Nicole és Mark története

4.évad 8.rész

A sötétben vártunk Peterre. Simon és én.
- Jó lenne, ha igyekezne az ügyvéded.
Megállt a bátyám a kocsival és azonnal kiugrott belőle.
- Na vessünk véget Mark ügyeinek.
Beléptünk az épületbe, ahol egy biztonsági fogadott minket.
- Dave-vel szeretnék beszélni. -raktam a kezébe egy köteg pénzt. Kiállt az utunkból és a lépcsőre mutatott. Felsiettünk rajta, majd az ajtót kopogás nélkül kitártam.
- Jó estét hölgyem. Nem tanították meg kopogni?
- Nem. -vágtam le magam egy fotelbe.
- Már mondani akartam, hogy foglaljon helyet. -morogta. - Mit akar?
- Véget vetek a vőlegényem bizniszének.
- Á. Scott. Őt nem adom le. Most börtönben van, de hamarosan visszajön és hozza nekem a pénzt.
- Hát... -gondolkoztam el. - Nem.
- Kisangyalom, ne hidd, hogy nyerni tudsz ellenem. Egy pillanat és tönkreteszem a vőlegényed életét a börtönben.
Peter felé pillantottam, aki azonnal elővett egy mappát.
- Maga se higgye, hogy minden a maga kezére játszik. -tette le elé a papírokat.
- Ezt aláírja, melyben búcsút mond Marknak vagy a helytől és a feleségétől fog örökre búcsút venni.
- Ezt hogy érti?
- Ügyvéd vagyok és ez a hely nem legális. Ami azt jelenti, hogy magát is börtönbe zárják és... -a zsebéből elővett egy fotót melyen egy hölgy volt. - Lehet, hogy ennek a szép nőnek is baja esik.
- Ügyvéd és fenyeget?
- Ígyis mondhatjuk.
Egy pillanatra elgondolkodott, majd a kezébe vette a tollat és aláírta.
- Tűnjenek el innen.
- Állj, állj. -szóltam rá. - Egy hete véresen jött haza és a számláján nem láttam pénzt. Nem hagyom, hogy elvesszen az, ami miatt szenvedett.
Lehajolt a fiókhoz, majd egy köteg pénzt vágott hozzám.
- 1500 font.
- Tessék? -hitetlenkedtem.
- Ennyien fogadtak rá, de mostmár húzzatok. -idegesen nézett maga elé.
Peter megragadta a kezem és kihúzott a székből.
- Megcsináltuk, nyugi. -suttogta.
- El van intézve Mark mocskos ügye, de még fontosabb, hogy megvan a pénz. Már kezdtem azt hinni, hogy normális vagy, de az, hogy még ilyen helyzetben is csak a pénzre tudsz gondolni? Ráadásul egy másik pasival az oldaladon? Igazi pénzéhes kurva vagy. -vágta hozzám a szavakat Simon.
Peter mögöttem tapsolni kezdett.
- A te szegénységi bizonyítványod, hogy egy nőt lekurvázol. Elhiheted nekem, hogy Nicole magas ívből leszarja, hogy mennyi pénze van Marknak. Mert akkor is szerette, amikor egy senkiházi gimnazista volt, balhékkal a nyakában. Másik pasival az oldalán? A testvére vagyok te idióta. -a bátyám dühösen kitárta az ajtót, hogy beüljek. - Ilyenkor azt szokás mondani, hogy mindenki magából indul ki. Attól, hogy volt egy aranyásó ribanc barátnőd, az nem azt jelenti, hogy az unokatestvéred menyasszonya is az. -ezzel lezárta a beszélgetést és beszállt mellém.
- Hülye amerikai paraszt. -motyogta, miközben elhajtott onnan.
Az arcomon végigcsorogtak a könnyek.
- Ne is érdekeljen, hogy mit gondol.
- Miért hiszi azt mindenki, hogy a pénz miatt vagyok Markkal? Rá van írva a homlokomra, hogy aranyásó és ha kedved van sérts meg? Elegem van! -nekiborultam az ablaknak és a sötétséget bámultam.
