia.
- Hol vagy?
- Itthon vagyok. Miért? Te Markéknál vagy?
- Igen Markéknál. Lehet, hogy kifogsz akadni, sőt biztos. -sóhajtottam mialatt leültem a barátom mellé.