Némi hallgatás után megtörte a csendet.
- Neked nem csak ez a bajod. -állította le a motort. Elakartam menekülni a kérdéseitől, ezért ki akartam nyitni az ajtót. Csak reménytelenül. Lezárta az autót.
- Szóval? -vonta fel a szemöldökét.
- Hazudott nekem. Többször is rákérdeztem, hogy nem keveredett-e rosszba és végig tagadta. Erre fel illegálisan verekszik. -megnyomtam a gombot, ezáltal kinyílt az autó ajtaja. Befutottam a házba, majd a szobámba. Levágtam magam az ágyra és próbáltam elcsendesíteni a gondolataimat.
- Minden rendben? -lesett be az ajtón Nina.
- Persze.
Eltűnt a falak mögött. Átvettem a pizsamámat, majd Mark pólóját megmarkolva bújtam az ágyba. Az illata nyugtatott meg, ami elhesegette a dühömet. Reménykedtem, hogy a holnapi nap jobb lesz.

Elkészítettem az utolsó szendvicset, majd azt is elpakoltam egy zacskóba.
- Elaludtam és még nincs is kaja. -szaladt le a lépcsőn Nina, már orvosi ruhában.
Odanyújtottam neki az uzsonnát.
- Egy tündér vagy, köszönöm. -ölelt át.
- Mehetünk? -tűnt fel Peter is.
Neki és Charlie-nak is odaadtam a zacskókat.
- Sziasztok. -köszöntem el tőlük, majd a csengő telefonomra pillantottam, amin John neve díszelgett.
- Tessék?
- Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy ma is bejössz-e?
- Igen, de csak egy kis időre, mert Markot is megszeretném látogatni.
- Rendben. -majd lerakta a telefont.
Kiérve az utcára megcsapott a hűvös szél. Lehet nem jó ötlet kabát nélkül lenni. A sofőr már rám várt, így sietve szálltam be az autóba.
- Hova Nicole kisasszony?
- A céghez. -forgattam meg az ujjamon a gyűrűt, ami már nem volt olyan gyönyörű a rossz hírek után. Hamarosan megérkeztünk. ...
- Jó napot. -léptem be az irodába.
- Szia. -nézett fel a lapok közül Mr. Scott. - Ülj le. Beszélni akarok veled. -parancsolt rám.
- Mi a baj? -huppantam le.
- Mit csináltatok tegnap Simonnal?
- Tessék? -vontam fel a szemöldökömet.
- Simonnal? Valamit Mark ügyében, az biztos.
- Miért gondolja ezt?
- Mert csak Mark köt össze titeket. Lehet hogy öreg vagyok, de hülye nem. A fiam a te vőlegényed, Simonnak pedig az unokatestvére.
- Tessék? -ismételtem meg magam.
- Simon pontosan úgy néz ki, mint az apja. Szóval észrevettem, hogy ő az unokaöcsém.
Megszeppenve néztem a férfit.
- Szóval?
- Elsimítottuk Mark rossz dolgait.
Elmeséltem John-nak az esetet. Mintha egy kis düh látszódott volna rajta. De semmi más. Elintéztünk még jó pár ügyet, de végeztem. Amit őszintén nem akartam. Mert most következik a találkozásom Markkal.
...
- Ülj le. Máris hozom. -ültetett le egy fehér szobába Noah.
Ideges és tehetetlen voltam. Hamarosan feltűnt az ajtóban Mark, arcán egy nagy vigyorral.
- Kedvesem. -suttogta.
A hangja és a látványa képes lett volna elfelejtettni velem, hogy mit tett. De csak feltételes módban. Mert még mindig iszonyúan haragudtam rá. Megragadta a kezem és a tenyerembe sok-sok csókot adott.
- Borzasztóan hiányzol. -emelte kezemet arcához. Ridegen ültem ott és nem jutottam szóhoz.
- Mi történt? -húzta össze szemöldökét.
- Hazudtál nekem. -rántottam el a kezem.
- Öhm... Miben?
- Többször is rákérdeztem, hogy nem keveredtél-e valami illegálisba. Mindig tagadtad. Erre fel nekem kellett véget vetni neki.
- Nicole.. -sóhajtotta.
- Ne mondd ki a nevemet. De komolyan, mit hittél? Hogy nem derül ki?
- Abba akartam hagyni.
- Dehogy akartad. Ennyi pénzt nem akartál eldobni magadtól. 1500 font egy verekedésért cserébe? Komolyan?
Lehunyta a szemeit és hátradőlt a székben.
- Sajnálom. Oké? Nem így terveztem. De mindenből a legjobbat akarom neked.
- Tényleg? Mert ha a rendőrség megtudja, hogy illegálisan fogadtál és vertél meg embereket akkor nem 15 hónapot kapsz. Hanem százszor többet. -kiabáltam rá. - A legjobbat nekem? Ugyan, Mark. Ha egyszer hallgattál volna rám, akkor nem ülnél itt és nem lennél veszélyben.
- Simon teletömte a fejedet minden hülyeséggel.
- Az aki lekurváz? Pontosan olyan haszontalan seggfej, mint te. -pattantam fel a székről.
- A gyűrűd hol van? -arca rémült volt.
- Az, amit illegális pénzből vettél? Otthon van valamelyik fiókba. Vagy lehet, hogy visszavittem egy ékszerészhez és elhoztam cserébe egy csomó lóvét, mert egy aranyásó ribanc vagyok. Nem tudom. -tártam szét a karjaimat. Noah-nak intettem egyet és kiléptem az ajtón. Az ablakom keresztül még láttam, hogy Mark keservesen az asztalra borul.
•Mark•
- Komolyan verekedések? -lökött be a cellába Noah.
- Köszönöm, de nem kell még egy fejmosás.
- Megint csak azt fogtad fel, hogy lecsesztek téged. Egy pillanatig sem gondolkoztál el azon, amit mondott Nicole.
- Nem tudsz te semmit. -ültem le a matracra.
- Dehogynem. Nicole türelme véges. Nem fogja minden szarságodat elviselni. Te itt rohadsz a börtönben, ő meg majd Tinderen keresi azt, aki szereti és nem bántsa meg minden másodpercben.
- Hallgass már el. -ordítottam rá.
- Meg kell tanulnod viselkedni. Nem fog mindenki úgy tenni, ahogyan akarod.
- Tudom és tudom. -motyogtam.
- Akkor hajrá. Nehogy összeálljon Simonnal a másik Scott-tal.
Szinte felugrottam a helyemről és a torkának támadtam.
- Most azonnal fejezd be. Nicole csak az enyém. Senki más nem érhet hozzá rajtam kívül.
- Pedig már valaki megtette. Ugyebár Austin.
Az ujjaim elfehéredtek, ahogyan a torkát szorítottam.
- Ne említsd fel nekem azt az embert. A te nagy barátod volt nem az enyém, ha már itt tartunk.
Hátulról valaki visszarántott ezáltal megszabadult tőlem Noah. Köhögött párat, majd megszólalt.
- Remélem két fejmosás és az, hogy nem hordja a gyűrűt jelent neked valamit. Legalább egy pillanatra gondolj bele Nicole szemszögébe. Nem fogjátok túlélni a börtönt, ha nem változtatsz magadon. Segíteni akarok nektek, nincs bennem semmi rossz szándék. De néha fenyegetőzni és feltételes módban kell veled beszélni, hogy megértsd a dolgokat. -zárta be maga mögött az ajtót.
- Nyugodj már meg haver. -lökött a matracra Mike.
Idegesen túrtam bele a hajamba, mert tudtam, hogy igaza van Noah-nak. Ha nem változok meg, akkor semmi esély sincs arra, hogy Nicole legyen a jövőm.